bratanerzsi@gmail.comhttp://bratanerzsi.freewb.hu/
http://bratanerzsi.hupont.hu/
Brátán Erzsébet
Névjegy létrehozása
2010. november 26., péntek
Kapcsolat
bratanerzsi@gmail.comhttp://bratanerzsi.freewb.hu/
http://bratanerzsi.hupont.hu/
Brátán Erzsébet
Névjegy létrehozása
Hétköznapi csodák
Hétköznapi csodák
Mennyországot, és a Poklot,
mind magunkban hordozzuk,
mi nézzük így a világot,
tőlünk függ, mit választunk!
Hétköznapi csodát látunk,
vagy a rosszat keressük,
a felhőkben sétálgatunk,
vagy kínok közt szenvedünk.
A csodák itt vannak velünk,
nézz az égre, azúrkék,
csak szem kell, és észrevesszük,
ez az élet milyen szép!
Csak fül kell, hogy már meghalljuk,
madárdallam mit mesél,
szépségétől álmodozunk,
csillagokba visz a szél.
Simogat a Nap angyala,
szíved szárnyal szabadon,
átölel ezer sugara,
önfeledten mosolyogsz.
Nézzél mélyen önmagadba,
lelked kincses szigetén,
ott vár rád sok ezer csoda,
szereteted lágy ölén.
Megváltozik az életed,
ha más szemmel ámulod,
megfigyeled már a szépet,
felragyoghat az arcod.
Lelked mélyén örömóda,
bomba robban szívedben,
lágyan szól egy vígopera,
angyalének füledben.
Szemeidet elvakítja,
varázslatos fényesség,
érzelmeknek engedj utat,
túlcsordulhat a remény!
A Létezés új szerelem,
valóságos boldogság,
itt van veled, körülölel,
ez a földi Mennyország!
A mai rohanó világban már senkit sem érdekelnek a hétköznapi csodák, lefoglal minket a múlton való rágódás, a jövőért aggódás, ezáltal örökös harccá válik az életünk, és már nincs időnk semmire, de legfőképpen önmagunkra...
... azt hisszük, ha elérünk bizonyos célokat, majd boldogok leszünk, és amikor elértük, bizony csalódást okozt, mert mégsem érzünk kielégülést. Elfelejtettünk befelé figyelni, és meghallani a hangot, amely nem arra buzdít, hogy még ezt, még azt is tedd meg, hanem arra, hogy vedd észre a csodát, ami TE magad vagy! Az élet egy csoda, örülj, hogy a része lehetsz! Csodáld meg a természetet, légy jelen a mindennapjaidban!
Menj ki!
Menj az erdőbe
feltöltődni,
szaladj a zöldbe
felfrissülni!
Halld a természet
halk hangjait,
fogadd el tőle,
lágy csókjait!
Érezd szívének
dobbanását,
lásd, mily szépséges,
felséges táj!
Lélegezz mélyet,
szippants nagyot,
kacagva élvezd
az illatot!
Ölelj át egy fát,
borulj elé,
áldott boldogság
árad feléd!
Szíved átjárja
a szeretet,
érzed egy veled
a természet!
Arcod simítja
puha szellő,
téged befogad
minden erdő!
Egy vagy mindennel,
mosolyog rád,
ragyogva ölel
hő napsugár.
Tudod, része vagy
hagyd szellemed,
te is pompás vagy,
csodás ember!
A gyémántvíz csodás, csermely tiszta, kitűnő ízű folyadék. Hegyi patakból származik, melynek emelt fokú rezgésszáma van. Speciális technológiával készült, és reprodukálódásra képes. Emelt mértékben képes felfogni kéréseink, vágyaink energiáját, segíti az emberi lélek felemelkedését, és megnyitja a magasabb tudat, és ismeretek felé vezető utat. A gyémántvíz képes információkat átvenni a legfelsőbb energiaszintekről, egyszerűsítve úgy mondhatjuk, hogy a forrásvíz nagyon élő, és intelligens vízzé változott.
Franciaországból származik, technológiáját a francia Joel Ducatillon fejlesztette ki. A közönséges forrásvíznek gyémánt vízre való átváltoztatását speciális szám – kódolással és zenei kódolással érte el. E célból szerkesztett egy kódoló berendezést, amely képes több dimenziós kódokat felfogni, melyek azután a forrásvizet új minőségű vízzé, gyémánt vízzé változtatják. A technológia kifejlesztője a gyémántvizet kezdetben pénzért árulta kis üvegpalackokban és az emberek otthon ezt tovább szaporították. 2002 júniusától a gyémántvíz már ingyen kapható, ma már a világ több mint hatvan országában ismeretes. Fokozatosan bejut a folyókba, tavakba és a tengerekbe.
Hogyan lehet az információkat belejuttatni a gyémántvízbe?
Egyszerűen két kéz közé fogjuk a gyémántvízzel teli poharat, és „belemondjuk” a programot, a vágyainkat, kéréseinket. Pl. valamilyen egészségi állapot elérését, a károsodás javulását, a gyógyulást, vagy nehéz élethelyzet megoldását. A kimondott kérések energiája a „solar lpexusból” (napfonat) /elosztó csakra/ - a gyémántvízbe áramlik, és ott az információ megfogan. Ezután fokozatosan jönnek a változások, amelyek a kívánt helyzet elérését készítik elő. Ezek a változások függenek a kimondott kéréseket kísérő emóciók erejétől, amelyeket az információ átadásakor adunk bele. Az információkat, illetve a kéréseket naponta többször ajánlatos a gyémántvíznek átadni, miáltal a hatás sokszorosan növelhető. Bizonyos esetekben a gyémántvíz azonnal is reagálhat. (a kérés intenzitásától függően, mennyire kívánunk őszintén, teljes szívvel, odaadással)
Milyen hatásai vannak a gyémántvíznek?
Hihetetlen, és sokoldalú! Tisztítja, és detoxixálja az emberi szervezetet az ártalmas szennyező anyagoktól, feloldja és felszámolja a felhalmozódott energetikai blokkokat, képes gyógyítani sokféle betegséget. Kedvezően hat az emberre, állatokra és a bolygónk növényzetére. A gyémántvíz hasonlatos az orvosságokhoz, leginkább a homeopátiás szerek, és gyógynövények gyógyhatásaihoz hasonló.
A gyémántvíz használata:
Segít a gyulladások gyógyításánál, fertőtlenítő hatású, tisztítja, és fehéríti a fogakat. Mindenki saját maga próbálja ki, és mindenkire hat! Lehet normális víz helyett inni, főzéshez is ajánlatos használni, tulajdonságai sem főzéssel, sem fagyasztással nem változnak. Csökkenti az alkohol, és a koffein hatását, képes kiküszöbölni a gyógyszerek káros mellékhatásait.
Az állatok, ha tehetik, a gyémántvizet részesítik előnyben a sima vízzel szemben! (kipróbáltam, így van!)
Hozzáadhatjuk a fürdővízhez, beleönthetjük a vízpárolóba, a párologtatóba, az akváriumba, öntözhetjük vele a szobai és a kerti növényeinket. A gyémántvizet használhatjuk különböző krémek, zsírok készítésénél, gyógyítja az égési sérüléseket, kiütéses megbetegedéseket, a fájó ízületeket, és izmokat. Ezen kívül borogatáshoz is használhatjuk. Csökkenti a medencék, kutak klórtartalmát, a megzöldült, és bűzlő állóvizekben megfékezi a rothadást. A gyémántvíz annál nagyobb mértékben terjed, minél többen isszák, használják. 15 éven belül már a Föld összes növényzete, folyadéka, és összes anyaga eléri a gyémántvíz rezgésszintjét, vagy még annál is magasabb vibrációk hordozója lesz.
Tárolás, szaporítás:
Szaporításához 10 % gyémántvízre van szükség a 100 % eléréséhez. Pl.: 1 l- es üveg palackba 1 dl gyémántvizet öntünk, amit feltöltünk csapvízzel, vagy ásványvízzel, 2 óra múlva már az egész gyémántvízzé vibrálódott át. A palackban reakció megy végbe, amelyet apró buborékok formájában láthatunk is. (ha 100 l vízhez 1 l gyémántvizet adunk, 3 órán belül vibrálódik át a gyémántvíz rezgésszintjére.)
Üveg palackokban tároljuk, mert a műanyag megváltoztatja a szerkezetét!!!
10 milliószoros napok:
Évente 4 ilyen nap van a tibetiek szerint.
A tibeti ("nagy") buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak ,
sorrendben ez az első holdhó 15. , negyedik holdhó 15. , hatodik
holdhó 4. és kilencedik holdhó 22. napja. Az első holdhó , egyben a
tibeti újév első napja február 25.
Ez alapján:
10 milliószoros napok 2010-ben:
Február 28. vasárnap
Május 27. csütörtök
Július 15. csütörtök
Október 29. péntek
Ezeken a napokon minden teremtés
10 milliószoros erővel hat.
Fontos, hogy arra gondolj, amit teremteni szeretnél az életedben.
Ha negatív érzelmeid, gondolataid merülnek fel. Nyilvánítsd ki, hogy
elengeded őket.
A nagy terheid felodását érdemes erre a napra időzíteni.
Küldj fényt, szeretetet a Földnek és az emberiségnek! Képzeld el a
Földet egészségesnek, a rajta élő embereket pedig békésnek,
szeretettelinek.
Lásd a Világ békét ünnepelni!
Tegyél meg mindent, amit szeretnél
10 milliószoros erővel hatni!
Szólj minél több embernek, hogy ők is tudatosak lehessenek ezeken a napokon.
Az öt tibeti jógagyakorlat
(Peter Kelder: A fiatalság forrása c. könyvéből)
A gyakorlatok jótékony hatással vannak a merev ízületekre és erősítik az izmokat. De nem ez az elsődleges céljuk, hanem az, hogy az energiaközpontok forgási sebességét normalizálják, vagyis egy egészséges huszonöt év körüli személyben meglévő természetes állapotot hozzanak létre. Az ilyen emberben az összes energiaforgó egyforma sebességgel mozog.
Hetenként egy napnál többet sohase hagyjunk ki.
Az első rítus nagyon egyszerű. Mozdulatait a gyerekek is gyakran végzik játék közben. Célja az energiaáramlás felgyorsítása. Amit tennünk kell, csupán annyi, hogy felállunk és kinyújtott két karunkat oldalt vállmagasságig emeljük. Ezután kezdjünk el saját tengelyünk körül forogni egészen addig, amíg enyhén el nem szédülünk. Nagyon fontos, hogy a forgást balról jobbra végezzük. (Ha egy órát számlapjával felfelé a földre helyezünk, akkor a mutatók járásával megegyező irányban.)
Felnőtt emberek kezdetben nem képesek hatnál több alkalommal körbeforogni anélkül, hogy nagyon el ne szédülnének. Kezdőnek nem is szabad többel próbálkoznia. S ha úgy érezzük, hogy a szédülés megszüntetésére legjobb lenne leülnünk, vagy lefeküdnünk, mindenképpen tegyük meg. Idővel egyre több forgásra leszünk képesek.
A következő rítus az eddiginél erőteljesebb működésre ösztönzi a hét energiacentrumot. Feküdjünk le hanyatt a földre, vastag szőnyegre, vagy nem túl kemény talajra. Két karunkat helyezzük kinyújtva szorosan magunk mellé, tenyerünk nézzen lefelé, és ujjainkat zárjuk össze. Emeljük fel fejünket annyira, hogy állunk szinte fúródjon bele mellkasunkba, ugyanakkor kinyújtott lábainkat is emeljük fel úgy, hogy merőlegesek legyenek a talajra. Ha tudjuk, emeljük lábainkat még tovább a fejünk irányában, de térdünket továbbra se hajlítsuk be. Azután fejünket és lábunkat egyidejűleg lassan engedjük vissza a talajra. Lazítsuk el izmainkat, majd ismételjük meg a rítust.
A gyakorlatok során vegyünk fel egy állandó légzési ritmust: lélegezzünk be, amikor a fejünket és lábainkat felemeljük, és ki, amikor visszaengedjük őket a talajra. Az ismétlések közti szünetben a lazítás alatt se zökkenjünk ki ebből a ritmusból. Minél mélyebben lélegzünk, annál jobb.
A harmadik rítust közvetlenül a második után kell csinálni.
Térdeljünk le a földre, a felső testünk maradjon egyenes, két karunk a törzs mellett, kezünk a combunkon. Most hajtsuk fejünket nyakunkkal együtt előre úgy, hogy állunk szinte a mellkasunkba fúródjék. Aztán finoman hajtsuk hátra a fejünket és a nyakunkat, amennyire csak tudjuk, úgy, hogy gerincünk alkosson boltívet. Eközben „kapaszkodjunk” a combunkba támaszért.
Térjünk vissza a kiinduló helyzetbe és kezdjük a rítust elölről.
Akárcsak a második rítusnál, itt is ügyelni kell a szabályos légzésre. Hátrahajlásnál lélegezzünk be, a kiegyenesedésnél pedig ki. Szívjunk annyi levegőt a tüdőnkbe, amennyit csak tudunk. Hogy figyelmünket ne vonja el semmi, összpontosíthatunk csukott szemmel.
A negyedik rítus első látásra nehéznek tűnik, de egy hét után már könnyedén el lehet végezni.
Üljünk le kinyújtott lábakkal a földre, lábfejeink körülbelül harminc centiméter távolságban legyenek egymástól. A derekunk maradjon egyenes, és helyezzük két tenyerünket a csípőnk mellé a földre. Ezután hajtsuk fejünket előre, amíg állunk nem érintkezik mellkasunkkal.
Most pedig engedjük, hogy a fejünk olyan mélyre visszaereszkedjen, amennyire csak lehet, és ezzel egy időben tenyerünkre támaszkodva emeljük el a törzsünket a földtől, úgy, hogy a térdünk behajlik, de a karunk nyújtva marad. Törzsünk alkosson egyenes vonalat felső lábszárunkkal, a talajjal párhuzamosan. Karunk és alsó lábszárunk viszont legyen függőleges a talajra. Ha ezt a helyzetet felvettük, feszítsük meg összes izmainkat. Végül lazítsuk el izmainkat és térjünk vissza a kiinduló ülőhelyzetbe. Kicsit pihenjünk, mielőtt megismételnénk a gyakorlatot.
Ezúttal is nagyon fontos a helyes légzés. Amikor felemeljük testünket, mélyen lélegezzünk be. Tartsuk benn a levegőt, amíg izmainkat feszítjük, a talajra való visszaereszkedés közben pedig teljesen engedjük ki a levegőt. Az ismétlések közti pihenés alatt is tartsuk magunkat ehhez a légzési ritmushoz.
Az ötödik rítus kiinduló helyzetéhez egy kinyújtott karú fekvőtámaszszerű pozíciót kell felvennünk. Ehhez ereszkedjünk a talajra úgy, hogy csak lábujjunk és tenyerünk támaszkodjék a földre, és így tartsuk meg magunkat a levegőben. A két tenyér és a két lábfej egymástól való távolsága egyaránt hatvan centiméter körüli legyen. Karjaink és lábaink legyenek kinyújtva. Ebben a pozícióban karunk merőleges a talajra, a gerinc homorúan meghajlik, és a test a vállak és a lábfej között szinte lóg a levegőben.
Ezután finoman hajtsuk a fejünket hátra, majd emeljük meg törzsünket úgy, hogy csípőnk elinduljon felfelé, amíg testünk egy fordított V alakját fel nem veszi. Ugyanakkor fejünket hajtsuk előre, állunk pedig érintkezzen a mellkasunkkal. Majd térjünk vissza a kiinduló helyzetbe, és kezdjük elölről a gyakorlatot.
Egy hét elteltével mindenki rá fog jönni, hogy ez a rítus egyike a legkönnyebbeknek. Ha gyakorlottságra teszünk szert benne, a visszaereszkedést próbáljuk meg úgy csinálni, hogy testünket a fordított V helyzetből hagyjuk majd-nem a földig süllyedni. Izmainkat egy pillanatra feszítsük meg a fordított V pozícióban, majd a leeresztett pozícióban is.
Az ismert légzési metódust kell itt is alkalmazni. Mélyen lélegezzünk be, miközben testünket felemeljük, és engedjük ki a levegőt, amint testünket leeresztjük.
Kezdetnek elég, ha az első héten mindegyiket háromszor végezzük naponta. Azután hetenként növelhetjük ezt a mennyiséget napi két ismétléssel egészen addig, amíg minden egyes rítust nem végzünk el huszonegyszer naponta. A második héten napi öt rítus, a harmadik héten hét, a negyedik héten kilenc, és így tovább. Tíz hét elteltével eljutunk oda, hogy mindegyik gyakorlatot huszonegyszer csináljuk naponta.
Ha valakinek nehézségei támadnak ennek a mennyiségnek a kapcsán az első (pörgéses) rítus végzése közben, az nyugodtan csökkentse le forgási számát annyira, amennyitől még nem szédül. Előbb-utóbb úgyis képes lesz a huszonegy egymás utáni pörgésre.
Elég rítusonként az egyszer huszonegy ismétlés vagy reggel, vagy este.
Az öt rítus együttesen nem tart tovább húsz percnél.
A légzési ritmus fontossága: Nemcsak az egyes gyakorlatok ismétlései közti rövid szünetben kell magunkat az egyenletes légzéshez tartani, hanem akkor is, amikor az egyik rítusról kis pihenés után áttérünk a következőre. Ilyenkor álljunk egyenesen és karunkat tegyük a csípőnkre. Mélyen és egyenletesen lélegezzünk. Javaslat: A rítusok elvégzése után mindenki vegyen egy langyos vagy langyosnál hűvösebb, de semmi esetre sem hideg fürdőt.
Végezd minden nap - egészséged megőrzése érdekében!
Az Életkehely kifejezés és annak képi megjelentetése hosszú és intenzív imaginációs, inspirációs munka eredményeképpen született. Az ember földi életének legfontosabb és talán épp ezért ma legkevésbé ismert vonásait kívánja feltárni, megmutatni és további megmunkálásra közzétenni.
A "szellemi biográfia", a "láthatatlan történet", az "iható arany", vagy éppen az "opusz magnum" kifejezések mind az emberi lét nagy misztériumára utalnak, amely ma, az ötödik Atlantisz utáni korszakban, a Tanítványság korában, a tudati lélek Ego-ébresztő impulzusának nehéz fázisában nemcsak felismeréssé érik bennünk, hanem a Michael-régensség parancsoló erőterében cselekvő akarattá erősödik. Ezen a metamorfózison múlik a Föld és az emberiség evolúciójának további sorsa.
Miért éppen Életkehely? Mert az ébredő Egó-tudat minden szellemi úton járó emberben felkelti a Grál hangulatot, a megváltás erőinek felismerésén alapuló tiszteletét, felfedi a kozmikus Krisztus kilétének titkát, a Golgota Misztériumának igazi evolúciós jelentőségét.
Ma, a veszendőség korában amikor a földi ember a lehetetlenség kapujának küszöbén áll, először pillantja meg kétfelől a kapu félelmetes őreit, és minden kétséget kizáróan tudja, hogy visszafelé már nincs ösvény. A küszöböt át kell lépni, bizonyos dolgokat néven kell nevezni, bizonyos kérdéseket fel kell tenni...
Mindenek előtt fel kell ismerni a mai ember tudatának töredékes voltát, amely meghatározza nemcsak a térhez, de az időhöz való viszonyát is. Múlt, jelen és jövő a mai ember számára külön korszakot jelent, éppen ezért a benne munkáló egységes erőre sem vagyunk képesek rálátni, ráérezni.
A szellemi ember ébredő emlékezettel kezdi hordozni jelenében a múltat, amelyből állandóan merít, és folyamatosan jövővé alakítja. Számára a múlt "nem múlik el", hanem elevenen él és hordozza a hierarchikus jövőt. Éppen emiatt a múlt helyes feldolgozása, értékelése, jövő építő és meghatározó erő úgy az egyéni, mint csoportkarma szintjén.
A Kehely egy felfelé nyitott áldozati edény, amelybe a Golgotán Arimátiai József felfogta a Megváltó vérének cseppjeit. Kehely, amelyet azóta is az egész világon számtalanszor emelnek a magasba egy rituális mozdulattal, mint a földreszakadt emberiség reménységét. De Kehely az is, amely eonokon át szellemi kézről-kézre járt a Teremtés fenséges ritmusában, a Szeretet, Harmónia és Akarat Uraitól lefelé, egészen a Mozgás és Forma Szellemek uralmi szférájáig, ahol a "tört sugár" anyaggá válhatott, a Szellem pedig magára vehette a test önkívületét. A Kehely a felajánlás, a várakozás, az áldozatra érkező válasz befogadója, a felejtés és az emlékezés beavatási italának edénye...
"Ismerd meg önmagad!" - szól az évezredes parancs, és ma már tudjuk, hogy miképpen a Teremtés és a Megváltás, földi fogalmak szerint az önismeret sem "befejezhető" mű. Az ember földi élete egy hatalmas, fenséges mozdulat, a Szellem Világából való kiszakadás (születés) pillanatától egészen az oda való visszatérés (halál) pillanatáig és ezt a mozdulatot a Teremtő Hierarchiák, valóságosan az egész Kozmosz lényeinek mélységes figyelme kíséri. Ennek a mozdulatnak a fókuszában áll az Égi Hatalmak imaginációs, inspirációs, intuíciós erőfeszítéseinek kikristályosodott metszete: az Ember...
Önismeret és világ-ismeret többé egymástól nem elválasztható fogalmak. Életünk tanulmánya ezért nem öncélú tudomány, éppen ellenkezőleg: ember és Kozmosz kikerülhetetlen jövőbeni egymásra ismerésének felelős Én-tudatból, szabad akaratból táplálkozó integrációjának szükséges lépcsőfoka, az ember földi útjának szellemi tanulmánya.
Csaknem egy esztendeje foglalkozunk intenzíven az emberi életkorszakok és az azokhoz kapcsolódó jelenlétek megfigyelésével. (Megj.: utalás az Arkánum Szellemi Iskola működésére. AT) Érdekfeszítő, testet, lelket, szellemet megmozgató, gondolatot, érzelmeket, akaratot egyaránt megdolgozó feladat ez, csupa mozgás, hullámzás, csupa eltűnés és felbukkanás, csupa kiugrás, fókuszba rendeződés, csupa elhalványodás, elköszönés és eltávozás. A rögzítettnek hitt, "lezajlott" múlt a szemünk láttára vált alakot, cserél fókuszpontot, szereplők, események, találkozások és pozitúrák gazdag mintájából tűnik elő a Karma Urainak kegyelmi jelenléte, körülmény teremtő, oldó és kötő impulzusainak bámulatos rendezettsége...
Az élete feltérképezésére vállalkozó ember, akit nem az önkémlelés veszélyes egoizmusa vezérel, hanem a világ iránti szenvedélyes érdeklődés, a csodálat, a tisztelet, az önátadás és a világ Teremtő hatalmaival való együttműködés vágya motivál, feltárt, felismert, feldolgozott életkelyhét köszönő gesztussal emeli fel a Hierarchia felé. Ez a gesztus egyben jelzi, kiürítette az edényt, a megfelelő felejtés és a megfelelő emlékezés italait magába fogadva készen áll arra, hogy határlényként éljen és szolgáljon a két világ küszöbén: az emberek felé a Szellemi Hierarchiát, a Szellemi Hierarchia felé az embert képviselve.
Most pedig tekintsünk végig az Életkehely jelrendszerén és használatának módján, hogy az útmutatás segítségével bárki szobája falára akaszthassa ezt a "nem közönséges formát", amely rendkívüli erőket invokál minden emberben, aki őszinte törekvéssel, alázattal és a feladat felelősségének tudatával vállalja ezt a nem mindennapi felfedező utat.
Az Életkehely, amely az emberi földi életút térképének is tekinthető, magába foglalja az egész kozmikus "életmozdulat" minden egyes fázisát, gondolat ébresztő, idea formáló ereje már nem csupán a fizikai agynak szól. Sokkal inkább az "éteri agy" élő, imaginatív gondolati erőire támaszkodik. Jelenléte a szobánk falán, a naponta vele találkozó pillantás egy dinamikus meditációs praxis szinte észrevétlen, bár korántsem erőfeszítés nélküli kiépülését indítja meg bennünk.
Az Eredet, a Most és a Cél hármas fókuszában a felületes pillantás elől elrejtőző finom összefüggések tűnnek elő, a napi gondolat-torna pedig a modern élet "áldásaitól" eltompult tudat, lebénult emlékezés éteri erőit frissíti fel újra meg újra.
Az Életkehely mint forma különösen alkalmas arra, hogy az emberi élet folyamatának kozmikus ívét élővé tegye számunkra. Alászállásunk, leérkezésünk, inkarnálódásunk íve az Életkehely bal oldalán mutatkozik meg, míg vele szemben a kifelé, felfelé törekvés földtől való távolodás, exkarnálódás ívét találjuk. Ez a kettős ív foglalja magába azt a 9x7 esztendős periódust, amelyet a Karma Urainak irányítása alatt, a planetáris erők kereszt-tüzében megélünk.
Egy kozmikus "fürdőkádnak" is vélhetjük ezt a formát, ahová az embert lassan, fokozatosan aláeresztik "az élet vizébe", majd 63 év elteltével lassan kiemelkedik belőle. A 63. év után következő időszak az Életkehely középső, beforduló ívében található, ahol a kegyelmi periódusban az ember az eddigi erőktől bizonyos mértékig függetlenné vált létét az önkéntes szolgálat és áldozat erőterévé avathatja, hogy azután a kilépés pillanatában szembe találkozzon a Világ Beavatójával, a földre szállt Nap-Szellemmel, az éteri Krisztussal.
Az Életkelyhet körülfogó szivárvány ív, a "fény megtörése az anyagban" mint sáv, 4 részre tagolódik, a 4 emberi princípiumnak megfelelően: fizikai test, éteri vagy élet-test, asztál- vagy lélek-test és végül az Egó, a Szellem. Ebből a 4 perspektívából figyelhető és állandóan követhető a biográfia gazdagon hullámzó élete, mégpedig úgy, hogy a 4 aspektus alakulása függőleges rendben is megmutatkozik, de vízszintes irányban is kapcsolódik egymással ugyanannak az évnek a keretében. A vízszintes, évet jelző sorok hetes csoportokba rendeződtek, 3 csoport alkotja egy-egy 21 éves evolúciós korszak ívét, amelyeken belül az emberi életet felülvigyázó Hierarchikus Rendek egymást váltják.
Az Életkehely belső, arany ívében foglalnak helyet azok a planetogrammok, amelyek az egyes 7 éves periódusok éteri, asztrális vezér-sugárzását mutatják. Minden planetogramm kettős: a nagyobb formátumú magában hordoz egy másik, kisebb planetogrammot is, amely viszont a Planetáris Karma inkarnációs periódusait mutatja az egyes 7 éves emberi életperiódusok párhuzamában. Az Életkehely ívét körben négyszer jelöltük meg a Hold planetogrammal, amely minden 18 év 7 hónap és 9 nap elmúltával egy megnyíló Hold-kapu jelenlétét mutatja.
Az Életkehely színeiről: a szivárvány rendjében követik egymást, a kozmikus éteri háttérből kihasadó vöröstől az ibolya kékig megmutatkozó színképek egyszerre mutatják az egyes 7 éves perióduson belül az élet-finomodás folyamatát, ugyanakkor jelzik a különböző 7 éves periódusok azonos színfrekvencián mozgó éveinek kvalitatív kapcsolatát is.
Az Életkehely belső folyamatainak értelmét és perspektíváit címszavakkal jeleztük, az ember "kilencszeres megszületésének" folyamatában. Ezen belül az összerendeződés, kialakulás rendjét mutatjuk egészen a 35. életévig, a tudati lélek megszületéséig. Utána, az Életkehely felfelé hajló ívében a transzformált asztralitás, éteriség, majd fizikaiság reménybeli megjelenését, tehát a sikeres élettranszformáció folyamatát ábrázoljuk a magasabb princípiumok (Szellemi Én - Életszellem - Szellemi Ember) jelölésével. Ez az ébredés azonban már nem elrendelt folyamat, hanem csupán potenciális lehetőség, az első Hierarchia közel húzódó sugárzásában.
Az ember születésével először az Imitáció korába lép, amikor cselekedetei híven tükrözik a környezetét, amelybe bele született. Innen átlép az Identifikáció, vagy Felismerés korába, ahol óriási szükség van a tiszteletet ébresztő példák és jelenlétek formatív erejére. Ezt követi a Függetlenség kora, amikor az ifjú ember a magába szívott koncepciókból felépíti saját belső világát. A negyedik 7 éves periódus a Felfedezések kora, amikor az ember "elfogadja" a világot felfedezésre, megdolgozásra, hogy innen átléphessen majd az Élmények Feldolgozásának korába, ahol eléri életkelyhe legalját, a "tű fokát", az inkarnáció mélypontját, krízis-forrását.
Életbe vágóan fontos korszak ez, az emberi lény első igazi megméretése, megpróbálása, személyiség és Én első döntő mérkőzése. Ezt követi a Sötét Magány kora, a keresés, a kérdőjelek, az újonnan született, még törékeny Én-lehetőség további kutatása. Azután a 42. év körül következhet az emberi Én és a világ felelősségteljes találkozása a Munka, és a Szolgálat kezdete...
Az alászálló íven minden földi ember bejárja az örök Beavatás útját, a lélek halálának és újra születésének nehéz ösvényét, alászáll, hogy felemelkedhessen. Az Életkehely belsejében megjelenő Én-érzékelést jelző fogalmak (AZ, RAJTA, BENNE, stb.) az inkarnáció gerincének fokozatos megjelenését és az ember általi felismerés folyamatát érzékeltetik.
Az eddigiekből kitűnik, hogy az Életkehellyel való munka egyszerre két szinten zajlik: először a külső munka szintjén, az élet-adatok összegyűjtésében, pontosításában, feltüntetésében, az összefüggések, kapcsolódások, esetleges átfedések külső jelek alapján történő felismerésében. A második szint már a kontemplatív, meditatív munka, amelynek az első "adatgyűjtési" fázis az alapjait szolgáltatja.
Az Életkehely életrajzi adatainak bejegyzésekor olyan írószerszám használatát javasoljuk, amelynek nyomai könnyen törölhetők. Első pillanatban ugyanis egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy hány változtatás, átcsoportosítás, alakítás vár még ezekre a "végleges tényeket" jelző adatokra... Bejegyzett, először döntő jelentőségűnek tűnő események hamarosan a törlés sorsára juthatnak, helyükre más, eddig alig, vagy egyáltalán nem emlékezett részletek, történések, szereplők léphetnek. Ez a munka-fázis a nagy "AHA" felismerések korszaka...
Minden biográfiai elem valahol a 4 princípium szerinti kategóriák egyikében talál majd helyére. Ezek a következőképpen alakulnak:
- a fizikai test princípiumához írjuk be földi természetes környezetünk alapvonásait, beleértve fizikai testünk jellemzését is. Földrajzi viszonyaink, város, falu, ház, tanya, lakótelep, iskola és munkahely, ezek egymástól való távolsága, fizikai lábnyomaink a földön, dimenzióink a térben, súly, magasság és az ezekkel való elégedettség, vagy elégedetlenség.
- az éteri princípiumhoz sorolható minden, ami környezetünkben döntő hatóerő, a társadalmi háttér, család, iskolatársak, barátok, kezdeti kísérőink, de ide tartozik temperamentumunk, testi diszpozícióink, szokásaink, általános egészségi állapotunk is.
- az asztrál princípium érzelmi-érzéki-indulati életünk fokmérője, rokon- és ellenszenveink, belső hangulataink, vonzások, taszítások (néha "akaratunk ellenére!"), művészi élmények, érdeklődés, az általános lélek-atmoszféra.
- végül és mindenek felett az Egó, a Szellem princípiuma, a "végzet" ujjlenyomatait vizsgálja életünkben. Szerencséket és balszerencséket, baleseteket, mélypontokat, kríziseket és diadalokat, utazásokat és útitársakat. A karma jelei kerülnek ide, felismerésük külön tanulmány. Az általuk hozott üzenet helyes értelmezése, félreértése, átértékelése. Segítők, akik ellenállásunk felkeltésével "segítenek"... Fél füllel hallott mondatok, fel nem ismert jelentőségű pillanatok, talentumok és hajlamok, házastársak, életpartnerek, munkatársak, és a szolgálatban felismert szellemi testvériségek.
A télis nagy bezárkózás hónapjaiban mutatkozott meg számunkra az Életkehellyel való munka egy másik dimenziója is, amit szeretnénk Veletek itt megosztani. Rendkívül hasznos és hihetetlenül mély, erős rálátások születhetnek bennünk az egyes életfázisok szellemi hangulatát illetően, ha kirakjuk az Életkelyhet olyan fényképekkel, amelyek az egyes életfázisokban egy jellemző pillanatban örökítenek meg bennünket. Lehet ez a fénykép egy fontos esemény krónikása, de felidézhet számunkra egy utazást, amelyet akár egyedül, akár karmikus kísérőinkkel tettünk, rögzíthet örömteli, vagy szomorú élet-pillanatokat. A lényeg az, hogy az éberen visszatekintő ember gondolatisága számára ezek a képek kétségbevonhatatlan fizikai tükörként mutatják meg az ember végtelen változó, alakuló, elrejtező, előbukkanó képességét.
Az Életkehely három tanulmányozandó tulajdonsága a Polaritás, a Felépítés-Felfokozás és a Metamorfózis címszavak alatt foglalhatók össze.
A Polaritás elve az élet két felének kontrasztjában jelenik meg legmarkánsabban: ifjúság - öregség; fizikai építkezés - szellemi építkezés; az elfogadás-befogadás évei - a kiáradás, átadás, kifelé fordulás évei; a felkészülés évei - a beérés, kreativitás évei. Ezek a poláris erők teljesednek ki az inkarnáció - exkarnáció nagy polaritásában, amelyet a születés és a halál kapui kereteznek.
A Felépítés-Felfokozás elve érzékelhetően végig kíséri az egész emberi biográfiát, méghozzá állandóan erősödő intenzitásban, a test-építés, kivirágzás kezdeti éveitől a szellemi építkezés, megjelenés, kiteljesedés esztendői irányába. Ugyanezt tükrözi a már említett szín-rendszer is az egyes 7 éves periódusokban. Hiszen az út a vörösből az ibolyáig, az infrából az ultráig szintén semmi más, mint egy erőteljes felfokozás, immár a fizika törvényeinek megfogalmazásában.
További jelzései a felfokozásnak az egymást követő 21 éves periódusok nyelvén a Test (első 21 év), majd a Lélek (második 21 év), végül a Szellem (harmadik 21 év) megjelentetése és fokozatos fejlesztése. Ha viszont a 21 éves periódusokat kiterjesztjük egészen a 84. évig, (ennyi az éteri kehelyben megjelentetett "időkeretünk"), akkor a 4 princípium (fizikai-éteri-asztrális-mentális) egymást követő és egymásra épülő felfokozódása mutatkozik meg előttünk.
A Metamorfózis princípiuma az Életkehely hármas ívében a Szellemi Hierarchiák meghatározó jelenlétének tükrében válik érthetővé. Az első 21 életévben a harmadik Hierarchia (Archai-Arkangyal-Angyal) erőinek kereszttüzében épül fel az inkarnálódó ember fizikai aspektusa, a második 21 évben viszont a Napszellemek, tehát a második Hierarchia kizárólagos fennhatósága alá kerülünk, miközben éteri mivoltunk épül ki a Nap formáló-transzformáló sugárzásában. Végül a harmadik 21 éves periódusban a Föld vonzereje gyengülvén, a "nagy-mozdulat", a Kiemelkedés ígérete válik megvalósíthatóvá a letisztult asztralitás segítségével, és az első Hierarchia asszisztenciájával. A test eközben lassan "felégeti" önmagát, az ifjú hamvasság először elvész az asztrális tűzben, majd azután a Szellem tisztító, hűvös lángjában fokozatosan a magasabb Én kezébe kerülhet az inkarnáció irányítása.
A 28-30. életév táján az ember választás elé kerül, felmérhet és határozhat. Vállalhatja a további fejlődésért való felelősséget, vagy lemondhat róla. Amennyiben a lemondást választja, akkor a 33. életév táján félreérthetetlen jelzést kap, hogy az inkarnáció kísérő Angyala távolabb húzódott, "elfelejtette az ember nevét". Az ebből születő mélypont sötétsége a mindenkori beavatási alászállás ősképét idézi fel, amikor a belső Nap fénye kiválthat bennünket a Hold-karma szakadékából és elindít az "új házasság", a Szellemi Hierarchiával való tudatos együttműködés, együttélés nehéz magasságai felé... Így nyílik meg az út az Imagináció-Inspiráció-Intuíció, a Szellemi Én-Életszellem-Szellemi Ember, a Manasz-Buddhi-Atman realizációjához.
Tükörhatás: az Életkehely egyik olyan tulajdonsága ez, amely nemcsak az egyéni, de a csoportkarma szintjén is nagy jelentőséggel bír. Az első 7 esztendő erőtere visszatükröződik, vagyis egy magasabb szinten "visszaköszön" a 9. életperiódusban, tehát az 57-63.-évig terjedő szakaszban.
Ugyanígy, a második 7 év erői tükröződnek a 8., a harmadik 7 év erői pedig a 7. életperiódusban. Ennek a visszatükröződésnek bárki által felismerhető jelei életünkben a két "tükörkorszakban" együtt élő karmikus társak mélységes affinitása, kapcsolódási készsége. Ifjú és idősödő lények rendkívüli erővel bíró karmikus találkozási pontjai ezek, amikor a készülődő ifjú embernek segítő kezet nyújthat az, aki magában már beérlelte hátrahagyott élet-szakaszainak igazi szellemi esszenciáit, és ezeket - sokszor szavak nélkül - képes átadni a készülődő, kereső, az erők viharában még biztos bázist nélkülöző, sodródó fiatalnak.
A születés, megérkezés, imitáció korszakában élő gyermeknek hatalmas ajándékot adhat a kilencedik 7 évét taposó, megnyugodott asztralitást, intuitív szellemi közelséget sugárzó nagyszülő. De ugyanez a helyzet később, a keresés, megítélés, életöröm-befogadás, élet-érték felismerés, a függetlenedés periódusaiban, amelyek végül elvezetnek az élet értelmének legmagasabb, szellemi ideálokból fakadó kutatásához. Itt is újra és újra kezet nyújthatnak az Életkehely két szemközti ívében élő karmikus társak. Ez egy csodálatos, láthatatlan iskola tanterve, kibontható, felismerhető minden családi, baráti sorsképletben, és egyre függetlenebbé válik a vérségi kapcsolatoktól.
Mégegyszer a már említett Hold-kapukról: inkarnációs előkészületeink, aláereszkedésünk, karmikus felépítésünk őrzője és kivitelezője a Hold, amelynek ritmusa oly nyilvánvalóan jelen van földi életünk fizikai aspektusaiban is. Kevésbé ismert kozmikus összefüggés az egyéni inkarnációs képletben az úgynevezett Hold-kapuk megnyílása, amely mindig a nagy váltások, meglátások, megértések energiáit hordozza - amennyiben megtanulunk figyelni és együttműködni ezzel a jelenséggel.
Az a néhány éjszaka amely a Hold-kapu megnyílását megelőzi és követi, az emberi élet legfontosabb éjszakája... Itt teljesedik ki a Makrokozmosz 18 éves légzésének ritmusa, amelynek mikrokozmikus változatát mi is magunkban hordozzuk, hiszen egy perc alatt 18-szor veszünk lélegzetet. A megnyíló Hold-kapun hatalmas asztrál-erők áramlanak be az ember karmikus képletébe, fontos váltások, lehetőségek potenciális energiáit hozva - de vajon észrevesszük-e? Kozmikus törvény, hogy amikor valami új születik, valami réginek meg kell halnia.
Emberi létünk szintjén azonban minden ilyen váltás - halál - fájdalmat és félelmet invokál bennünk, és tudatunkra mindkettő "altató" hatással lehet. Éppen ezért, különösen az első Hold-kapu mellett szinte észrevétlenül "elmegyünk". Az ifjú magabiztosság nehezen tűri a kétség erőtlenségét, a fájdalom közelségét. Mindez idegen bimbózó, épülő optimizmusától. Így ez az első Hold-kapu legfeljebb annyit tehet, hogy a már kialakult tiszta idealizmusra való hajlam magasabb asztrál-erőit megerősíti.
A második Hold-kapu megnyílása nem sokkal a tudati lélek megszületése után, már nagyobb jelentőséget hordozhat az inkarnáció szempontjából. Az Életkehely mélypontjában megélt belső krízisek, a kétség, a bizonytalanság, a többre hivatottság elégedetlensége, az élet igazi jelentőségének most már sürgetővé vált kutatása, az egzisztenciális dilemma mindent megkérdőjelező élessége, tényleges vízválasztót jelenthet a 37. életévét betöltött ember számára.
Sokak számára az "élet" itt véget ér, bár a "létezés" még évtizedekre elnyúlhat...
A kezdet álmai, aspirációi belefulladhatnak a mindennapok "realitásába", az erőnlét megcsappan, a karmikus társak, a kiépült életkörülmények körképe elviselhetetlen sivárságot mutathat. A váltástól való félelem, a kényelemszeretet, a megkötött kompromisszumok bilincsei elfojthatják, és a Hold-erők fennhatósága alá kényszeríthetik a felnevelkedett Nap-erőket. Az inkarnáció gerince itt úgy megroppanhat, hogy az Életkehely felfelé hajló ívébe egy "kivérzett", erőtlen lény lép be, aki nem lesz képes válaszolni a közeledő első Hierarchia kapcsolat-teremtő jelzéseire.
Természetesen az is igaz, hogy a második Hold-kapu ébresztő impulzusát magába fogadó ember hihetetlen erőtöblettel folytathatja életútját. A váltást ő sem kerülheti ki, sem pedig az azzal járó kockázatokat és fájdalmakat. Az Én felé közeledő személyiség azonban már nem fut sem a tükör, sem pedig a tükör által felidézett fájdalom elől. Így lesz a fájdalomból cselekvőképes transzformatív erő, amely később a tudatos karma-építés kivitelezőjévé válik.
A harmadik Hold-kapu, amelynek megnyílása az 55. év utáni kilencedik hónapra esik, már markánsabban jelezheti az előző Hold-kapukkal való találkozás minőségét. Tehát: új életerő, új feladatok, sőt igen gyakran új karmikus képletek megjelenése, professzionális váltások, késői gyermekek, új kapcsolatok, nagy helyváltoztatások - vagy hanyatló egészség, önközpontú befelé-fordulás, fáradt pesszimizmus, az életnek, mint végül is rejtélyes, érthetetlen és hiábavaló folyamatnak kesernyés, sőt sértődött szemlélete...
Ilyenkor gyakori még a mentális erőt pótolandó asztrális fellobbanás, a jól ismert másod-, sőt harmadvirágzások formájában, ezek azonban rövid életűek és üstökös ívük hamar beletorkollik az élet-princípiumok látványos hanyatlásába.
A negyedik Hold-kapu a 74. év utáni negyedik hónapban ér el bennünket, tehát abban a kegyelmi periódusban, amikor a karmikus kötelezettségek terhétől megszabadult lény "megfiatalodhat", magas szintű kreativitásról tehet tanúbizonyságot, gondolkodása rugalmas, fantáziája élénk, életszeretete ragályos, kifinomult erőtere mágnesként vonzza az embereket. A Szellemről csak akkor beszél, ha kérdezik, de életét úgy éli, hogy állandóan kérdezni fogják. A spektrum másik végén a keserű, elhomályosult emlékezetű, nyűg-testét orvostól-orvosig vonszoló "öreg", aki saját panasz-áradatának áttörhetetlen barikádjai mögött szenved, és szenvedtet...
Ami az ötödik Hold-kaput illeti, a 93. év után: ki is mesélhetne róla...
Az ember testének, lelkének és szellemének fejlődése a földi élet folyamatában egymás mellett zajlik, irányuk azonban ellentétes. A test földi szempontból tekintve a születéstől halálig vezető útját járja, miképpen egy növény: kisarjad, kivirágzik és pusztulásba hervad. Az emberi szellem azonban a Szellemvilág szemszögéből tekintve a halálból halad a születés felé. Ilyenformán a fizikai születés pillanata a Szellemvilág halál-küszöbe.
E két folyamat az Életkehely öblében teljesedik ki, először a luciferi "bölcsesség", majd az élet végén, a Krisztus-i szeretettel való találkozásában. Lucifer smaragd köve egy pentagonális dekodaéder, amely az anyag éterizációjának térben megjelenített formája. Innen, erről a mélypontról indul felfelé a Szellem, a magára ismert Én diadalmas útja, amely a fizikai burok levetésének pillanatában éli meg születését igazi otthonában a Szellemvilágban. A lélek útja viszont ugyanebben a képletben érdekes kettősséget mutat. A lélek számára az Életkehely öblében egyszerre jelentkezik a születés és a halál élménye, amennyiben a lélek igazi élete a Szellemben teljesedik ki. Az Én-felismerés lángja egyszerre hamvaszt el, és kelt életre a személyiségtől az Én-ig vezető úton.
2000 esztendő, a Golgota Misztériuma óta a kozmikus Krisztus éteri erejének pecsétjét hordozza éteri testében minden földre inkarnálódott ember. A Golgota áldozata által Krisztus vált a Karma Urává, a Világ-tudat őrévé, az embert magasabb Énje misztériumába beavató Iniciátorrá. A kép, amely részben az Életkehely öblében, tehát az életkrízis nehéz szakadékában is megjelenhet az ember benső horizontján, ugyanakkor jelzi, hogy az emberi életút végén, a halál pillanatában minden földi lény számára elkövetkezik ez a találkozás, ember és Isten, személyiség és magasabb Én találkozása. Ez a pillanat fordulópont nemcsak az egyéni emberi karmában, de az egész teremtett Kozmosz karmájában is.
Végső útravalóként: ez az Életkehely önmagában nem egy Imagináció, hanem bennünk, általunk válhat azzá, a vele való intenzív, félelem nélküli, tiszta eltökéltségű belső munka folyamán. Ez a munka eredményeket hoz, mert egyrészt minden kétséget kizáróan megmutatja az absztrakt gondolkodás elégtelenségét az élet kozmikus valóságának kutatásánál, másrészt pedig ugyancsak félreérthetetlen módon megmutatja az élő, rugalmas, imaginatív Michael-i gondolatiság tiszta, feltáró és egyben átalakító transzformáló erejét. Aki a szívével tanul gondolkodni, annak ki kell lépnie önmagából és tanúként visszanéznie önmagára. Akkor látni fog, a Szellem félelmet nem ismerő erejével.
Tehát: figyelj az életedre, mint egy hatalmas, fenséges, bonyolult mintába rendezett, elfogadhatatlan törvényszerűségeket mutató folyamatra. Éld meg magadban ezeknek a folyamatoknak rugalmas, hullámzó, változékony, gazdag jelenlétét. Mérd fel, hogy mit hoztál magaddal ebbe az életbe, mivel tartozol önmagadnak, mivel tartozol másoknak. Mi épült életedbe a földi oldalról, és mi a kozmikus Szellemvilág oldaláról. És amikor kimondod, hogy értem, akkor realizáld, hogy csakugyan érted, azaz mindez ÉRTED is történik. Ekkor és csak ekkor kezdődhet az Életkehellyel az igazi elmélyült meditációs munka:
- balról jobbra: befogadás, elfogadás - kiárasztás, átadás. A szeretet ösvénye az ifjúságtól az érett korig.
- alulról felfelé: a lélek elsötétedése, elhalása, majd új életre ébredése a Szellemnek való önátadásban, kiemelkedés, felfelé indulás.
- középen: a háromszor 7 Nap-esztendő, gyökerében az életkrízis, koronájában pedig a tudatosan karmáját építő emberi Én Krisztussal való azonosulása.
A földi zarándok-útját járó ember igazi esszenciája isteni potencia. Egy teremtett, teremtő Lény, akinek távoli célja a születésekor neki adott isteni kegyelem teljes realizációja. Goethe ezt így fejezte ki: csak az igaz, ami gyümölcsözik. Mi lehet hát ennek a titkokkal teli emberi életnek az igazi gyümölcse?
Minden halállal megírunk egy fejezetet az élet könyvéből. Akikkel az Úton találkoztunk, akiknek kezét megfogtuk, szívét megérintettük, szintén magukban hordozzák ennek a könyvnek egy-egy fontos fejezetét. A mű csak másokkal együtt lehet teljes. A felolvasás pedig zajlik akkor is, amikor a "szerző" már a Szellem világából hallgatja a recitációt... Íme a poéta...
A halál órájában az ember leteszi szerszámait, vésőjét, kalapácsát, amellyel AZT a földi szubsztanciából megformálni vágyta, újra és újra modellezte, itt hozzá adott, ott elvett belőle... Fiatal évei végén az Életkehely öblében készen is állt a mű, amelyet Én-nek nevezhetett. Aztán ismét előkapta szerszámait és onnantól kezdve az anyag már csak fogyott, a forma finomodott, már alig volt teste. Csak a fénye ragyogott. Íme a szobrász...
A hatalmas élet-freskó ecsetvonásonként készült nap-nap után, az éjszaka alagútjának falán. Halála pillanatában az ember a teljes vásznat szemléli újra, de olyanképpen, hogy a kitöltött színek, formák mögött megjelenik a Hold-Tanítók valamikori "elővázlata", amelyet a földre vezető útra vele adtak. Most, a távozás pillanatában a kép gazdag, változatos, lüktetően eleven mű. Íme a festő...
Minden földi gondolat, minden földi cselekedet egy hangot üt meg a Mindenség láthatatlan húrjain. Az ember maga a muzsikus, de ő a muzsika is. A földön a zene az Istenek ajándéka, és az ember muzsikál, zeng, visszhangzik, sír és nevet. Majd amikor távozik, a befejezett koncertet felajánlja meghallgatásra, beillesztésre a Szellemi szférák szimfóniájába. A zenében ott él az önmaga megtalált harmóniáját a Magasságok Urainak felajánló ember túláradó öröme, de ott van az Akarat, Harmónia és Szeretet Urainak felismerő öröme is, amellyel fogadják ezt a kompozíciót. Igazi Öröm-Óda ez. Íme a muzsikus..."
(Bistey Zsuzsa írása)
Mennyországot, és a Poklot,
mind magunkban hordozzuk,
mi nézzük így a világot,
tőlünk függ, mit választunk!
Hétköznapi csodát látunk,
vagy a rosszat keressük,
a felhőkben sétálgatunk,
vagy kínok közt szenvedünk.
A csodák itt vannak velünk,
nézz az égre, azúrkék,
csak szem kell, és észrevesszük,
ez az élet milyen szép!
Csak fül kell, hogy már meghalljuk,
madárdallam mit mesél,
szépségétől álmodozunk,
csillagokba visz a szél.
Simogat a Nap angyala,
szíved szárnyal szabadon,
átölel ezer sugara,
önfeledten mosolyogsz.
Nézzél mélyen önmagadba,
lelked kincses szigetén,
ott vár rád sok ezer csoda,
szereteted lágy ölén.
Megváltozik az életed,
ha más szemmel ámulod,
megfigyeled már a szépet,
felragyoghat az arcod.
Lelked mélyén örömóda,
bomba robban szívedben,
lágyan szól egy vígopera,
angyalének füledben.
Szemeidet elvakítja,
varázslatos fényesség,
érzelmeknek engedj utat,
túlcsordulhat a remény!
A Létezés új szerelem,
valóságos boldogság,
itt van veled, körülölel,
ez a földi Mennyország!
A mai rohanó világban már senkit sem érdekelnek a hétköznapi csodák, lefoglal minket a múlton való rágódás, a jövőért aggódás, ezáltal örökös harccá válik az életünk, és már nincs időnk semmire, de legfőképpen önmagunkra...
... azt hisszük, ha elérünk bizonyos célokat, majd boldogok leszünk, és amikor elértük, bizony csalódást okozt, mert mégsem érzünk kielégülést. Elfelejtettünk befelé figyelni, és meghallani a hangot, amely nem arra buzdít, hogy még ezt, még azt is tedd meg, hanem arra, hogy vedd észre a csodát, ami TE magad vagy! Az élet egy csoda, örülj, hogy a része lehetsz! Csodáld meg a természetet, légy jelen a mindennapjaidban!
Menj ki!
Menj az erdőbe
feltöltődni,
szaladj a zöldbe
felfrissülni!
Halld a természet
halk hangjait,
fogadd el tőle,
lágy csókjait!
Érezd szívének
dobbanását,
lásd, mily szépséges,
felséges táj!
Lélegezz mélyet,
szippants nagyot,
kacagva élvezd
az illatot!
Ölelj át egy fát,
borulj elé,
áldott boldogság
árad feléd!
Szíved átjárja
a szeretet,
érzed egy veled
a természet!
Arcod simítja
puha szellő,
téged befogad
minden erdő!
Egy vagy mindennel,
mosolyog rád,
ragyogva ölel
hő napsugár.
Tudod, része vagy
hagyd szellemed,
te is pompás vagy,
csodás ember!
A GYÉMÁNTVÍZ
A gyémántvíz csodás, csermely tiszta, kitűnő ízű folyadék. Hegyi patakból származik, melynek emelt fokú rezgésszáma van. Speciális technológiával készült, és reprodukálódásra képes. Emelt mértékben képes felfogni kéréseink, vágyaink energiáját, segíti az emberi lélek felemelkedését, és megnyitja a magasabb tudat, és ismeretek felé vezető utat. A gyémántvíz képes információkat átvenni a legfelsőbb energiaszintekről, egyszerűsítve úgy mondhatjuk, hogy a forrásvíz nagyon élő, és intelligens vízzé változott.
Franciaországból származik, technológiáját a francia Joel Ducatillon fejlesztette ki. A közönséges forrásvíznek gyémánt vízre való átváltoztatását speciális szám – kódolással és zenei kódolással érte el. E célból szerkesztett egy kódoló berendezést, amely képes több dimenziós kódokat felfogni, melyek azután a forrásvizet új minőségű vízzé, gyémánt vízzé változtatják. A technológia kifejlesztője a gyémántvizet kezdetben pénzért árulta kis üvegpalackokban és az emberek otthon ezt tovább szaporították. 2002 júniusától a gyémántvíz már ingyen kapható, ma már a világ több mint hatvan országában ismeretes. Fokozatosan bejut a folyókba, tavakba és a tengerekbe.
Hogyan lehet az információkat belejuttatni a gyémántvízbe?
Egyszerűen két kéz közé fogjuk a gyémántvízzel teli poharat, és „belemondjuk” a programot, a vágyainkat, kéréseinket. Pl. valamilyen egészségi állapot elérését, a károsodás javulását, a gyógyulást, vagy nehéz élethelyzet megoldását. A kimondott kérések energiája a „solar lpexusból” (napfonat) /elosztó csakra/ - a gyémántvízbe áramlik, és ott az információ megfogan. Ezután fokozatosan jönnek a változások, amelyek a kívánt helyzet elérését készítik elő. Ezek a változások függenek a kimondott kéréseket kísérő emóciók erejétől, amelyeket az információ átadásakor adunk bele. Az információkat, illetve a kéréseket naponta többször ajánlatos a gyémántvíznek átadni, miáltal a hatás sokszorosan növelhető. Bizonyos esetekben a gyémántvíz azonnal is reagálhat. (a kérés intenzitásától függően, mennyire kívánunk őszintén, teljes szívvel, odaadással)
Milyen hatásai vannak a gyémántvíznek?
Hihetetlen, és sokoldalú! Tisztítja, és detoxixálja az emberi szervezetet az ártalmas szennyező anyagoktól, feloldja és felszámolja a felhalmozódott energetikai blokkokat, képes gyógyítani sokféle betegséget. Kedvezően hat az emberre, állatokra és a bolygónk növényzetére. A gyémántvíz hasonlatos az orvosságokhoz, leginkább a homeopátiás szerek, és gyógynövények gyógyhatásaihoz hasonló.
A gyémántvíz használata:
Segít a gyulladások gyógyításánál, fertőtlenítő hatású, tisztítja, és fehéríti a fogakat. Mindenki saját maga próbálja ki, és mindenkire hat! Lehet normális víz helyett inni, főzéshez is ajánlatos használni, tulajdonságai sem főzéssel, sem fagyasztással nem változnak. Csökkenti az alkohol, és a koffein hatását, képes kiküszöbölni a gyógyszerek káros mellékhatásait.
Az állatok, ha tehetik, a gyémántvizet részesítik előnyben a sima vízzel szemben! (kipróbáltam, így van!)
Hozzáadhatjuk a fürdővízhez, beleönthetjük a vízpárolóba, a párologtatóba, az akváriumba, öntözhetjük vele a szobai és a kerti növényeinket. A gyémántvizet használhatjuk különböző krémek, zsírok készítésénél, gyógyítja az égési sérüléseket, kiütéses megbetegedéseket, a fájó ízületeket, és izmokat. Ezen kívül borogatáshoz is használhatjuk. Csökkenti a medencék, kutak klórtartalmát, a megzöldült, és bűzlő állóvizekben megfékezi a rothadást. A gyémántvíz annál nagyobb mértékben terjed, minél többen isszák, használják. 15 éven belül már a Föld összes növényzete, folyadéka, és összes anyaga eléri a gyémántvíz rezgésszintjét, vagy még annál is magasabb vibrációk hordozója lesz.
Tárolás, szaporítás:
Szaporításához 10 % gyémántvízre van szükség a 100 % eléréséhez. Pl.: 1 l- es üveg palackba 1 dl gyémántvizet öntünk, amit feltöltünk csapvízzel, vagy ásványvízzel, 2 óra múlva már az egész gyémántvízzé vibrálódott át. A palackban reakció megy végbe, amelyet apró buborékok formájában láthatunk is. (ha 100 l vízhez 1 l gyémántvizet adunk, 3 órán belül vibrálódik át a gyémántvíz rezgésszintjére.)
Üveg palackokban tároljuk, mert a műanyag megváltoztatja a szerkezetét!!!
10 milliószoros napok:
Évente 4 ilyen nap van a tibetiek szerint.
A tibeti ("nagy") buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak ,
sorrendben ez az első holdhó 15. , negyedik holdhó 15. , hatodik
holdhó 4. és kilencedik holdhó 22. napja. Az első holdhó , egyben a
tibeti újév első napja február 25.
Ez alapján:
10 milliószoros napok 2010-ben:
Február 28. vasárnap
Május 27. csütörtök
Július 15. csütörtök
Október 29. péntek
Ezeken a napokon minden teremtés
10 milliószoros erővel hat.
Fontos, hogy arra gondolj, amit teremteni szeretnél az életedben.
Ha negatív érzelmeid, gondolataid merülnek fel. Nyilvánítsd ki, hogy
elengeded őket.
A nagy terheid felodását érdemes erre a napra időzíteni.
Küldj fényt, szeretetet a Földnek és az emberiségnek! Képzeld el a
Földet egészségesnek, a rajta élő embereket pedig békésnek,
szeretettelinek.
Lásd a Világ békét ünnepelni!
Tegyél meg mindent, amit szeretnél
10 milliószoros erővel hatni!
Szólj minél több embernek, hogy ők is tudatosak lehessenek ezeken a napokon.
Az öt tibeti jógagyakorlat
(Peter Kelder: A fiatalság forrása c. könyvéből)
A gyakorlatok jótékony hatással vannak a merev ízületekre és erősítik az izmokat. De nem ez az elsődleges céljuk, hanem az, hogy az energiaközpontok forgási sebességét normalizálják, vagyis egy egészséges huszonöt év körüli személyben meglévő természetes állapotot hozzanak létre. Az ilyen emberben az összes energiaforgó egyforma sebességgel mozog.
Hetenként egy napnál többet sohase hagyjunk ki.
Az első rítus nagyon egyszerű. Mozdulatait a gyerekek is gyakran végzik játék közben. Célja az energiaáramlás felgyorsítása. Amit tennünk kell, csupán annyi, hogy felállunk és kinyújtott két karunkat oldalt vállmagasságig emeljük. Ezután kezdjünk el saját tengelyünk körül forogni egészen addig, amíg enyhén el nem szédülünk. Nagyon fontos, hogy a forgást balról jobbra végezzük. (Ha egy órát számlapjával felfelé a földre helyezünk, akkor a mutatók járásával megegyező irányban.)
Felnőtt emberek kezdetben nem képesek hatnál több alkalommal körbeforogni anélkül, hogy nagyon el ne szédülnének. Kezdőnek nem is szabad többel próbálkoznia. S ha úgy érezzük, hogy a szédülés megszüntetésére legjobb lenne leülnünk, vagy lefeküdnünk, mindenképpen tegyük meg. Idővel egyre több forgásra leszünk képesek.
A következő rítus az eddiginél erőteljesebb működésre ösztönzi a hét energiacentrumot. Feküdjünk le hanyatt a földre, vastag szőnyegre, vagy nem túl kemény talajra. Két karunkat helyezzük kinyújtva szorosan magunk mellé, tenyerünk nézzen lefelé, és ujjainkat zárjuk össze. Emeljük fel fejünket annyira, hogy állunk szinte fúródjon bele mellkasunkba, ugyanakkor kinyújtott lábainkat is emeljük fel úgy, hogy merőlegesek legyenek a talajra. Ha tudjuk, emeljük lábainkat még tovább a fejünk irányában, de térdünket továbbra se hajlítsuk be. Azután fejünket és lábunkat egyidejűleg lassan engedjük vissza a talajra. Lazítsuk el izmainkat, majd ismételjük meg a rítust.
A gyakorlatok során vegyünk fel egy állandó légzési ritmust: lélegezzünk be, amikor a fejünket és lábainkat felemeljük, és ki, amikor visszaengedjük őket a talajra. Az ismétlések közti szünetben a lazítás alatt se zökkenjünk ki ebből a ritmusból. Minél mélyebben lélegzünk, annál jobb.
A harmadik rítust közvetlenül a második után kell csinálni.
Térdeljünk le a földre, a felső testünk maradjon egyenes, két karunk a törzs mellett, kezünk a combunkon. Most hajtsuk fejünket nyakunkkal együtt előre úgy, hogy állunk szinte a mellkasunkba fúródjék. Aztán finoman hajtsuk hátra a fejünket és a nyakunkat, amennyire csak tudjuk, úgy, hogy gerincünk alkosson boltívet. Eközben „kapaszkodjunk” a combunkba támaszért.
Térjünk vissza a kiinduló helyzetbe és kezdjük a rítust elölről.
Akárcsak a második rítusnál, itt is ügyelni kell a szabályos légzésre. Hátrahajlásnál lélegezzünk be, a kiegyenesedésnél pedig ki. Szívjunk annyi levegőt a tüdőnkbe, amennyit csak tudunk. Hogy figyelmünket ne vonja el semmi, összpontosíthatunk csukott szemmel.
A negyedik rítus első látásra nehéznek tűnik, de egy hét után már könnyedén el lehet végezni.
Üljünk le kinyújtott lábakkal a földre, lábfejeink körülbelül harminc centiméter távolságban legyenek egymástól. A derekunk maradjon egyenes, és helyezzük két tenyerünket a csípőnk mellé a földre. Ezután hajtsuk fejünket előre, amíg állunk nem érintkezik mellkasunkkal.
Most pedig engedjük, hogy a fejünk olyan mélyre visszaereszkedjen, amennyire csak lehet, és ezzel egy időben tenyerünkre támaszkodva emeljük el a törzsünket a földtől, úgy, hogy a térdünk behajlik, de a karunk nyújtva marad. Törzsünk alkosson egyenes vonalat felső lábszárunkkal, a talajjal párhuzamosan. Karunk és alsó lábszárunk viszont legyen függőleges a talajra. Ha ezt a helyzetet felvettük, feszítsük meg összes izmainkat. Végül lazítsuk el izmainkat és térjünk vissza a kiinduló ülőhelyzetbe. Kicsit pihenjünk, mielőtt megismételnénk a gyakorlatot.
Ezúttal is nagyon fontos a helyes légzés. Amikor felemeljük testünket, mélyen lélegezzünk be. Tartsuk benn a levegőt, amíg izmainkat feszítjük, a talajra való visszaereszkedés közben pedig teljesen engedjük ki a levegőt. Az ismétlések közti pihenés alatt is tartsuk magunkat ehhez a légzési ritmushoz.
Az ötödik rítus kiinduló helyzetéhez egy kinyújtott karú fekvőtámaszszerű pozíciót kell felvennünk. Ehhez ereszkedjünk a talajra úgy, hogy csak lábujjunk és tenyerünk támaszkodjék a földre, és így tartsuk meg magunkat a levegőben. A két tenyér és a két lábfej egymástól való távolsága egyaránt hatvan centiméter körüli legyen. Karjaink és lábaink legyenek kinyújtva. Ebben a pozícióban karunk merőleges a talajra, a gerinc homorúan meghajlik, és a test a vállak és a lábfej között szinte lóg a levegőben.
Ezután finoman hajtsuk a fejünket hátra, majd emeljük meg törzsünket úgy, hogy csípőnk elinduljon felfelé, amíg testünk egy fordított V alakját fel nem veszi. Ugyanakkor fejünket hajtsuk előre, állunk pedig érintkezzen a mellkasunkkal. Majd térjünk vissza a kiinduló helyzetbe, és kezdjük elölről a gyakorlatot.
Egy hét elteltével mindenki rá fog jönni, hogy ez a rítus egyike a legkönnyebbeknek. Ha gyakorlottságra teszünk szert benne, a visszaereszkedést próbáljuk meg úgy csinálni, hogy testünket a fordított V helyzetből hagyjuk majd-nem a földig süllyedni. Izmainkat egy pillanatra feszítsük meg a fordított V pozícióban, majd a leeresztett pozícióban is.
Az ismert légzési metódust kell itt is alkalmazni. Mélyen lélegezzünk be, miközben testünket felemeljük, és engedjük ki a levegőt, amint testünket leeresztjük.
Kezdetnek elég, ha az első héten mindegyiket háromszor végezzük naponta. Azután hetenként növelhetjük ezt a mennyiséget napi két ismétléssel egészen addig, amíg minden egyes rítust nem végzünk el huszonegyszer naponta. A második héten napi öt rítus, a harmadik héten hét, a negyedik héten kilenc, és így tovább. Tíz hét elteltével eljutunk oda, hogy mindegyik gyakorlatot huszonegyszer csináljuk naponta.
Ha valakinek nehézségei támadnak ennek a mennyiségnek a kapcsán az első (pörgéses) rítus végzése közben, az nyugodtan csökkentse le forgási számát annyira, amennyitől még nem szédül. Előbb-utóbb úgyis képes lesz a huszonegy egymás utáni pörgésre.
Elég rítusonként az egyszer huszonegy ismétlés vagy reggel, vagy este.
Az öt rítus együttesen nem tart tovább húsz percnél.
A légzési ritmus fontossága: Nemcsak az egyes gyakorlatok ismétlései közti rövid szünetben kell magunkat az egyenletes légzéshez tartani, hanem akkor is, amikor az egyik rítusról kis pihenés után áttérünk a következőre. Ilyenkor álljunk egyenesen és karunkat tegyük a csípőnkre. Mélyen és egyenletesen lélegezzünk. Javaslat: A rítusok elvégzése után mindenki vegyen egy langyos vagy langyosnál hűvösebb, de semmi esetre sem hideg fürdőt.
Végezd minden nap - egészséged megőrzése érdekében!
AZ ÉLET KELYHE
Az Életkehely kifejezés és annak képi megjelentetése hosszú és intenzív imaginációs, inspirációs munka eredményeképpen született. Az ember földi életének legfontosabb és talán épp ezért ma legkevésbé ismert vonásait kívánja feltárni, megmutatni és további megmunkálásra közzétenni.
A "szellemi biográfia", a "láthatatlan történet", az "iható arany", vagy éppen az "opusz magnum" kifejezések mind az emberi lét nagy misztériumára utalnak, amely ma, az ötödik Atlantisz utáni korszakban, a Tanítványság korában, a tudati lélek Ego-ébresztő impulzusának nehéz fázisában nemcsak felismeréssé érik bennünk, hanem a Michael-régensség parancsoló erőterében cselekvő akarattá erősödik. Ezen a metamorfózison múlik a Föld és az emberiség evolúciójának további sorsa.
Miért éppen Életkehely? Mert az ébredő Egó-tudat minden szellemi úton járó emberben felkelti a Grál hangulatot, a megváltás erőinek felismerésén alapuló tiszteletét, felfedi a kozmikus Krisztus kilétének titkát, a Golgota Misztériumának igazi evolúciós jelentőségét.
Ma, a veszendőség korában amikor a földi ember a lehetetlenség kapujának küszöbén áll, először pillantja meg kétfelől a kapu félelmetes őreit, és minden kétséget kizáróan tudja, hogy visszafelé már nincs ösvény. A küszöböt át kell lépni, bizonyos dolgokat néven kell nevezni, bizonyos kérdéseket fel kell tenni...
Mindenek előtt fel kell ismerni a mai ember tudatának töredékes voltát, amely meghatározza nemcsak a térhez, de az időhöz való viszonyát is. Múlt, jelen és jövő a mai ember számára külön korszakot jelent, éppen ezért a benne munkáló egységes erőre sem vagyunk képesek rálátni, ráérezni.
A szellemi ember ébredő emlékezettel kezdi hordozni jelenében a múltat, amelyből állandóan merít, és folyamatosan jövővé alakítja. Számára a múlt "nem múlik el", hanem elevenen él és hordozza a hierarchikus jövőt. Éppen emiatt a múlt helyes feldolgozása, értékelése, jövő építő és meghatározó erő úgy az egyéni, mint csoportkarma szintjén.
A Kehely egy felfelé nyitott áldozati edény, amelybe a Golgotán Arimátiai József felfogta a Megváltó vérének cseppjeit. Kehely, amelyet azóta is az egész világon számtalanszor emelnek a magasba egy rituális mozdulattal, mint a földreszakadt emberiség reménységét. De Kehely az is, amely eonokon át szellemi kézről-kézre járt a Teremtés fenséges ritmusában, a Szeretet, Harmónia és Akarat Uraitól lefelé, egészen a Mozgás és Forma Szellemek uralmi szférájáig, ahol a "tört sugár" anyaggá válhatott, a Szellem pedig magára vehette a test önkívületét. A Kehely a felajánlás, a várakozás, az áldozatra érkező válasz befogadója, a felejtés és az emlékezés beavatási italának edénye...
"Ismerd meg önmagad!" - szól az évezredes parancs, és ma már tudjuk, hogy miképpen a Teremtés és a Megváltás, földi fogalmak szerint az önismeret sem "befejezhető" mű. Az ember földi élete egy hatalmas, fenséges mozdulat, a Szellem Világából való kiszakadás (születés) pillanatától egészen az oda való visszatérés (halál) pillanatáig és ezt a mozdulatot a Teremtő Hierarchiák, valóságosan az egész Kozmosz lényeinek mélységes figyelme kíséri. Ennek a mozdulatnak a fókuszában áll az Égi Hatalmak imaginációs, inspirációs, intuíciós erőfeszítéseinek kikristályosodott metszete: az Ember...
Önismeret és világ-ismeret többé egymástól nem elválasztható fogalmak. Életünk tanulmánya ezért nem öncélú tudomány, éppen ellenkezőleg: ember és Kozmosz kikerülhetetlen jövőbeni egymásra ismerésének felelős Én-tudatból, szabad akaratból táplálkozó integrációjának szükséges lépcsőfoka, az ember földi útjának szellemi tanulmánya.
Csaknem egy esztendeje foglalkozunk intenzíven az emberi életkorszakok és az azokhoz kapcsolódó jelenlétek megfigyelésével. (Megj.: utalás az Arkánum Szellemi Iskola működésére. AT) Érdekfeszítő, testet, lelket, szellemet megmozgató, gondolatot, érzelmeket, akaratot egyaránt megdolgozó feladat ez, csupa mozgás, hullámzás, csupa eltűnés és felbukkanás, csupa kiugrás, fókuszba rendeződés, csupa elhalványodás, elköszönés és eltávozás. A rögzítettnek hitt, "lezajlott" múlt a szemünk láttára vált alakot, cserél fókuszpontot, szereplők, események, találkozások és pozitúrák gazdag mintájából tűnik elő a Karma Urainak kegyelmi jelenléte, körülmény teremtő, oldó és kötő impulzusainak bámulatos rendezettsége...
Az élete feltérképezésére vállalkozó ember, akit nem az önkémlelés veszélyes egoizmusa vezérel, hanem a világ iránti szenvedélyes érdeklődés, a csodálat, a tisztelet, az önátadás és a világ Teremtő hatalmaival való együttműködés vágya motivál, feltárt, felismert, feldolgozott életkelyhét köszönő gesztussal emeli fel a Hierarchia felé. Ez a gesztus egyben jelzi, kiürítette az edényt, a megfelelő felejtés és a megfelelő emlékezés italait magába fogadva készen áll arra, hogy határlényként éljen és szolgáljon a két világ küszöbén: az emberek felé a Szellemi Hierarchiát, a Szellemi Hierarchia felé az embert képviselve.
Most pedig tekintsünk végig az Életkehely jelrendszerén és használatának módján, hogy az útmutatás segítségével bárki szobája falára akaszthassa ezt a "nem közönséges formát", amely rendkívüli erőket invokál minden emberben, aki őszinte törekvéssel, alázattal és a feladat felelősségének tudatával vállalja ezt a nem mindennapi felfedező utat.
Az Életkehely, amely az emberi földi életút térképének is tekinthető, magába foglalja az egész kozmikus "életmozdulat" minden egyes fázisát, gondolat ébresztő, idea formáló ereje már nem csupán a fizikai agynak szól. Sokkal inkább az "éteri agy" élő, imaginatív gondolati erőire támaszkodik. Jelenléte a szobánk falán, a naponta vele találkozó pillantás egy dinamikus meditációs praxis szinte észrevétlen, bár korántsem erőfeszítés nélküli kiépülését indítja meg bennünk.
Az Eredet, a Most és a Cél hármas fókuszában a felületes pillantás elől elrejtőző finom összefüggések tűnnek elő, a napi gondolat-torna pedig a modern élet "áldásaitól" eltompult tudat, lebénult emlékezés éteri erőit frissíti fel újra meg újra.
Az Életkehely mint forma különösen alkalmas arra, hogy az emberi élet folyamatának kozmikus ívét élővé tegye számunkra. Alászállásunk, leérkezésünk, inkarnálódásunk íve az Életkehely bal oldalán mutatkozik meg, míg vele szemben a kifelé, felfelé törekvés földtől való távolodás, exkarnálódás ívét találjuk. Ez a kettős ív foglalja magába azt a 9x7 esztendős periódust, amelyet a Karma Urainak irányítása alatt, a planetáris erők kereszt-tüzében megélünk.
Egy kozmikus "fürdőkádnak" is vélhetjük ezt a formát, ahová az embert lassan, fokozatosan aláeresztik "az élet vizébe", majd 63 év elteltével lassan kiemelkedik belőle. A 63. év után következő időszak az Életkehely középső, beforduló ívében található, ahol a kegyelmi periódusban az ember az eddigi erőktől bizonyos mértékig függetlenné vált létét az önkéntes szolgálat és áldozat erőterévé avathatja, hogy azután a kilépés pillanatában szembe találkozzon a Világ Beavatójával, a földre szállt Nap-Szellemmel, az éteri Krisztussal.
Az Életkelyhet körülfogó szivárvány ív, a "fény megtörése az anyagban" mint sáv, 4 részre tagolódik, a 4 emberi princípiumnak megfelelően: fizikai test, éteri vagy élet-test, asztál- vagy lélek-test és végül az Egó, a Szellem. Ebből a 4 perspektívából figyelhető és állandóan követhető a biográfia gazdagon hullámzó élete, mégpedig úgy, hogy a 4 aspektus alakulása függőleges rendben is megmutatkozik, de vízszintes irányban is kapcsolódik egymással ugyanannak az évnek a keretében. A vízszintes, évet jelző sorok hetes csoportokba rendeződtek, 3 csoport alkotja egy-egy 21 éves evolúciós korszak ívét, amelyeken belül az emberi életet felülvigyázó Hierarchikus Rendek egymást váltják.
Az Életkehely belső, arany ívében foglalnak helyet azok a planetogrammok, amelyek az egyes 7 éves periódusok éteri, asztrális vezér-sugárzását mutatják. Minden planetogramm kettős: a nagyobb formátumú magában hordoz egy másik, kisebb planetogrammot is, amely viszont a Planetáris Karma inkarnációs periódusait mutatja az egyes 7 éves emberi életperiódusok párhuzamában. Az Életkehely ívét körben négyszer jelöltük meg a Hold planetogrammal, amely minden 18 év 7 hónap és 9 nap elmúltával egy megnyíló Hold-kapu jelenlétét mutatja.
Az Életkehely színeiről: a szivárvány rendjében követik egymást, a kozmikus éteri háttérből kihasadó vöröstől az ibolya kékig megmutatkozó színképek egyszerre mutatják az egyes 7 éves perióduson belül az élet-finomodás folyamatát, ugyanakkor jelzik a különböző 7 éves periódusok azonos színfrekvencián mozgó éveinek kvalitatív kapcsolatát is.
Az Életkehely belső folyamatainak értelmét és perspektíváit címszavakkal jeleztük, az ember "kilencszeres megszületésének" folyamatában. Ezen belül az összerendeződés, kialakulás rendjét mutatjuk egészen a 35. életévig, a tudati lélek megszületéséig. Utána, az Életkehely felfelé hajló ívében a transzformált asztralitás, éteriség, majd fizikaiság reménybeli megjelenését, tehát a sikeres élettranszformáció folyamatát ábrázoljuk a magasabb princípiumok (Szellemi Én - Életszellem - Szellemi Ember) jelölésével. Ez az ébredés azonban már nem elrendelt folyamat, hanem csupán potenciális lehetőség, az első Hierarchia közel húzódó sugárzásában.
Az ember születésével először az Imitáció korába lép, amikor cselekedetei híven tükrözik a környezetét, amelybe bele született. Innen átlép az Identifikáció, vagy Felismerés korába, ahol óriási szükség van a tiszteletet ébresztő példák és jelenlétek formatív erejére. Ezt követi a Függetlenség kora, amikor az ifjú ember a magába szívott koncepciókból felépíti saját belső világát. A negyedik 7 éves periódus a Felfedezések kora, amikor az ember "elfogadja" a világot felfedezésre, megdolgozásra, hogy innen átléphessen majd az Élmények Feldolgozásának korába, ahol eléri életkelyhe legalját, a "tű fokát", az inkarnáció mélypontját, krízis-forrását.
Életbe vágóan fontos korszak ez, az emberi lény első igazi megméretése, megpróbálása, személyiség és Én első döntő mérkőzése. Ezt követi a Sötét Magány kora, a keresés, a kérdőjelek, az újonnan született, még törékeny Én-lehetőség további kutatása. Azután a 42. év körül következhet az emberi Én és a világ felelősségteljes találkozása a Munka, és a Szolgálat kezdete...
Az alászálló íven minden földi ember bejárja az örök Beavatás útját, a lélek halálának és újra születésének nehéz ösvényét, alászáll, hogy felemelkedhessen. Az Életkehely belsejében megjelenő Én-érzékelést jelző fogalmak (AZ, RAJTA, BENNE, stb.) az inkarnáció gerincének fokozatos megjelenését és az ember általi felismerés folyamatát érzékeltetik.
Az eddigiekből kitűnik, hogy az Életkehellyel való munka egyszerre két szinten zajlik: először a külső munka szintjén, az élet-adatok összegyűjtésében, pontosításában, feltüntetésében, az összefüggések, kapcsolódások, esetleges átfedések külső jelek alapján történő felismerésében. A második szint már a kontemplatív, meditatív munka, amelynek az első "adatgyűjtési" fázis az alapjait szolgáltatja.
Az Életkehely életrajzi adatainak bejegyzésekor olyan írószerszám használatát javasoljuk, amelynek nyomai könnyen törölhetők. Első pillanatban ugyanis egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy hány változtatás, átcsoportosítás, alakítás vár még ezekre a "végleges tényeket" jelző adatokra... Bejegyzett, először döntő jelentőségűnek tűnő események hamarosan a törlés sorsára juthatnak, helyükre más, eddig alig, vagy egyáltalán nem emlékezett részletek, történések, szereplők léphetnek. Ez a munka-fázis a nagy "AHA" felismerések korszaka...
Minden biográfiai elem valahol a 4 princípium szerinti kategóriák egyikében talál majd helyére. Ezek a következőképpen alakulnak:
- a fizikai test princípiumához írjuk be földi természetes környezetünk alapvonásait, beleértve fizikai testünk jellemzését is. Földrajzi viszonyaink, város, falu, ház, tanya, lakótelep, iskola és munkahely, ezek egymástól való távolsága, fizikai lábnyomaink a földön, dimenzióink a térben, súly, magasság és az ezekkel való elégedettség, vagy elégedetlenség.
- az éteri princípiumhoz sorolható minden, ami környezetünkben döntő hatóerő, a társadalmi háttér, család, iskolatársak, barátok, kezdeti kísérőink, de ide tartozik temperamentumunk, testi diszpozícióink, szokásaink, általános egészségi állapotunk is.
- az asztrál princípium érzelmi-érzéki-indulati életünk fokmérője, rokon- és ellenszenveink, belső hangulataink, vonzások, taszítások (néha "akaratunk ellenére!"), művészi élmények, érdeklődés, az általános lélek-atmoszféra.
- végül és mindenek felett az Egó, a Szellem princípiuma, a "végzet" ujjlenyomatait vizsgálja életünkben. Szerencséket és balszerencséket, baleseteket, mélypontokat, kríziseket és diadalokat, utazásokat és útitársakat. A karma jelei kerülnek ide, felismerésük külön tanulmány. Az általuk hozott üzenet helyes értelmezése, félreértése, átértékelése. Segítők, akik ellenállásunk felkeltésével "segítenek"... Fél füllel hallott mondatok, fel nem ismert jelentőségű pillanatok, talentumok és hajlamok, házastársak, életpartnerek, munkatársak, és a szolgálatban felismert szellemi testvériségek.
A télis nagy bezárkózás hónapjaiban mutatkozott meg számunkra az Életkehellyel való munka egy másik dimenziója is, amit szeretnénk Veletek itt megosztani. Rendkívül hasznos és hihetetlenül mély, erős rálátások születhetnek bennünk az egyes életfázisok szellemi hangulatát illetően, ha kirakjuk az Életkelyhet olyan fényképekkel, amelyek az egyes életfázisokban egy jellemző pillanatban örökítenek meg bennünket. Lehet ez a fénykép egy fontos esemény krónikása, de felidézhet számunkra egy utazást, amelyet akár egyedül, akár karmikus kísérőinkkel tettünk, rögzíthet örömteli, vagy szomorú élet-pillanatokat. A lényeg az, hogy az éberen visszatekintő ember gondolatisága számára ezek a képek kétségbevonhatatlan fizikai tükörként mutatják meg az ember végtelen változó, alakuló, elrejtező, előbukkanó képességét.
Az Életkehely három tanulmányozandó tulajdonsága a Polaritás, a Felépítés-Felfokozás és a Metamorfózis címszavak alatt foglalhatók össze.
A Polaritás elve az élet két felének kontrasztjában jelenik meg legmarkánsabban: ifjúság - öregség; fizikai építkezés - szellemi építkezés; az elfogadás-befogadás évei - a kiáradás, átadás, kifelé fordulás évei; a felkészülés évei - a beérés, kreativitás évei. Ezek a poláris erők teljesednek ki az inkarnáció - exkarnáció nagy polaritásában, amelyet a születés és a halál kapui kereteznek.
A Felépítés-Felfokozás elve érzékelhetően végig kíséri az egész emberi biográfiát, méghozzá állandóan erősödő intenzitásban, a test-építés, kivirágzás kezdeti éveitől a szellemi építkezés, megjelenés, kiteljesedés esztendői irányába. Ugyanezt tükrözi a már említett szín-rendszer is az egyes 7 éves periódusokban. Hiszen az út a vörösből az ibolyáig, az infrából az ultráig szintén semmi más, mint egy erőteljes felfokozás, immár a fizika törvényeinek megfogalmazásában.
További jelzései a felfokozásnak az egymást követő 21 éves periódusok nyelvén a Test (első 21 év), majd a Lélek (második 21 év), végül a Szellem (harmadik 21 év) megjelentetése és fokozatos fejlesztése. Ha viszont a 21 éves periódusokat kiterjesztjük egészen a 84. évig, (ennyi az éteri kehelyben megjelentetett "időkeretünk"), akkor a 4 princípium (fizikai-éteri-asztrális-mentális) egymást követő és egymásra épülő felfokozódása mutatkozik meg előttünk.
A Metamorfózis princípiuma az Életkehely hármas ívében a Szellemi Hierarchiák meghatározó jelenlétének tükrében válik érthetővé. Az első 21 életévben a harmadik Hierarchia (Archai-Arkangyal-Angyal) erőinek kereszttüzében épül fel az inkarnálódó ember fizikai aspektusa, a második 21 évben viszont a Napszellemek, tehát a második Hierarchia kizárólagos fennhatósága alá kerülünk, miközben éteri mivoltunk épül ki a Nap formáló-transzformáló sugárzásában. Végül a harmadik 21 éves periódusban a Föld vonzereje gyengülvén, a "nagy-mozdulat", a Kiemelkedés ígérete válik megvalósíthatóvá a letisztult asztralitás segítségével, és az első Hierarchia asszisztenciájával. A test eközben lassan "felégeti" önmagát, az ifjú hamvasság először elvész az asztrális tűzben, majd azután a Szellem tisztító, hűvös lángjában fokozatosan a magasabb Én kezébe kerülhet az inkarnáció irányítása.
A 28-30. életév táján az ember választás elé kerül, felmérhet és határozhat. Vállalhatja a további fejlődésért való felelősséget, vagy lemondhat róla. Amennyiben a lemondást választja, akkor a 33. életév táján félreérthetetlen jelzést kap, hogy az inkarnáció kísérő Angyala távolabb húzódott, "elfelejtette az ember nevét". Az ebből születő mélypont sötétsége a mindenkori beavatási alászállás ősképét idézi fel, amikor a belső Nap fénye kiválthat bennünket a Hold-karma szakadékából és elindít az "új házasság", a Szellemi Hierarchiával való tudatos együttműködés, együttélés nehéz magasságai felé... Így nyílik meg az út az Imagináció-Inspiráció-Intuíció, a Szellemi Én-Életszellem-Szellemi Ember, a Manasz-Buddhi-Atman realizációjához.
Tükörhatás: az Életkehely egyik olyan tulajdonsága ez, amely nemcsak az egyéni, de a csoportkarma szintjén is nagy jelentőséggel bír. Az első 7 esztendő erőtere visszatükröződik, vagyis egy magasabb szinten "visszaköszön" a 9. életperiódusban, tehát az 57-63.-évig terjedő szakaszban.
Ugyanígy, a második 7 év erői tükröződnek a 8., a harmadik 7 év erői pedig a 7. életperiódusban. Ennek a visszatükröződésnek bárki által felismerhető jelei életünkben a két "tükörkorszakban" együtt élő karmikus társak mélységes affinitása, kapcsolódási készsége. Ifjú és idősödő lények rendkívüli erővel bíró karmikus találkozási pontjai ezek, amikor a készülődő ifjú embernek segítő kezet nyújthat az, aki magában már beérlelte hátrahagyott élet-szakaszainak igazi szellemi esszenciáit, és ezeket - sokszor szavak nélkül - képes átadni a készülődő, kereső, az erők viharában még biztos bázist nélkülöző, sodródó fiatalnak.
A születés, megérkezés, imitáció korszakában élő gyermeknek hatalmas ajándékot adhat a kilencedik 7 évét taposó, megnyugodott asztralitást, intuitív szellemi közelséget sugárzó nagyszülő. De ugyanez a helyzet később, a keresés, megítélés, életöröm-befogadás, élet-érték felismerés, a függetlenedés periódusaiban, amelyek végül elvezetnek az élet értelmének legmagasabb, szellemi ideálokból fakadó kutatásához. Itt is újra és újra kezet nyújthatnak az Életkehely két szemközti ívében élő karmikus társak. Ez egy csodálatos, láthatatlan iskola tanterve, kibontható, felismerhető minden családi, baráti sorsképletben, és egyre függetlenebbé válik a vérségi kapcsolatoktól.
Mégegyszer a már említett Hold-kapukról: inkarnációs előkészületeink, aláereszkedésünk, karmikus felépítésünk őrzője és kivitelezője a Hold, amelynek ritmusa oly nyilvánvalóan jelen van földi életünk fizikai aspektusaiban is. Kevésbé ismert kozmikus összefüggés az egyéni inkarnációs képletben az úgynevezett Hold-kapuk megnyílása, amely mindig a nagy váltások, meglátások, megértések energiáit hordozza - amennyiben megtanulunk figyelni és együttműködni ezzel a jelenséggel.
Az a néhány éjszaka amely a Hold-kapu megnyílását megelőzi és követi, az emberi élet legfontosabb éjszakája... Itt teljesedik ki a Makrokozmosz 18 éves légzésének ritmusa, amelynek mikrokozmikus változatát mi is magunkban hordozzuk, hiszen egy perc alatt 18-szor veszünk lélegzetet. A megnyíló Hold-kapun hatalmas asztrál-erők áramlanak be az ember karmikus képletébe, fontos váltások, lehetőségek potenciális energiáit hozva - de vajon észrevesszük-e? Kozmikus törvény, hogy amikor valami új születik, valami réginek meg kell halnia.
Emberi létünk szintjén azonban minden ilyen váltás - halál - fájdalmat és félelmet invokál bennünk, és tudatunkra mindkettő "altató" hatással lehet. Éppen ezért, különösen az első Hold-kapu mellett szinte észrevétlenül "elmegyünk". Az ifjú magabiztosság nehezen tűri a kétség erőtlenségét, a fájdalom közelségét. Mindez idegen bimbózó, épülő optimizmusától. Így ez az első Hold-kapu legfeljebb annyit tehet, hogy a már kialakult tiszta idealizmusra való hajlam magasabb asztrál-erőit megerősíti.
A második Hold-kapu megnyílása nem sokkal a tudati lélek megszületése után, már nagyobb jelentőséget hordozhat az inkarnáció szempontjából. Az Életkehely mélypontjában megélt belső krízisek, a kétség, a bizonytalanság, a többre hivatottság elégedetlensége, az élet igazi jelentőségének most már sürgetővé vált kutatása, az egzisztenciális dilemma mindent megkérdőjelező élessége, tényleges vízválasztót jelenthet a 37. életévét betöltött ember számára.
Sokak számára az "élet" itt véget ér, bár a "létezés" még évtizedekre elnyúlhat...
A kezdet álmai, aspirációi belefulladhatnak a mindennapok "realitásába", az erőnlét megcsappan, a karmikus társak, a kiépült életkörülmények körképe elviselhetetlen sivárságot mutathat. A váltástól való félelem, a kényelemszeretet, a megkötött kompromisszumok bilincsei elfojthatják, és a Hold-erők fennhatósága alá kényszeríthetik a felnevelkedett Nap-erőket. Az inkarnáció gerince itt úgy megroppanhat, hogy az Életkehely felfelé hajló ívébe egy "kivérzett", erőtlen lény lép be, aki nem lesz képes válaszolni a közeledő első Hierarchia kapcsolat-teremtő jelzéseire.
Természetesen az is igaz, hogy a második Hold-kapu ébresztő impulzusát magába fogadó ember hihetetlen erőtöblettel folytathatja életútját. A váltást ő sem kerülheti ki, sem pedig az azzal járó kockázatokat és fájdalmakat. Az Én felé közeledő személyiség azonban már nem fut sem a tükör, sem pedig a tükör által felidézett fájdalom elől. Így lesz a fájdalomból cselekvőképes transzformatív erő, amely később a tudatos karma-építés kivitelezőjévé válik.
A harmadik Hold-kapu, amelynek megnyílása az 55. év utáni kilencedik hónapra esik, már markánsabban jelezheti az előző Hold-kapukkal való találkozás minőségét. Tehát: új életerő, új feladatok, sőt igen gyakran új karmikus képletek megjelenése, professzionális váltások, késői gyermekek, új kapcsolatok, nagy helyváltoztatások - vagy hanyatló egészség, önközpontú befelé-fordulás, fáradt pesszimizmus, az életnek, mint végül is rejtélyes, érthetetlen és hiábavaló folyamatnak kesernyés, sőt sértődött szemlélete...
Ilyenkor gyakori még a mentális erőt pótolandó asztrális fellobbanás, a jól ismert másod-, sőt harmadvirágzások formájában, ezek azonban rövid életűek és üstökös ívük hamar beletorkollik az élet-princípiumok látványos hanyatlásába.
A negyedik Hold-kapu a 74. év utáni negyedik hónapban ér el bennünket, tehát abban a kegyelmi periódusban, amikor a karmikus kötelezettségek terhétől megszabadult lény "megfiatalodhat", magas szintű kreativitásról tehet tanúbizonyságot, gondolkodása rugalmas, fantáziája élénk, életszeretete ragályos, kifinomult erőtere mágnesként vonzza az embereket. A Szellemről csak akkor beszél, ha kérdezik, de életét úgy éli, hogy állandóan kérdezni fogják. A spektrum másik végén a keserű, elhomályosult emlékezetű, nyűg-testét orvostól-orvosig vonszoló "öreg", aki saját panasz-áradatának áttörhetetlen barikádjai mögött szenved, és szenvedtet...
Ami az ötödik Hold-kaput illeti, a 93. év után: ki is mesélhetne róla...
Az ember testének, lelkének és szellemének fejlődése a földi élet folyamatában egymás mellett zajlik, irányuk azonban ellentétes. A test földi szempontból tekintve a születéstől halálig vezető útját járja, miképpen egy növény: kisarjad, kivirágzik és pusztulásba hervad. Az emberi szellem azonban a Szellemvilág szemszögéből tekintve a halálból halad a születés felé. Ilyenformán a fizikai születés pillanata a Szellemvilág halál-küszöbe.
E két folyamat az Életkehely öblében teljesedik ki, először a luciferi "bölcsesség", majd az élet végén, a Krisztus-i szeretettel való találkozásában. Lucifer smaragd köve egy pentagonális dekodaéder, amely az anyag éterizációjának térben megjelenített formája. Innen, erről a mélypontról indul felfelé a Szellem, a magára ismert Én diadalmas útja, amely a fizikai burok levetésének pillanatában éli meg születését igazi otthonában a Szellemvilágban. A lélek útja viszont ugyanebben a képletben érdekes kettősséget mutat. A lélek számára az Életkehely öblében egyszerre jelentkezik a születés és a halál élménye, amennyiben a lélek igazi élete a Szellemben teljesedik ki. Az Én-felismerés lángja egyszerre hamvaszt el, és kelt életre a személyiségtől az Én-ig vezető úton.
2000 esztendő, a Golgota Misztériuma óta a kozmikus Krisztus éteri erejének pecsétjét hordozza éteri testében minden földre inkarnálódott ember. A Golgota áldozata által Krisztus vált a Karma Urává, a Világ-tudat őrévé, az embert magasabb Énje misztériumába beavató Iniciátorrá. A kép, amely részben az Életkehely öblében, tehát az életkrízis nehéz szakadékában is megjelenhet az ember benső horizontján, ugyanakkor jelzi, hogy az emberi életút végén, a halál pillanatában minden földi lény számára elkövetkezik ez a találkozás, ember és Isten, személyiség és magasabb Én találkozása. Ez a pillanat fordulópont nemcsak az egyéni emberi karmában, de az egész teremtett Kozmosz karmájában is.
Végső útravalóként: ez az Életkehely önmagában nem egy Imagináció, hanem bennünk, általunk válhat azzá, a vele való intenzív, félelem nélküli, tiszta eltökéltségű belső munka folyamán. Ez a munka eredményeket hoz, mert egyrészt minden kétséget kizáróan megmutatja az absztrakt gondolkodás elégtelenségét az élet kozmikus valóságának kutatásánál, másrészt pedig ugyancsak félreérthetetlen módon megmutatja az élő, rugalmas, imaginatív Michael-i gondolatiság tiszta, feltáró és egyben átalakító transzformáló erejét. Aki a szívével tanul gondolkodni, annak ki kell lépnie önmagából és tanúként visszanéznie önmagára. Akkor látni fog, a Szellem félelmet nem ismerő erejével.
Tehát: figyelj az életedre, mint egy hatalmas, fenséges, bonyolult mintába rendezett, elfogadhatatlan törvényszerűségeket mutató folyamatra. Éld meg magadban ezeknek a folyamatoknak rugalmas, hullámzó, változékony, gazdag jelenlétét. Mérd fel, hogy mit hoztál magaddal ebbe az életbe, mivel tartozol önmagadnak, mivel tartozol másoknak. Mi épült életedbe a földi oldalról, és mi a kozmikus Szellemvilág oldaláról. És amikor kimondod, hogy értem, akkor realizáld, hogy csakugyan érted, azaz mindez ÉRTED is történik. Ekkor és csak ekkor kezdődhet az Életkehellyel az igazi elmélyült meditációs munka:
- balról jobbra: befogadás, elfogadás - kiárasztás, átadás. A szeretet ösvénye az ifjúságtól az érett korig.
- alulról felfelé: a lélek elsötétedése, elhalása, majd új életre ébredése a Szellemnek való önátadásban, kiemelkedés, felfelé indulás.
- középen: a háromszor 7 Nap-esztendő, gyökerében az életkrízis, koronájában pedig a tudatosan karmáját építő emberi Én Krisztussal való azonosulása.
A földi zarándok-útját járó ember igazi esszenciája isteni potencia. Egy teremtett, teremtő Lény, akinek távoli célja a születésekor neki adott isteni kegyelem teljes realizációja. Goethe ezt így fejezte ki: csak az igaz, ami gyümölcsözik. Mi lehet hát ennek a titkokkal teli emberi életnek az igazi gyümölcse?
Minden halállal megírunk egy fejezetet az élet könyvéből. Akikkel az Úton találkoztunk, akiknek kezét megfogtuk, szívét megérintettük, szintén magukban hordozzák ennek a könyvnek egy-egy fontos fejezetét. A mű csak másokkal együtt lehet teljes. A felolvasás pedig zajlik akkor is, amikor a "szerző" már a Szellem világából hallgatja a recitációt... Íme a poéta...
A halál órájában az ember leteszi szerszámait, vésőjét, kalapácsát, amellyel AZT a földi szubsztanciából megformálni vágyta, újra és újra modellezte, itt hozzá adott, ott elvett belőle... Fiatal évei végén az Életkehely öblében készen is állt a mű, amelyet Én-nek nevezhetett. Aztán ismét előkapta szerszámait és onnantól kezdve az anyag már csak fogyott, a forma finomodott, már alig volt teste. Csak a fénye ragyogott. Íme a szobrász...
A hatalmas élet-freskó ecsetvonásonként készült nap-nap után, az éjszaka alagútjának falán. Halála pillanatában az ember a teljes vásznat szemléli újra, de olyanképpen, hogy a kitöltött színek, formák mögött megjelenik a Hold-Tanítók valamikori "elővázlata", amelyet a földre vezető útra vele adtak. Most, a távozás pillanatában a kép gazdag, változatos, lüktetően eleven mű. Íme a festő...
Minden földi gondolat, minden földi cselekedet egy hangot üt meg a Mindenség láthatatlan húrjain. Az ember maga a muzsikus, de ő a muzsika is. A földön a zene az Istenek ajándéka, és az ember muzsikál, zeng, visszhangzik, sír és nevet. Majd amikor távozik, a befejezett koncertet felajánlja meghallgatásra, beillesztésre a Szellemi szférák szimfóniájába. A zenében ott él az önmaga megtalált harmóniáját a Magasságok Urainak felajánló ember túláradó öröme, de ott van az Akarat, Harmónia és Szeretet Urainak felismerő öröme is, amellyel fogadják ezt a kompozíciót. Igazi Öröm-Óda ez. Íme a muzsikus..."
(Bistey Zsuzsa írása)
Gondolatok
AZ ELSŐLÉPÉS
Három lépésről, ha úgy tetszik, fokozatról szeretném megosztani veletek a felismeréseimet. Ismét csak saját tapasztalataimat tudom felhozni példának, mert megint eszembe jutott valami nagyon fontos dolog arról, amit itt mind meg szeretnénk fogalmazni, amiről beszélgetünk nap, mint nap.
Életem első felét szürke felhőkbe burkoltan éltem, bár tudtam, kell lennie valami magasztosabbnak is a felszín mögött, mégis sikerült teljesen elbuknom az úton. Mindig azt tettem, amit mások mondtak nekem, megfeleltem az elvárásoknak, hiszen jó akartam lenni, - megjegyzem, nem okozott nehézséget, kényelmes volt konfliktusok nélkül haladni… Nem voltak saját céljaim, mert nem tudtam mit kezdeni magammal és az életemmel. Néha fel- felvillant némi saját akarat is, de aztán mindig hagytam magam vezetni, elnyomni. Így omlottam a párom karjaiba, 18 évesen szülők voltunk, gyereket neveltünk. Amikor növekedett eme kicsiny emberpalántám, sokszor felfedeztem, komolyabban gondolkodik az életről, mint én, néha elszégyelltem magam, ő volt, és máig ő az apám (átvitt értelemben). Ekkor érkezett a második gyermek, hogy legyen mivel elfoglalni magam, mert még nem távozhattam. De ez sem volt elég… harcoltam, küzdöttem, spóroltam, főleg anyagi célokért, hogy a semmiből megteremtsem a jólétet, de ha elértem egy- egy ilyen célt, nem elégített ki, hiába volt meg, nem tudtam örülni! Mind annyiszor megtorpantam előtte és azon merengtem, ha ezt akartam, most miért nem örülök? Miért nem okoz boldogságot? Miért? Mert nem erre vágytam! Ezek után nem tudtam, mi jöhet még, és úgymond feladtam… nem találtam célt… már nem láttam célt, nem láttam kiutat, tétován néztem magam körül, és nem értettem, mi történik, mi értelme van. Miért élünk? Talán csak annyi a cél, hogy megszülessünk, és nyomtalanul távozzunk, vagy van még valami más is?
Sűrű, sötét felhők gyülekeztek felettem, mindez csupán belül, legbelül, legmélyen bennem, a gondolataimban zajlott le… Mára tudom, minden fejben dől el, ezt szeretném elmagyarázni, bár cseppet sem könnyű szavakkal megfogalmazni. A szavakra az emberi tapasztalatok sok minden egyéb jelentést aggattak, nem beszélve a sajátos szemszögekről…
Emlékszem, ott álltam a főváros kellős közepén lelkileg teljesen összeomolva, miközben körülöttem vidám forgatag pörgött, forgott, az élet ment tovább, a színház folytatódott. Nélkülem ugyanolyan lett volna a világ, mint velem, nem számított, hogy létezem, vagy sem. Ezt éreztem, és a jövőbe tekintve nem láttam semmit, csak sötétséget, szürke felhőbe, homályba burkolózott minden. Megkaptam a lehetőséget, hiszen én akartam távozni… Mikor teljesen alámerültem önsajnálatom poklába, szintén fejben, „láttam” egy halovány reménysugarat, amely áttört a fekete fellegeken, és egészen lelkemig hatolt. Mélyen megérintett. Ekkor tudtam, kétféleképpen dönthetek. Az egyik, hogy végleg hagyom magam elmerülni, és ezt az életet befejezem, a másik, hogy engedek a hangnak, mely megszólított, és hagyom magam vezetni! Felismertem az elém tárt lépcsőt.
Az első lépés tehát meghallani a hangot, az útmutatást, a tanítást, mely mindenkinek ott van, csak tudni kell meghallani! Engedni kell! Igen, és persze mindig ott volt a következő lépcsőfok, melyre felléphettem, és várt rám a megfelelő mester, akinek a szavai által fejben leesett a tantusz. Bárki lehet mestered, egy könyv, egy zene, egy könyvcím, egy gyerek, egy újságcikk, egy ember, egy szó, ami kiváltja belőled azt a hihetetlennek tűnő felismerést, az AHA élményt. AHA! ÉRTEM! Érzem! Átéltem, mélyen… Fantasztikus belső utazás volt, melyben sokkal jobban megismertem önmagam, mint egész eddigi életemben. Ez tehát a második lépés! Az AHA élmény, amikor már nem a mások által kimondott szavakat szajkózzuk, (mert hiszen tudjuk mit jelent, de még nem érezzük, nem esett le a tantusz, nem történt meg a felismerés, a saját tudás közé való beépülés), az AHA élménnyel miénk a tudás, a beépülés. Természetesen mindenkinek más váltja ki ezt a fajta érzést. Nekem ebben az AHA élményben Papaji filmje segített, ő volt a hab a tortán. Egy este egyedül voltam otthon, és a filmet nézve totál átéltem, és igen, mindent kimondott, amit addig már felfedeztem, megtapasztaltam én is, mégis, akkor történt meg az AHA. Fejben, belül, mélyen, lélekben, szívben… Sírtam, örömkönnyek záporoztak maguktól lefelé, hirtelen az egész világot szívembe fogadtam, magasra szálltam, testtelen léteztem az örök egységben, és elmondhatatlan boldogságban. Azt kívántam sohase legyen vége. Teljesen átéltem a szőke nő mondanivalóját, elcsukló hangját, mintha én magam mondtam volna, amikor a mesterről, és az iránta érzett szeretetéről kérdezték, mely szeretetet nem tudta különválasztani az önmaga iránt érzett szeretettől, és az egész univerzumra irányuló érzelmeitől. Igen, és akkor egy pillanatra sikerült megéreznem, hogy a disznók is szépek, a legyek is gyönyörűek, és mindennek pontosan így kell lennie, és fölösleges cirkusszal próbáljuk magunkat lenyomni, eltiporni, direkt szenvedtetni. Az utolsó jelentnél, amikor egy férfi volt a mester előtt, és jól elbeszélgettek, sokat nevettek, aztán a férfi ugyanúgy ragyogott az örömtől, mint én, végül megkérdezte tőle, hogy mit szeretett volna mondani. A férfi lehajtotta fejét, és megrészegülten kinyögte a kis dalocskáját, hogy mindig a szeretetet, és a boldogságot kereste, KŐKEMÉNYEN kutatott! KŐKEMÉNYEN! Mint én… Hát! Pont olyan volt, mintha én magam mondtam volna! Nem létező hangom is elcsuklott a gyönyörtől, és felszabadultan nevettem együtt a tömeggel! Aznap éjjel úgy feküdtem az ágyban, mintha egy ringatózó falevél hátán lebegnék, hihetetlen boldogságot éreztem. Ez az a pont, amikor magunkévá tesszük a tudást, a felismerést. Az igazi boldogságért nem kell elmennünk sehová, nem kell tanfolyamokat fizetnünk, mert minden bennünk van, belül, legbelül. Ez maga a csoda!
Természetesen szerettem volna rengeteg embernek segíteni ebben, hogy ugyanezt érezzék, amit én, legyenek boldogok, éljenek a mostban! Papajit sokaknak ajánlottam, de mindenkinek más váltja ki az AHA élményt, hát voltak, akik csak néztek rám, mit akarok én ettől a magatehetetlen kis öregtől? Mit akarok? Látom a szemét, és azt a boldogságot, a megnyugvást, amivel élte az életét, és mellette sok ezer embernek sikerült felismernie ugyanezt! Látom, amikor végtelen boldog ragyogással egyszerűen csak ül, és átadja magát a létezésnek! Így érdemes… persze, nemcsak Papajinak sikerült ezt elérnie, hanem oly sok más embernek is, nekünk is eljöhet. Ültem Chris mellett is egy percig, csodálatos, egész életemre kiható élmény volt. Úgy ragyogott, mint egy nap, egy végtelen, kifogyhatatlan erőtér… Bizony, mindenkihez akkor jut el az a valami, amikor elég érett rá szellemileg, lelkileg, amikor felkészült, és a talajt alaposan előkészítette. Persze, ez direkt nem megy, úgy értem, akarással! Elfogadással, befogadással igen…
A harmadik lépés az lenne, hogy a felismeréseink szerint éljünk! Ne beszéljünk róla, ÉLJÜK! Elismerem, ez tűnik a legnehezebbnek, mert ennek valóban őszintének kell lenni. Összhangban kell lennie az érzelmeinknek, érzéseinknek, gondolatainknak a tetteinkkel, a vágyainkkal, és a mélyen dédelgetett álmainkkal. Amikor egyszer fejben felállunk, és azt mondjuk teljes hittel, és meggyőződéssel, megyek, és elérem a célom! Akkor megtörténik!
Bevallom, sok embernek próbáltam segíteni ebben, de rá kellett jönnöm, ez sem megy direkt, hiszen amikor leírtam, amire rájöttem, akkor kaptam olyan válaszokat, hogy ő ismeri már ezen téziseket, olvasta már ezer könyvben, nem ilyen választ várt tőlem, de én „csak” ezt tudtam nyújtani, mert tudtam, miről beszélek, éreztem, átéreztem. Igen, én is olvastam, de elolvashatom ezerszer, tízezerszer, amíg nem ÉRZEM, és nem épül be a saját gondolataimba, értékrendembe. Tehát, egymásnak nem tudunk segíteni, amíg a másik nincs azon a ponton, hogy fel tudja ismerni saját maga számára. Ez olyan, mint a számítógépeknél az illesztő program. Hiába van nyomtató csatlakoztatva a gépemhez, ha nem telepítettem fel, nincs meg az illesztő program, nem fog működni. Más kérdés, hogy a másik ember hibáit könnyebb kívülről látni, mint a sajátunkat önmagunknak felismerni. Azonban hiába hívjuk fel rá a figyelmét, amíg ő maga nem ismeri fel, és nem hajlandó változtatni. Erre jöttem rá a lépcsőn való felfelé lépkedéskor. Ezt írtam le száz, és ezerféleképpen, és beismerem, egy hatalmas csodaként éltem meg, fantasztikus volt, mely során rájöttem arra is, hogy nem a cél elérése a lényeg, hanem maga az út átélése a cél, az maga a csoda az életünkben. Ma sok mindent szépnek látok, amit eddig nem, megcsodálom az elém táruló szépséget, és megírom, nekem az írás… az írás… AZ ÍRÁS! Köszönöm… Ha kicsit érzékenyebbek leszünk a világra, találunk magunkban olyasmit, amit sohasem gondoltunk volna! Ez bizony igaz, én a verseket találtam, amit soha az életben nem gondoltam volna, hogy ott van bennem is – mint BENNED!
Három lépésről, ha úgy tetszik, fokozatról szeretném megosztani veletek a felismeréseimet. Ismét csak saját tapasztalataimat tudom felhozni példának, mert megint eszembe jutott valami nagyon fontos dolog arról, amit itt mind meg szeretnénk fogalmazni, amiről beszélgetünk nap, mint nap.
Életem első felét szürke felhőkbe burkoltan éltem, bár tudtam, kell lennie valami magasztosabbnak is a felszín mögött, mégis sikerült teljesen elbuknom az úton. Mindig azt tettem, amit mások mondtak nekem, megfeleltem az elvárásoknak, hiszen jó akartam lenni, - megjegyzem, nem okozott nehézséget, kényelmes volt konfliktusok nélkül haladni… Nem voltak saját céljaim, mert nem tudtam mit kezdeni magammal és az életemmel. Néha fel- felvillant némi saját akarat is, de aztán mindig hagytam magam vezetni, elnyomni. Így omlottam a párom karjaiba, 18 évesen szülők voltunk, gyereket neveltünk. Amikor növekedett eme kicsiny emberpalántám, sokszor felfedeztem, komolyabban gondolkodik az életről, mint én, néha elszégyelltem magam, ő volt, és máig ő az apám (átvitt értelemben). Ekkor érkezett a második gyermek, hogy legyen mivel elfoglalni magam, mert még nem távozhattam. De ez sem volt elég… harcoltam, küzdöttem, spóroltam, főleg anyagi célokért, hogy a semmiből megteremtsem a jólétet, de ha elértem egy- egy ilyen célt, nem elégített ki, hiába volt meg, nem tudtam örülni! Mind annyiszor megtorpantam előtte és azon merengtem, ha ezt akartam, most miért nem örülök? Miért nem okoz boldogságot? Miért? Mert nem erre vágytam! Ezek után nem tudtam, mi jöhet még, és úgymond feladtam… nem találtam célt… már nem láttam célt, nem láttam kiutat, tétován néztem magam körül, és nem értettem, mi történik, mi értelme van. Miért élünk? Talán csak annyi a cél, hogy megszülessünk, és nyomtalanul távozzunk, vagy van még valami más is?
Sűrű, sötét felhők gyülekeztek felettem, mindez csupán belül, legbelül, legmélyen bennem, a gondolataimban zajlott le… Mára tudom, minden fejben dől el, ezt szeretném elmagyarázni, bár cseppet sem könnyű szavakkal megfogalmazni. A szavakra az emberi tapasztalatok sok minden egyéb jelentést aggattak, nem beszélve a sajátos szemszögekről…
Emlékszem, ott álltam a főváros kellős közepén lelkileg teljesen összeomolva, miközben körülöttem vidám forgatag pörgött, forgott, az élet ment tovább, a színház folytatódott. Nélkülem ugyanolyan lett volna a világ, mint velem, nem számított, hogy létezem, vagy sem. Ezt éreztem, és a jövőbe tekintve nem láttam semmit, csak sötétséget, szürke felhőbe, homályba burkolózott minden. Megkaptam a lehetőséget, hiszen én akartam távozni… Mikor teljesen alámerültem önsajnálatom poklába, szintén fejben, „láttam” egy halovány reménysugarat, amely áttört a fekete fellegeken, és egészen lelkemig hatolt. Mélyen megérintett. Ekkor tudtam, kétféleképpen dönthetek. Az egyik, hogy végleg hagyom magam elmerülni, és ezt az életet befejezem, a másik, hogy engedek a hangnak, mely megszólított, és hagyom magam vezetni! Felismertem az elém tárt lépcsőt.
Az első lépés tehát meghallani a hangot, az útmutatást, a tanítást, mely mindenkinek ott van, csak tudni kell meghallani! Engedni kell! Igen, és persze mindig ott volt a következő lépcsőfok, melyre felléphettem, és várt rám a megfelelő mester, akinek a szavai által fejben leesett a tantusz. Bárki lehet mestered, egy könyv, egy zene, egy könyvcím, egy gyerek, egy újságcikk, egy ember, egy szó, ami kiváltja belőled azt a hihetetlennek tűnő felismerést, az AHA élményt. AHA! ÉRTEM! Érzem! Átéltem, mélyen… Fantasztikus belső utazás volt, melyben sokkal jobban megismertem önmagam, mint egész eddigi életemben. Ez tehát a második lépés! Az AHA élmény, amikor már nem a mások által kimondott szavakat szajkózzuk, (mert hiszen tudjuk mit jelent, de még nem érezzük, nem esett le a tantusz, nem történt meg a felismerés, a saját tudás közé való beépülés), az AHA élménnyel miénk a tudás, a beépülés. Természetesen mindenkinek más váltja ki ezt a fajta érzést. Nekem ebben az AHA élményben Papaji filmje segített, ő volt a hab a tortán. Egy este egyedül voltam otthon, és a filmet nézve totál átéltem, és igen, mindent kimondott, amit addig már felfedeztem, megtapasztaltam én is, mégis, akkor történt meg az AHA. Fejben, belül, mélyen, lélekben, szívben… Sírtam, örömkönnyek záporoztak maguktól lefelé, hirtelen az egész világot szívembe fogadtam, magasra szálltam, testtelen léteztem az örök egységben, és elmondhatatlan boldogságban. Azt kívántam sohase legyen vége. Teljesen átéltem a szőke nő mondanivalóját, elcsukló hangját, mintha én magam mondtam volna, amikor a mesterről, és az iránta érzett szeretetéről kérdezték, mely szeretetet nem tudta különválasztani az önmaga iránt érzett szeretettől, és az egész univerzumra irányuló érzelmeitől. Igen, és akkor egy pillanatra sikerült megéreznem, hogy a disznók is szépek, a legyek is gyönyörűek, és mindennek pontosan így kell lennie, és fölösleges cirkusszal próbáljuk magunkat lenyomni, eltiporni, direkt szenvedtetni. Az utolsó jelentnél, amikor egy férfi volt a mester előtt, és jól elbeszélgettek, sokat nevettek, aztán a férfi ugyanúgy ragyogott az örömtől, mint én, végül megkérdezte tőle, hogy mit szeretett volna mondani. A férfi lehajtotta fejét, és megrészegülten kinyögte a kis dalocskáját, hogy mindig a szeretetet, és a boldogságot kereste, KŐKEMÉNYEN kutatott! KŐKEMÉNYEN! Mint én… Hát! Pont olyan volt, mintha én magam mondtam volna! Nem létező hangom is elcsuklott a gyönyörtől, és felszabadultan nevettem együtt a tömeggel! Aznap éjjel úgy feküdtem az ágyban, mintha egy ringatózó falevél hátán lebegnék, hihetetlen boldogságot éreztem. Ez az a pont, amikor magunkévá tesszük a tudást, a felismerést. Az igazi boldogságért nem kell elmennünk sehová, nem kell tanfolyamokat fizetnünk, mert minden bennünk van, belül, legbelül. Ez maga a csoda!
Természetesen szerettem volna rengeteg embernek segíteni ebben, hogy ugyanezt érezzék, amit én, legyenek boldogok, éljenek a mostban! Papajit sokaknak ajánlottam, de mindenkinek más váltja ki az AHA élményt, hát voltak, akik csak néztek rám, mit akarok én ettől a magatehetetlen kis öregtől? Mit akarok? Látom a szemét, és azt a boldogságot, a megnyugvást, amivel élte az életét, és mellette sok ezer embernek sikerült felismernie ugyanezt! Látom, amikor végtelen boldog ragyogással egyszerűen csak ül, és átadja magát a létezésnek! Így érdemes… persze, nemcsak Papajinak sikerült ezt elérnie, hanem oly sok más embernek is, nekünk is eljöhet. Ültem Chris mellett is egy percig, csodálatos, egész életemre kiható élmény volt. Úgy ragyogott, mint egy nap, egy végtelen, kifogyhatatlan erőtér… Bizony, mindenkihez akkor jut el az a valami, amikor elég érett rá szellemileg, lelkileg, amikor felkészült, és a talajt alaposan előkészítette. Persze, ez direkt nem megy, úgy értem, akarással! Elfogadással, befogadással igen…
A harmadik lépés az lenne, hogy a felismeréseink szerint éljünk! Ne beszéljünk róla, ÉLJÜK! Elismerem, ez tűnik a legnehezebbnek, mert ennek valóban őszintének kell lenni. Összhangban kell lennie az érzelmeinknek, érzéseinknek, gondolatainknak a tetteinkkel, a vágyainkkal, és a mélyen dédelgetett álmainkkal. Amikor egyszer fejben felállunk, és azt mondjuk teljes hittel, és meggyőződéssel, megyek, és elérem a célom! Akkor megtörténik!
Bevallom, sok embernek próbáltam segíteni ebben, de rá kellett jönnöm, ez sem megy direkt, hiszen amikor leírtam, amire rájöttem, akkor kaptam olyan válaszokat, hogy ő ismeri már ezen téziseket, olvasta már ezer könyvben, nem ilyen választ várt tőlem, de én „csak” ezt tudtam nyújtani, mert tudtam, miről beszélek, éreztem, átéreztem. Igen, én is olvastam, de elolvashatom ezerszer, tízezerszer, amíg nem ÉRZEM, és nem épül be a saját gondolataimba, értékrendembe. Tehát, egymásnak nem tudunk segíteni, amíg a másik nincs azon a ponton, hogy fel tudja ismerni saját maga számára. Ez olyan, mint a számítógépeknél az illesztő program. Hiába van nyomtató csatlakoztatva a gépemhez, ha nem telepítettem fel, nincs meg az illesztő program, nem fog működni. Más kérdés, hogy a másik ember hibáit könnyebb kívülről látni, mint a sajátunkat önmagunknak felismerni. Azonban hiába hívjuk fel rá a figyelmét, amíg ő maga nem ismeri fel, és nem hajlandó változtatni. Erre jöttem rá a lépcsőn való felfelé lépkedéskor. Ezt írtam le száz, és ezerféleképpen, és beismerem, egy hatalmas csodaként éltem meg, fantasztikus volt, mely során rájöttem arra is, hogy nem a cél elérése a lényeg, hanem maga az út átélése a cél, az maga a csoda az életünkben. Ma sok mindent szépnek látok, amit eddig nem, megcsodálom az elém táruló szépséget, és megírom, nekem az írás… az írás… AZ ÍRÁS! Köszönöm… Ha kicsit érzékenyebbek leszünk a világra, találunk magunkban olyasmit, amit sohasem gondoltunk volna! Ez bizony igaz, én a verseket találtam, amit soha az életben nem gondoltam volna, hogy ott van bennem is – mint BENNED!
MEGBOCSÁTÁS
MEGBOCSÁTÁS
Minden eseményért te magad vagy a felelős! Mindent magadnak vonzottál be az Univerzum törvényei szerint. Tudod, a gondolat hatalma… Ne hibáztass másokat a saját problémáidért! Önmagadnak is bocsáss meg! Ha önmagadnak megbocsátasz, másoknak is meg tudsz.
Gondold végig, már megtörtént, úgysem tudod megváltoztatni, lehet, hogy így kellett lennie. Ha ezt minden alkalommal gyakorolod, amikor mérges leszel, haragszol, így sikerülni fog elengedni. Biztos, hogy mindennek pont így kellett megtörténnie, hiszen rájössz te is, - ha még eddig nem jöttél rá -, véletlenek nincsenek! Fogadd el az eddigi döntéseidet, bocsásd meg magadnak, ha ezért esetleg haragudtál volna magadra!
Sokkal jobb a megbocsátás, de annak olyannak kell lennie, mintha meg sem történt volna! Minden sérelmet elfelejteni, mintha meg sem történt volna! Igen, tudom, hogy nehéz! (csak először hiszed, hogy nehéz!) Eleinte… Mégis megéri! Senki másért, csakis önmagadért! Tegyük meg önmagunkért!
Tedd meg önmagadért! Neked lesz jobb! Ha megbocsátasz, elengedsz egy sor negatív érzelmet.
A másik ember egy tükör számodra. Nem érdemes ítélkezni, mert mindenki olyan, amilyen, pont azt kell ebben az életben megtestesíteni, amiből tanulhat, fejlődhet. Neki is olyannak kell lennie, mint ahogy nekünk, neked is.
Próbálj meg ítéletmentesen élni, mindenkit elfogadni. Akkor már nem is kell megbocsátanod senkinek sem… Ha mégis ítélkeztél, nem baj, ember vagy! Megtetted, hát megtetted, bocsásd meg magadnak!Nézz mindig mindenkire úgy, mintha most látnád először. Felejtsd el a múlt fájdalmait, ne a múltat testesítse meg a jelenléte se másnak, se önmagadnak!
„Nem tudjuk megoldani a magunk által okozott problémákat,
Ha ugyanúgy gondolkodunk, mint amikor létrehoztuk őket!”
/A.Einstein/ /AlbertEinstein/
Valójában nincs szükséged másra, csak arra, hogy hajlandó legyél változni, változtatni, elfogadni, befogadni a fényt. Szeresd meg az életed úgy, ahogy van, engedj, és létezz szabadon!
A kulcs nálad van önmagadhoz, és minden általad előidézhető változáshoz, minden kérdésre magadban van a válasz! Életünk értelme megélni a szívünkben dédelgetett álmot, mindannyian egyek vagyunk, képes vagy bármire, mert határtalan szabad lény vagy te is! Az vagy, ami lenni szeretnél, nem kell mást tenned, mint hinned! Hinned az álmaidban, az erődben, önmagadban! Ha elestél, nem baj, állj fel, menj tovább! Tudd, hogy olyan a világ körülötted, amilyen szemmel nézed! Változtass a szemszögeden, és meglátod, minden megváltozik – benned, magadban…
&
Tulajdonképpen ez mind szép és jó, de hogyan működik ez a gyakorlatban?
Kaptam erre válaszokat:
"...sajnos nem tudom a fejem a homokba dugni és azt mondani, meg sem történt és hogy ma látom először.... mert akkor egyszerűen csak hagynám, hogy rajtam élősködjenek.
...biztos én vonzottam be, csak nem találom a megoldást....
...Szerintem ehhez a megbocsátáshoz az szükséges, hogy érezzem, hogy ők azt a tettet megbánták, szívből. No de addig, amíg ez nem alakul ki bennük és a bocsánat nem hangzik el, nekem sem megy. ...nehéz továbblépnem.... mert azt érzem, hogy ők újra és újra lehúzzák a bőrt rólam... no ilyenkor? Menj tovább és fogadd el, hogy ennyit tudtak?
...Szerintem ehhez a megbocsátáshoz az szükséges, hogy érezzem, hogy ők azt a tettet megbánták, szívből. No de addig, amíg ez nem alakul ki bennük és a bocsánat nem hangzik el, nekem sem megy. ...nehéz továbblépnem.... mert azt érzem, hogy ők újra és újra lehúzzák a bőrt rólam... no ilyenkor? Menj tovább és fogadd el, hogy ennyit tudtak?
...mi van akkor, ha ez éppen a saját családod? Hagyod magad továbbra is elhordani vagy elzárod magad ez elől... de akkor én tenném őket rossz helyzetbe....
...ha tovább segítesz korlátokkal, újra és újra átvernek...
...egyszerűen nem értem, hogy ha ők a tükröm, akkor én lennék ennyire szívtelen?"
A válaszom ilyenkor:
Mindenkinek vannak hasonló szituációi, lehúzói, kizsákmányolói, és olyanok, akik a mi energiánkból táplálkoznak, (mert hagyjuk, mert megengedjük), de nem az a fontos, hogy a másik ember mit tesz, vagy mit nem, hanem az, hogy mi hogyan reagáljuk le! Sőt! Az sem számít, hogy mi mit tettünk meg, vagy nem tettünk meg...
Na, persze, könnyű ezt mondani, de aki benne él, annak bizony eleinte kőkemény, és ha nem figyel magára, bármikor visszaeshet. Egyszerűen átveszi az elme a hatalmat, és újból ő irányít, olyan gondolatokat küld, hogy az csak na, és akkor ismét felforr az agyvíz...
... aztán, amikor kiborul az a bizonyos, akkor megint rá kell jönnünk, hogy ezzel is csak magunknak ártottunk, a világ mindaddig nem változik, amíg mi negatív érzelmeket küldünk a tükrünk felé!
- El kellene fogadni, hogy ő is mi vagyunk, (hiszen mindannyian egyek vagyunk) és nem azon töprengeni, hogy ők miért teszik, és ők hogyan változzanak, hanem nekünk kell megtenni azt a bizonyos lépést a változás felé, aztán a környezet, a másik én, ha lassan is, de biztosan elindul a változás útján!
- van, aki nem bírja, és távozik, van aki örökké sanyargatja magát, van, aki belenyugszik, és megadja magát, van aki pedig csak annyit tesz, amennyi tőle telik - többet nem is kell tennie.... Mindenki tegye bele a magáét, amennyi tőle telik!
Ez pedig nem homokba dugott fejet jelent, csak elfogadást, mert ha tudjuk, hogy a másik ember is mi vagyunk, akkor nem vagyunk képesek megbántani önmagunkat!
- A tükör nem azt jelenti, hogy szívtelenek vagyunk, hanem azt, hogy olyanok nem szeretnénk lenni, de mivel folyton energiát adunk a nemtetszésünknek, ezért még jobban magunkhoz kötjük azt!
Ez pedig nem homokba dugott fejet jelent, csak elfogadást, mert ha tudjuk, hogy a másik ember is mi vagyunk, akkor nem vagyunk képesek megbántani önmagunkat!
- A tükör nem azt jelenti, hogy szívtelenek vagyunk, hanem azt, hogy olyanok nem szeretnénk lenni, de mivel folyton energiát adunk a nemtetszésünknek, ezért még jobban magunkhoz kötjük azt!
Minden éremnek két oldala van, ha például nem lenne sötét, nem ismernénk a fényt, nem tudnánk örülni neki!
Tehát javaslom az elfogadást, és azt, hogy érezzük át a másik helyzetét, fogadjuk el, hogy abban a helyzetben nem tudott mást tenni... az volt, az tűnt részéről is a legjobb megoldásnak! Mindenki előbb saját magát tegye helyre...
Tehát javaslom az elfogadást, és azt, hogy érezzük át a másik helyzetét, fogadjuk el, hogy abban a helyzetben nem tudott mást tenni... az volt, az tűnt részéről is a legjobb megoldásnak! Mindenki előbb saját magát tegye helyre...
Más részről, hiába él a köztudatban az a mondás, miszerint "az ember nem válogathatja meg a családját, csak a barátait!" - de igen! Bizony, nem véletlen vagyunk éppen abban a családban, éppen olyan rokonokkal, mert pontosan tőlük kell tanulnunk, nekik meg tőlünk! Az elfogadást, a feltétel nélküli szeretetet, a megbocsátást, az emberi kapcsolatokat, és minden egyebet, ami még jön! Semmi sincs véletlen!
- Szerintem annyira fölösleges időpocsékolás elemezgetni, honnan jöttünk, merre tartunk, meg ez a tudatosodás, felemelkedés, megvilágosodás olyan... hm... elcsépelt szópárbaj, mint a szeretet szó, amire az évszázadok során már annyi minden ráragadt... - manapság már annyi guru, meg mester van, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket... és még azt hisszük, hogy mi kevesebbek vagyunk nálunk?
- Dehogy! Mi mindannyian pontosan ott vagyunk, és akkor, amikor és ahol lennünk kell!
Egyben biztos vagyok, és ezt már ideje tudom, nem mondani kell, hanem tenni... - ebben az esetben ÉREZNI, és azon túl semmi sem fontos! Csak az ÉRZÉS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nekem Buddha modása tetszik:
"A megvilágosodás a szenvedés vége"
Kész! - és nincs mit magyarázni, amíg szenvedünk, és tocsogunk a múltban, toporgunk, és fizikailag fáj valamink, nem vagyonk OTT, és nem érezzük, hogy AZ - ok vagyunk, amiknek lennünk kellene... :) Nem érezzük, mert elnyomjuk valódi önmagunkat...
Egyben biztos vagyok, és ezt már ideje tudom, nem mondani kell, hanem tenni... - ebben az esetben ÉREZNI, és azon túl semmi sem fontos! Csak az ÉRZÉS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nekem Buddha modása tetszik:
"A megvilágosodás a szenvedés vége"
Kész! - és nincs mit magyarázni, amíg szenvedünk, és tocsogunk a múltban, toporgunk, és fizikailag fáj valamink, nem vagyonk OTT, és nem érezzük, hogy AZ - ok vagyunk, amiknek lennünk kellene... :) Nem érezzük, mert elnyomjuk valódi önmagunkat...
Mélybe taszított egy érzés,
nem figyeltél magadra,
így hát ismét elmerültél
gyötrelmeid mocsarába…
Valami mindig visszahúz,
közben sanyargatod magad,
gyakran visz lefelé az út,
s vad tűzre öntesz olajat…
Az egód szilaj, túl erős,
mitöbb, nem enged feledni,
sok alkalommal még legyőz,
és nem tudsz megbocsátani.
Vajon, mindezt meddig bírod?
Hiszen nem vagy mazoista…
A szomorú múltban tocsogsz,
s karjába veted önmagad.
A fájdalomtest enni kér,
és te még bőven adsz neki,
s ha átölel a szenvedés,
nem bírod múltad lemosni…
De miért kell, hogy így legyen,
s táplálod őt, mint jó anya?
Azt hitted, rég lerendezted,
mégis megkísért mosolya.
Ha ez még mindig nem elég,
a jövőért aggódás vár,
bővebben akkor sem mesél,
ha elé vágtatsz paripán!
A fájdalomtest enni kér?
Azért se adj többé neki,
hagyd a tűztánc bűvöletét,
engedd el a félelmeid!
Élj a mának, álmaidnak,
a múlttal többé ne törődj,
valósítsd meg vágyaidat,
és remélj mindenek fölött!
A most számít, s minden érzés,
mit magaddal majd elviszel,
meglásd, ki nevet a végén,
ha önmagadban így hiszel.
Az életed nem küzdelem,
nem sorsunk a máglyahalál,
szabadulj fel, légy független,
és átölel a boldogság!
Millió gondolat
Millió gondolat
nem enged pihenni,
elmém a hatalmat
ismételt átveszi…
Féktelen zsibvásár,
villámlik, mennydörög,
az agyam kalapál,
s a lemez felpörög.
Zakatol a szívem -
dúl belső háború,
dübörög a fejem,
dörömböl, vasra húz…
Egy egész zenekar
lármázik odabenn,
éktelen robajjal
csörömpöl, ingerel.
Mi ez a zsibongás,
mikor lesz nyugalom?
Miért búg, ordibál,
s gyötör egy fájdalom?
&
Nem minden gondolat
azonos a léttel…
azt hitted, hogy te vagy?
- s ő használt tégedet!
Figyeld a hangokat,
de meg ne tévesszen,
tudd, hogy az nem te vagy,
csak figyelj öntelen!
Rájöttél – megdöbbensz…
- elmúlt a szenvedés…
találd meg békédet,
s ölel a létezés!
Feledd a múltadat,
mi volt, már nem számít,
tiéd a pillanat,
a jelen megérint…
Jelenlét gyakorlat. - /Eckhard Tolle/
"Ha boldogtalanság van benned, akkor először is be kell ismerned, hogy az ott van. De ne mondd, hogy „boldogtalan vagyok”! A boldogtalanságnak semmi köze ahhoz, aki vagy. Mondd azt: „Boldogtalanság van bennem.” Majd kutakodj! A dolognak köze lehet a helyzethez, amiben épp leledzel. A helyzet megváltoztatásához esetleg cselekedned kell, vagy ki kell lépned a szituációból. Ha pedig történetesen semmit sem tehetsz, akkor nézz szembe azzal, ami van, és mondd: „Nos, ebben a pillanatban ez van. Választhatok: vagy elfogadom, vagy nyomorultul érzem magam.” A boldogtalanság elsődleges oka sohasem a helyzet, hanem az arról alkotott gondolatod. Légy tudatában gondolataidnak! Válaszd el őket a szituációtól, ami mindig semleges, ami mindig úgy van, ahogy van. Ott a helyzet, illetve a tény; itt pedig a vele kapcsolatos gondolatom. Ahelyett, hogy történeteket kreálnál, maradj a tényeknél! Például a „tönkrementem”: történet. Ez korlátoz, és megakadályozza, hogy hatékony lépéseket tegyél. A „kevés pénz maradt a bankszámlámon”: tény. A tényekkel történő szembenézés mindig erőt adó. Légy tudatában, hogy javarészt a gondolataid teremtik meg az érzéseidet! Lásd meg a gondolkodásod és az érzelmeid közti kapcsolatot! Ahelyett, hogy a
gondolataid és az érzelmeid lennél, légy a mögöttük meghúzódó tudatosság!"
gondolataid és az érzelmeid lennél, légy a mögöttük meghúzódó tudatosság!"
REIKI
A REIKI az univerzumban lévő egyetemes életenergia. Ez az az erő, amelyből minden gyúratott! Amíg étel nélkül kb. 2-3 hétig, folyadék nélkül egy pár napig létezhetünk, addig e nélkül az energia nélkül csak perceink lennének hátra.
A REIKI japán szó és két szótagból áll: a rei a kozmikus jellegre utal, míg a ki az ősi, keleti filozófiákban megtalálható qi, prána, fény, csivel azonos életerőt jelenti, amely minden élőlény étének alapja.
A reikire a múlt század vége felé Dr. Mikao Usui talált rá, aki teológiát tanított és a hétvégeken misét celebrált. Egy alkalommal tanítványa megkérdezte, hogy hisz-e a Bibliában. Természetesen - volt a válasz. Akkor kérem, hogy magyarázza meg azt a Bibliai jelenetet, amikor Jézus kézrátétellel gyógyított! Erre Usui doktor nem tudott válaszolni, ezért japán szokás szerint felhagyott tevékenységével mindaddig, amíg a feltett kérdésre a választ meg nem találta.
A reiki tanfolyamon megismerhetjük, hogy Usui doktor, hogyan találta meg a választ a feltett kérdésre. Választ kapunk arra is, hogy milyen módon lehet használni ezt a csodálatos életenergiát. A REIKI I. tanfolyamon (egy hétvége: szombat - vasárnap) megismerhetjük még az energiaadás alapjait, azt, hogy mi az aura és mi a csakra, valamint azt, hogy a REIKI, hogyan illeszkedik az univerzum "működésének" egészébe. A REIKI II. tanfolyamon megtapasztalhatjuk, hogyan működnek a szimbólumok, amelyek a mentális és a fizikai energiát képviselik, és azt a szimbólumot, amellyel ezek az energiák a világ bármely részébe elküldhetők.
A tanfolyami napok végén tartott beavatások (behangolások), amelyek az energiaadás képességét felélesztik, maradandó élményt nyújtanak.
Ez így van, jómagam is megtapasztaltam, máig állítom, életem legjobb döntése volt, hogy megismertem, és ÉLEM a REIKI-t! Beépült a mindennapjaimba, valóban sokat köszönhetek neki. Az életem azonmód új fordulatot vett, és ez az erő valóban ráterelt az útra, amiért leszülettem a Földbolygóra! :)
Mindenki képes erre, mindenkiben megvan a lehetősége, és velünk van az ERŐ! Ez az az erő, amiből minden gyúratott!
CSAKRÁK:
A "csakra" szanszkrit szó, jelentése kerék.
A szellemi, lelki és testi életünk csodálatos gépezetként összefügg a legapróbb atomtól a legnagyobb testrészig. Testünkön hét csakra található, a csakrák energiakapuk, amelyek az óramutató járásával egy irányban forognak, ezen keresztül veszi fel testünk a kozmikus energiákat. Mind a hét csakra más színnel van jelölve, az energiát mi színnek látjuk. Mind a hét csakra egy - egy endokrin mirigyen halad át, az endokrin mirigyek hormonokat termelnek, amelyek kémiai anyagok és szükségesek szervezetünk testi működésének tökéletességéhez. A csakrák színei úgy jönnek sorban, mint a szivárvány színei. Kell még ettől is több összefüggés? Fantasztikus alkotás a testünk, lelkünk, szellemünk egysége.
A csakrák az ember étertestében található energiaközpontok. A fizikai síkon megközelítőleg az endokrin rendszerrel esnek egybe.
A csakra neve / színe
szanszkrit elnevezése
Endokrin mirigy
Testi szervek
Funkció
7. Korona csakra / lila
Sahasrara
tobozmirigy
agy felső része, jobb szem
összeköt spirituális énünkkel
6. Harmadikszem csakra
(homlokcsakra)
/ indigókék
Ajna
agyalapi mirigy (hipofízis)
vegetatív idegrendszer, agy alsó része, bal szem, orr, fül
intuíciós központ, az akarat lakhelye, belső látás, megértés, spirituális megvilágosodás
5. Torokcsakra / világoskék
Vishuddha
pajzsmirigy
torok, tüdő
kommunikáció, önkifejezés, kreativitás, felelősségérzet
4. Szív / zöld
Anahata
csecsemőmirigy
szív, tüdő, keringés
érzelemközpont, szeretet, együttérzés, béke, empátia, megbocsátás, bizalom, spirituális fejlődés
3. Napfonat / elosztó csakra: citromsárga
Manipura
hasnyálmirigy
gyomor, máj, epehólyag, emésztőrendszer
hatalom, uralkodás, erő, félelem
2. Szakrális csakra / narancssárga
Svadhishthana
ivarmirigyek
nemi szervek, vese
elevenség, életöröm, önbecsülés, érzelmi kifinomultság, kapcsolatok, vágy
1. Gyökércsakra / vörös
Muladhara
mellékvese
húgyhólyag, nemi szervek, gerinc
életkedv, életerő, túlélés, termékenység, szaporodás.
A Kundalini lakhelye
TITKOM, TITKOM…
A titok ott hever mindenki előtt, előttem is ott volt mindvégig, csak még nem tudtam olvasni a jelekből. Elolvastam sok könyvet, megnéztem rengeteg filmet, kutattam, tanfolyamra jártam, tapasztaltam, mire végül megértettem valamennyire a dolgokat. Minden egyes könyv, tanfolyam eljutott a létezés nagy titkáig, mindegyik megmagyarázta valahogyan, vagy felállított egy rendszert, egy elméletet.
Hallottál már a vonzás törvényéről? Mindent bevonzunk, amit akarunk, amit kimondunk, a gondolatainknak azért van hatalma, mert a gondolat is energia, a testünk is az…
A vallások is így keletkeztek, valaki megértette a titkot, kidolgozott egy módszert, amiből tanítás lett a többi kereső számára, így végül vallássá fejlődte ki magát. Megértem, mindezekre szükség van, mert az ember hiába hallja, látja, olvassa, megérzi a dolgok menetét, nem biztos, hogy el tudja fogadni, magáévá tudja tenni. Valami megakadályozza benne, talán a saját hite, amikor azt mondja, „ezt nem hiszem, az lehetetlen”!
Az összes lelki tanító, a könyvek, a filmek, sőt a kvantumfizika is bebizonyította már, hogy minden energia. Az egész, csodálatos Univerzum energia, - mi is beletartozunk a gigantikus Univerzumba. - Tehát már tudományos bizonyítékunk is van, sokan mégsem hiszünk. Mégis azt hisszük, hogy amit látunk, csak az létezik, létezhet, az a valóság. Hajlamosak vagyunk csak a testünkkel azonosítani magunkat, ami olykor nagyon nagy bajba keverhet bennünket.
Az igazság az, hogy a valóságnak csak egy igen kicsi százalékát láthatjuk, tapasztalhatjuk. Az a kis százalék a látás, hallás, tapintás útján jut el az érzékszerveinkhez. A szerveinkről pedig tudjuk, hogy vannak, hiszen nélkülük nem működne a testünk. Sokszor hallottuk, hogy a testünk folyamatosan lecseréli magát, ma nem ugyanaz a testem, mint mondjuk három éve. A test szervei, sejtjei emlékeznek és átviszik az emlékeket a következő, megújuló sejtekbe, szervekbe, rendszerekbe. Én ugyanannak látom, elhiszem, hogy ugyanaz. Nem így van. Sőt… Azt hiszem a kezem szilárd anyag… Ha megnyomom, ugye kemény? Nem, ez sem így van!
Ha leülünk például, akkor azt hisszük, érintkezünk a székkel. Ez sem igaz! Ha a kvantumfizika elméletét, és bizonyítékát vesszük alapul, láthatjuk, egészen közel van, de mégsem ér hozzánk. A hatalmas energiák közel kerülnek, de vibrálva taszítják egymást. Mondhatjuk, hogy hihetetlen, pedig így van! Semmi soha nem érintkezik teljesen!
A kvantumfizika kutatási eredményei alapján vizsgáljuk csak meg, miből van az anyagi testünk.
A test szervekből, szervrendszerek pontosan összefüggő rendszeréből áll. A szervek sejtekből állnak. Ezt még tudjuk is, bár már nem látjuk, csak mikroszkóppal. A sejtek atomokból, az atomok szubatomi részecskékből, azok apró energiacsoportokból, azok pedig alapenergiából állnak. – Energiából!!!
Az anyag tehát nem szilárd, azt is mondhatjuk, nem is anyag. Ha a testünket jobban megvizsgáljuk, akkor láthatnánk, hogy olyan, mint egy galaxis, a hatalmas űrben itt- ott lebeg egy- egy kis anyagi részecske, egy- egy bolygó. Gondolom, itt az űrt a víz tölti ki, ha testünk 70 %- a víz. Ilyen a testünk, olyan, mint egy galaxis, mely folyton rezgésben van, folyton mozog, szüntelenül átalakul, folyamatosan újrateremti magát a világmindenség anyagából. Én úgy neveztem el, hogy mi magunk is csillagporból születtünk. Bizony így is van! Ugyanabból vagyunk, mint a világegyetem, a galaxisunk, a bolygónk, a Föld… Porból lettünk, azzá leszünk… Igaz! Talán éppen pontosan annyi pici részecskéből állunk, mint a saját csillagrendszerünk. Ráadásul ez nem is anyag, hanem csak egy esemény, egy történés, egy folyamat. A párhuzamos univerzumok elméletei szerint ez sem egy síkban, nem egy dimenzióban zajlik, hanem sokkal többen, megszámlálhatatlan, végtelen lehetőség, végtelen sok dimenzió létezik. Ami megtörténhet, az meg is történik.
Mennyi, mennyi összefüggés! Micsoda csodálatos rendszer!
Biztos vagyok benne, hogy a manilai gyógyítók így gyógyítanak. Két magyarázatom van rá (csak nekem, nem biztos, hogy így van): Az egyik: tényleg bele tudnak nyúlni ebbe a mi kis nem sűrű, kemény anyagnak vélt, mégis laza galaxisunkba, és kivenni belőle a betegséget… Utána bezárul a seb a szemünk láttára…
A másik: csak úgy tesznek, mintha belenyúlnának, valójában a hit, a gondolat erejével gyógyítanak, mint a pszi sebészek. (a beteget a saját hite, és a gyógyító hite gyógyítja meg). Na, meg aztán a test, és a betegségek is csak egy folyamat, egy történés, egy üzenet…
Tulajdonképpen mindannyian képesek vagyunk erre, ha el tudjuk hinni!
Ez olyan, mint amikor egy falfestményt kezdek festeni. A fiam azt kérdezte egyszer: „Anyuci! Olyan bátor vagy! Meg sem fordul a fejedben, hogy elrontod? Ha pedig elrontottad, tönkreteszed a falat, és akkor mi lesz?” Nem! Magabiztosan, biztos tudattal, hittel nekiállok festeni, meg sem fordul a fejemben, hogy elrontom! Mi van, ha elfolyik a festék? Hát odafestek valamit, ami illik a képhez! Ennyire, ilyen magabiztosan kell hinni, így kell tudni a gyógyítást is, és minden mást! A hitünkkel, a gondolatainkkal bármire képesek vagyunk, a határ a csillagos ég, és még az sem!
Szellemi lények vagyunk, akik folyamatosan megteremtjük a testünket, hogy emberi tapasztalatokat szerezzünk. Ha tudjuk, hogy így van, tudunk hatni a testünkre. A gondolatainknak nagy hatalma van! Ezért! A gondolatunk hat a testünkre, a testünk hat a gondolatunkra. A szubjektív az objektívre, és fordítva. Valójában sokkal nagyobb hatalom van a kezünkben, mint az gondolnánk, el tudnánk hinni! (hinni!)
Mi is a hit tulajdonképpen?
Nem kell túl bonyolult dologra gondolni, a hit a saját tapasztalatainkra épülő bizonyosság. Amikor bebizonyosodik valamilyen tétel, amit saját bőrünkön tapasztalunk. Ez erősíti a hitet, mely mindig csak egy kis lépéssel kezdődik…
Most vizsgáljuk meg, mi a gondolat.
A gondolat egy rezgés, egy energia. Ma már mérni is tudják az energiáját. Ha a gondolat egy rezgés, energia, akkor képes hatni a testünkre, mely szintén rezgés, energia. A világegyetemben minden, minden rezgés, minden energia. Minden mindennel összefügg, semmi sem létezik véletlen, céltalanul. A minden egy, a mindenség összefügg, mint a tengerben a vízcseppek, melyek együtt alkotják a tengert. Mi vagyunk a tenger, a kövek, a homoktenger, a sivatag, a fény, a sötétség, az út, az élet maga. Szükség van ránk a létezésben, ha nem lennénk ott pontosan addig, amíg szükség van ránk, akkor hiányozna onnan az a pici részecske, amit éppen mi töltünk be. Gondolataink eredményei vagyunk - ugye?
Ezzel a magyarázattal érthető a rengeteg csodálatos gyógyítás, gyógyulás. Amikor az ember képes ezt megérteni, elfogadni, megérteni, TUDNI, akkor tud hatni a testére. Ha a testünk folyamatosan megújul, akkor már az új test lehet egészséges, nem kell a lélek sebeit magán viselnie, ezzel figyelmeztetve a feladatára. A folyamatos átalakulás során tudunk hatni rá a gondolataink energiájával, rezgésével. Ezért van fáziskésében a test a lélekhez képest, hiszen a lélek, amikor meggyógyult, akkor utána teremti meg folyamatosan a testet, mint egy történést, egy folyamatot.
Számomra is csodálatos a felfedezés, valóban nem csak a testem vagyok, nem csak az a feladatom, hogy felneveljem a gyerekeimet, éljek, aztán meghaljak, a létezésemnek sokkal magasabb céljai vannak. Szellemi lényként létezem a Föld nevű élő bolygón, mely iskolaként szolgál, hogy emberi tapasztalatokat szerezhessek, ez annyira csodálatos dolog! Ez a létezés legnagyobb csodája! Hálás vagyok, hogy részt vehetek benne, boldogan elfogadom a feladatom, leélem ezt az életet, amennyi nekem adatott belőle. Ha el tudom fogadni, akkor maga a csoda lesz minden egyes perc, minden egyes pillanat. Akkor már érzem a szeretetet, az elfogadást a megbocsátást, a hálát, az alázatot, a segíteni akarást mások iránt, hogy más is eljusson ehhez a csodához, amikor nem kell mást tennie, csak élni a lehetőségekkel.
Ha el tudjuk fogadni csodálatos szellemi létünket, akkor mit számít ehhez képest egy kis fejfájás, vagy a hétköznapi élet ezernyi apró fájdalma?
Gyermekként sokszor ültem a ház hátánál egyedül, egészen elrévedeztem, azon gondolkodtam, ez a valóság, vagy csak illúzió? Most tényleg létezem, itt vagyok, vagy csak álmodom? Sokszor egészen máshol jártam lélekben, ma azt mondanám erre, meditáltam. Ilyen állapotban sokszor gondolkodtam az élet nagy kérdésein, például, mi a célja annak, hogy én itt és most vagyok? Miért? Mi célból? Miért pont most? A most az most, vagy ez is már elmúlt? A most a jövőm, vagy a múltam, vagy tényleg most van? De hiszen minden egyes pillanat már a múlté, minden egyes pillanattal haladok az időben…
Ha úgy képzeljük el az időt, mint a koromsötét éjszakát egy úton, amikor csak egy kis elemlámpa van nálunk, akkor a megjárt út a múlt, a megteendő út a jövő, a megvilágított út, ahol most vagyunk a jelen… Akkor mit mondunk? Tudjuk, hogy egyszerre van itt mind, csak nincs megvilágítva! A múlt is itt van, a jövő is, meg a jelen is. Tudjuk, hogy létezik, tudjuk, hogy ott van, hogy itt van… tudjuk, hogy benne vagyunk, ismerjük a megtett utat, várjuk a megteendőt, és haladunk az úton, tudjuk, hogy ott van az út… talán egyszer meglátjuk az egészet fényes nappal bevilágítva… talán éppen a halál pillanatában, hiszen akkor mindenki megvilágosodik, mindenki tud mindent, csak már nincs ideje elmondani a többieknek…
Ha pedig tudjuk, hogy egyszerre van itt minden, ilyen módon elképzelhető a múltba, és a jövőbe látás képessége is, hiszen vannak érzékenyebb emberek, akiknek meg van világítva minden…
Mégis azt mondom, jó hogy nem tudjuk előre a jövőt, mert akkor elvárásaink lennének, és gondolatainkkal képesek lennénk megváltoztatni, mely által elveszítenénk a csodát. A jövő még változhat, hiszen tudjuk, hogy ott az út, de számtalan kereszteződés lehetséges, szabad akaratunkkal eldönthetjük, melyik úton menjünk… Akkor máris más lesz a jövő… talán minden út más, máshová vezet…
Érthető már, hogy ilyen módon a folyamatos döntéseink, és gondolataink eredményei vagyunk, ezért is nem látjuk annyira a jövőt előre, mert bármerre mehetünk…
Persze, érdemes megtartani a középutat, a ló túlsó oldalára sem szabad átesni!
Most itt vagyok, én vagyok itt a jelenben, ez a feladatom, ez a mostani életem, ezt élem, az a feladat, hogy tovább haladjak, és csak éljek, boldogan.
AGYKONTROLL
Ma már bizonyított tény, hogy - főleg ellazult állapotban - képzeletünkkel hatni tudunk testünkre, s azon belül főleg az immunrendszerünkre. Gondolataink erejét, energiáját felhasználva megteremthetjük a gyógyulás lehetőségét, amiben hatalmas szerepe van a megbocsátásnak. Mindannyiunk szívében él harag múltbéli sérelmek miatt. Megbánthattak bennünket családtagjaink, legjobb barátaink, munkatársaink is. Az is lehet, hogy saját magunkra haragszunk. Ez a sodró erejű, óriási érzelem - a DÜH, a HARAG, a GYŰLÖLET - mindennapi lelki energiánkat emészti fel, és szó szerint elpusztíthat minket.
A harag, a gyűlölet - akár mások, akár magunk ellen irányul - állandó, levezetetlen stresszben tart minket. A krónikus stressz az orvostudomány mai állása szerint egészségünk legnagyobb ellensége. A krónikus betegségek hátterében szinte mindig meghúzódik valami feldolgozatlan, „megemésztetlen" lelki trauma is. Ezért kulcsfontosságú annak megtalálása és érzelmi „kifésülése". Ha sejted, milyen lelki vonatkozású történéssel függhet össze testi betegséged, akkor érdemes behunyt szemmel, ellazulva képzeletben kibékülni az ügyben érintettekkel. (Magaddal is!)
(fejezetek az első könyvemből)
MESTER & TANÍTVÁNY
„Ha készen áll a tanítvány, megérkezik az alkalmas mester!”
Mondja egy bölcs mondás…
Hittem én ebben a mesterben, de mindig csak másoknál, magamra vonatkozóan nem hittem valósnak. Igen, mindenki más szép, mindenki más jó, mindenki másnak pont olyannak kell lennie, amilyen, ez alól egyedül én vagyok kivétel! Nekem nem így kellene kinéznem, engem nem szeret senki, nekem biztosan nincs mesterem, én nem vagyok méltó erre…
Az élet viharos fordulatai utamba sodortak egy nagyon kedves barátnőt, akinek az életem további részét köszönhetem. Ő lett az őrangyalom, a tanítóm, a mesterem??? - Akkor először kezdtem hinni a mester és tanítványa mesében…
Barátnők vagyunk, amit megköszönök a sorsomnak, mert ő terelt az utamon, először a reiki felé. Én nem akartam menni, nem hittem, hogy sokat változtathat a sorsomon, bár zombiként, gépisen vonszoltam magam az úton. Nem tudtam, mi vár rám, nem tudtam, mi jöhet még, csak mentem, csak mentem tovább, egyre és egyre céltalanabbul. Egy másik embernek köszönhetően felismertem, hogy nem szerettem, nem tartottam magam méltónak magam - Semmire… Azt gondoltam, ha az élet így megy tovább, akkor inkább feladom, meghalok, és majd a következő életemben mindent másképp teszek, majd akkor talán minden változik, de ebben az életben már úgyis minden mindegy! A körülményeim, az életem, hát élet ez?
Nekem is van valahol mesterem? Jó kérdés! De hol a válasz?
Talán a fiam? Akitől rengeteg útmutatót kaptam, én, az anyja! Nem fordítva kellene? Hogyan lehetséges, hogy néha okosabb, tapasztaltabb, bölcsebb nálam, én megyek hozzá tanácsért, nem ő hozzám? Itt látszik, mint rájöttem, nem a kor számít!
Az embernek bárki lehet a mestere, még egy gyermek is, aki éppen olyat mond, amire az adott pillanatban szükségünk van. Sokat tanultam a kicsi gyermekektől, ők még tiszták, bölcsek, eredetiek, okosak. Az a baj velünk, hogy mi be akarjuk őket törni, és nevelés, tanítás címszó alatt bedobozolni, skatulyába zárni, szocializálni, ugyanolyanná tenni, mint a többit!
Leírtam a gyermekek bölcs mondásait, itt idézek egyet, amely mélységes mély benyomást tett rám:
„Heni, a 7 éves nagylány hozott egy Rúzsa Magdi cd- t az óvodába. Vidáman meglobogtatta a kezében, majd az óvónőjéhez fordult:
- Óvó néni! Ezt ismered?
- Hallottam már róla… - bólintott az óvónő.
- A Megasztárban volt! Láttad a Tévében?
- Nem! – ingatta a fejét az óvónő.
- Miért?
- Nem nézek Tv- t! – válaszolta.
- Te nem nézed a Megasztárt!? – kiáltott fel a lányka tágra nyílt szemekkel.
- Nem! – folytatta az óvónő.
- Te miért nem szoktad nézni a Megasztárt? – csodálkozott.
- Nem érek rá! – legyintett az óvónő, miközben a többi gyerekkel rajzolt az asztalnál.
- De az vasárnap van! – mondta egyre jobban csodálkozva.
- Akkor sem érek rá! – folytatta az óvónő.
- Te vasárnap sem érsz rá? – csodálkozott egyre jobban.
- Nem…
- Nahát! Miért? – faggatózott tovább, miközben egész közel hajolt az óvónőhöz.
- Hát… mert állandóan dolgozom, építkezünk, mosok, főzök, takarítok… - nevette az óvónő a fontos beszédet.
- És a szülinapodon? – firtatta a gyerek.
- Akkor is dolgozom, mert akkor tortát sütök, főzök, vendégeket fogadok, mosogatok, takarítok…
- Ez szörnyű! – sóhajtott nagyot a gyermek.
- Hát… ez van! – nevette az óvónő, miközben megsimogatta a kislány fejét.
- Itt az oviban sem pihensz, mert rosszak a gyerekek…- nézett körül a gyerekcsoportban.
- Igen! Itt meg a gyerekek! Bár ők nem rosszak… – mosolygott az óvónő.
- TE TUDOD, HOGY AZ ÉLET NEM CSAK MUNKÁBÓL ÁLL? NEKED IS KELL SZABADNAP! TE ÉLETRE SZÜLETTÉL! ARRA, HOGY JÓL ÉREZD MAGAD, ARRA, HOGY ÉLJÉL! – fordult oda oktatóan a kislány.
- HOGY LEGYEN SZABAD NAPOD IS, HOGY PIHENJ IS! CSAK EZEK A NAPOK OKOZNAK ÖRÖMÖT AZ ÉLETBEN! - fejezte be a gyerek elégedetten a leckét! Majd nagy dérrel – dúrral átment a másik asztalhoz.”
Bevallom, rendesen elgondolkodtatott, totál lezsibbadtam, szinte megtorpantam - lélekben! Nagyon mély benyomást tett rám! Vajon ő honnan tudta mindezt? Hallotta? Tapasztalta? Miért pont akkor mondta? Miért pont nekem? Miért?
Tovább éltem az életem, már a reikivel együtt…
A mester szavain számtalanszor elmerengtem, szöget ütöttek a fejemben, megmondta, életünk teljesen meg fog változni, nem olyan lesz, mint eddig. Persze én ebben hittem is meg nem is. Ez a mester dolog olyan mese volt számomra, mint az angyalok, a tündérek, vagy a sárkányok. Nem tudtam elhinni, hogy nekem is lehet mesterem. Nem tudtam elhinni, hogy megváltozhat az életem! Ha pedig igen, akkor hogyan? Hogyan? Hogyan? - Mennyi, mennyi kérdést tettem fel égbe kiáltva, melyekre sorban érkezett válasz, csak akkor még nem tudtam fogni az üzenetet! Utólag értettem meg…
Reiki mestertanárom szerint, egy reggelen felébredünk, és azt mondjuk: „Értem! Mindent értek! Minden világos!” Na, persze, de jó is lenne! - Gondoltam magamban. Biztosan mások, csak én nem…
Az életünk pedig ment tovább a maga útján, és amikor elég érett lettem rá, kaptam újabb mestert, aki nap, mint nap segített tanácsaival az utamon. Majd újabbak, és újabbak jöttek. Úgy éreztem, a sötétség teljesen elnyelt, már mindennek vége, amikor belül, mélyen bennem megérintett egy halovány fénysugár, kezdett derengeni, valami, és megláttam, megtapasztaltam egy bennem elém tárt lépcsőt. Elfogadtam a segítő kezeket, és szép lassan elindultam felfelé, a fény felé, egyszerre felismertem valamit, hiszen tényleg velem is megtörtént! Mennyi, mennyi mesterem volt életem során! Mindig az alkalmas helyen, az alkalmas időpontban, amikor már meg tudtam érteni a tanítást! Ott volt a lépcső, és minden fokon eltalált a megfelelő „hang”, film, zene, cd, ember, szó, könyv, könyvcím érzés formájában.
Eljutottam ahhoz a ponthoz, amikor a barátnőm azt mondta nekem, én vagyok a mestere, én adom neki a hitet! Ezen azért csodálkoztam, mert ő billentett ki engem az egyhangúságból, a zombiságból, ő hozott vissza az életbe, neki köszönhetem a csodákat, amiket átéltem. Mindig őt tartottam a mesteremnek, nem gondoltam, hogy én is az lehetek! Ettől újabb felismerésekre jutottam.
Rájöttem, egyszerre vagyunk mindannyian mohó tanítványok, és alkalmas mesterek, attól függően, éppen mire van szükségünk, tanításra, vagy tanulásra! Az élet egy csodálatos körforgás, folyamatos tanítás, tanulás, felismerés, csak figyelni kell a jeleket! És ezen az úton nem a cél a lényeg, hanem maga az út a cél!
Mára már nem mese, hanem ez a tündérvilág a valódi életem! Igazi csodákat élek, igazi mesterekkel, akiktől rengeteget tanultam! Mára már hálásan megköszönöm a sorsomnak a mestereket, az új reményeket, az új utakat…
AZ AURA
Az aura egy nagy mennyiségű információt tárolni képes elektromagnetikus hologram, ami folyamatosan változik különböző érzelmek és gondolatok, illetve fizikai életmód hatására. Az aura rendkívül bonyolult energia- és információs rendszer. Mint köztudott, az aurának több rétege van, rétegei rendkívüli módon hatnak egymásra és a fizikai testre.
A „minden mindennel összefügg” elv alapján a fizikai testben végbemenő változások változásokat idéznek elő az aurában és annak rétegeiben is. Az aura kiterjedésének, színárnyalatainak változásából következtetni lehet a fizikai testben, a tudatban, a lélekben végbement változásokra is. Életenergia-színeink, azaz auraszíneink azt tükrözik, hogyan érzékeljük és éljük életünket, és az adott időben milyen valóságot tapasztalunk meg és ezek hogyan hatnak ránk. Azt is mutatja, hogyan dolgozzuk fel a külső hatásokat testileg, érzelmileg, mentálisan és spirituálisan. Ebből következően egyértelmű, hogy az asztrális és mentális rétegei auránknak a bennünk zajló érzelmi és gondolati változásokkal összhangban átalakulnak, változnak.Akkor miért nem látjuk? - kérdezhetjük magunktól. Régen, a középkorban és az azt megelőző időkben, amikor a levegő még nem volt szennyezett, és nem voltak mesterséges világítások, a sötétben szabad szemmel is jól látható volt. Természetesen mindenkinek más és más színösszetételű, vastagságú aurarétegei vannak, a személyiségének és szellemisége fejlettségétől függően. Ezért fordulhatott elő az, hogy a nagyon vallásos, hívő embereknek jobban látható aurájuk volt, ezt akkoriban a fej körüli fénykörnek ábrázolták. Természetesen nem a vallás és istenhit volt a döntő szempont, hanem általánosságban a lelki emelkedettség, ami egy hívő eksztatikus állapotban is megtörténik. Az aura létezik, sőt napjainkban is láthatóvá tették különböző technikai eszközökkel. Az aura testi-lelki egészségünkkel szoros kapcsolatban áll. Akinek sérül, a sérült rész alatti testtájon megbetegszik. Mint azt sokan tudják, rengeteg betegségnek nem a tünet helyén található a gócpontja, hanem egy másik testtájon, így az is előfordulhat, hogy a betegség nem az aura energiahiányának a helyszínén fog figyelmeztetni. Infarktusos betegeknél figyelték meg, hogy a szívük előtt egy sötét felhőréteg alakult ki az aurájukban. Ha ez az energiatorlódás kisült, és a beteg túlélte az infarktust, ekkor még látható évek múlva is egy szőlőfürt szerű sárgás színű alakzat. Ezeket, az energiahiányok miatt kialakuló betegségeket gyógyítja pl. a reiki, energiagyógyászat.
Rétegek
Az aurának több rétege van, B. A. Brennan például így írja le ezeket a rétegeket:
-Az első réteg, az ún. étertest pár cm vastag, kékesfehér színű finom energiavonalakból áll, ezek alakítják ki és tartják össze a fizikai test anyagát.
-A második réteg színes felhőcskékből áll, ez a réteg az érzelmeinkért felelős.
-A harmadik, élénksárga réteg, az ún. mentális test, ahol a gondolatformák találhatók.
-A negyedik réteg, az asztráltest, ahol ismét az érzések kavarognak.
-Az ötödik-hetedik réteg képviseli szellemi síkjainkat, ahol még finomabb energiák működnek, melyek a világegyetemmel kapcsolnak össze bennünk
Auránk Igazi Természetünket tükrörözi bármely pillanatban. Általánosságban, minél színesebb, tisztább és ragyogóbb az Aurája, annál jobb és spirituálisan fejletebb az adott ember. Ezenkívül minél egyenletesebb az energiaeloszlás az Aurában, annál egészségesebb és kiegyensúlyozotabb az illetõ.
Auránk az egész testet körülveszi, de a lejebb található értelmezése a színeknek csak a fej körüli részére vonatkozik . Ha már jól látod az Aurát, magad is ellenõrizheted, ha bizonyos gondolatokra figyelsz miközben sajátodat nézed, vagy megmondod más emberek gondolatait Aurájuk figyelése közben. Általában az embereknek egy vagy két domináns szín (erõs pont) van az Aurájukban. Ezek a színek (vagy az Aurikus párjaik) nagy valószínûséggel a kedvenc színeik is egyben. A domináns színek mellett, az Aura tükrözi a gondolatokat, érzelmeket és vágyakat, amik "villanások", "felhõk" vagy "lángok" formájában jelennek meg általában kicsit távolabb a fejtõl. Például egy narancssárga felvillanás az Aurában azt a gondolatot vagy vágyat jelzi, hogy az illetõ hatalom és irányítás gyakorlására vágyik. A narancs, mint domináns szín az erõ és a más emberek irányítására való általános képesség jele. Gyorsan változó "felvillanások" gyorsan cikázó gondolatokra utalnak.
Tiszta színek jelentése az Aurában (a szívárvány fényes, ragyogó, monokromatikus színei)
A lila :spirituális gondolatokra utal, sosem erõs pont az Aurában. Mindössze átmeneti "felhõk" vagy "lángok" formájában jelenik meg.
A kék: kiegyensúlyozott létezés, helytállás, nyugodt idegrendszer, vagy energia küldése. Ha egy embernek ez a szín dominál az Aurájában, az illetõ nyugodt, kiegyensúlyozott, arra is késznek érzi magát, hogy egy barlangban éljen és életben is maradjon. Született túlélõ. A kék gondolat jelentheti az idegrendszer pihentetését a tudat egyensúlyának eléréséhez, vagy szólhat a túlélésrõl is. Az acélkék az egész Aurát uralhatja, mikor az illetõ energiát kap vagy küld, vagy telepatikus kapcsolatban van.
A türkiz: lendületes és nagyon energikus személyiségre utal, aki képes az énjének kivetítésére és hatással van másokra. Az olyan emberek, akiknél a türkiz erõs pont az Aurában képesek egyidejûleg több dolgot is csinálni és jó szervezõk. Unatkoznak ha arra kényszerûlnek, hogy egyszerre csak egy valamire koncentráljanak. Az emberek szeretik azokat a fõnököket, akiknek türkiz Aurájuk van, mert elmagyarázzák céljaikat és képesek hatni a csapatukra, ahelyett, hogy csak parancsolgatnának. Az ilyen színû gondolat szervezésrõl és a másokra hatásról árulkodik.
A zöld: nyugalmas, mérséklõ energia, természetgyógyászati képesség. Az emberek, akiknél a zöld erõs pont az Aurában természetgyógyászok. Minden ilyen foglalkozású személynél jelen kellene lennie ennek a színnek. Minél dominánsabb a zöld, annál jobb a gyógyító. Az ilyen emberek szeretnek kertészkedni és értenek a növényekhez. Egy zöldszínû, erõs Aurájú ember jelenlétében lenni nagyon békés és nyugalmas érzés. A zöld gondolat nyugalmi állapotot és gyógyítást jelent.
A sárga: öröm, szabadság, kötõdés nélküliség, létfontosságú erõk felszabadítása vagy szabadon bocsátása. A sárgával sugárzó emberek tele vannak belsõ örömmel, nagyon nagylelkûek és nem kötõdnek semmihez. A sárga fényudvar a fej körül magas spirituális fejlettséget jelent. A sprituális tanító ismertetõjele. Senkitõl se fogadj el spirituális tanítást, akinek nincsen hasonló glóriája. Buddhánál és Krisztusnál a fényudvar egészen a karukig terjedt. Manapság nehéz olyan embert találni a Földön, akinél nagyobb mint 1 hüvelyk (2,54 cm). A sárga glória a rendkívül aktív homlokcsakra eredménye (amit sok ember láthat a szemináriumaimon, ahogyibolyaszínnel ragyog). A spirituálisan fejlett emberek éveken keresztül folyamatosan serkentik a homlokcsakrájukat, mivel mindig erõteljes spirituális gondolataik vannak. Ha ezt a csakrát különösen aktív állapotban figyeljük meg, egy sárga (az ibolyaszín Aurikus párja) fényudvar jelenik meg körülötte az egész fejet körülvéve. A sárga gondolat az öröm és megelégedés pillanatát fejezi ki.
A narancssárga: felemelõ és érdekfeszítõ. Inspiráló. Az erõ jele. Képesség és/vagy vágy mások irányítására. Ha a narancsszín erõs ponttá válik, általában sárga glóriával párosul, ami aztán aranyszínû lesz jelölve, hogy az illetõ egy nagy spirituális tanár, aki képes egyedülálló képességeinek szemléltetésére. A narancsszínû gondolat a hatalom gyakorlásával és más emberek irányításának vágyával kapcsolatos.
A piros: materialista gondolatok, gondolatok a fizikai testrõl. Ha túlságosan domináns szín az Aurában, materialista beállítottságú embert jelöl.
A rózsaszín (=lila+piros): szeretet. A tiszta rózsaszín eléréséhez vegyíteni kell a lilát (a legmagasabb frekvencia, amit érzékelni tudunk) a pirossal (a legalacsonyabb). A rózsaszín Aura azt jelzi, hogy az illetõ megteremtette a tökéletes egyensúlyt a spirituális tudatosság és az anyagi létezés között. A legfejletebb embereknek nemcsak sárga glória van a fejük körül (amely egy állandóan erõs pont az Aurájukban) de óriási rózsaszín Aurával is rendelkeznek, ami messzire kiterjed. A rózsaszín az Aurában nagyon ritka dolog a Földön, és mindössze átmeneti gondolatok formájában jelenik meg, sohasem erõs pontként.
A piszkos színek jelentése (színek, amelyek sötétebbnek tûnnek a háttérnél, és fényár helyett inkább füstre hasonlítanak)
A barna: felzaklató, nyugtalanító, materialista, spirituálisan tagadó.
A szürke: sötét, lehangolt gondolatok; tisztáttalan szándékok, a személyiség sötét oldalának jelenléte.
A kénsárga/zöldessárga (olyan mint a mustár): fájdalom vagy könnyedség hiánya, harag.
A fehér: súlyos betegség, szintetikus behatás (drogok). Miért is jelent a fehér szín az Aurában problémát? Mert a fehér leginkább a zajra hasonlít, nem olyan, mint a harmonikus színtónusok összessége (a monokromatikus színek). Lehetetlen a zajt összehangolni egy olyan zenekarral, ami harmonikus zenét játszik, ennélfogva a fehér Aura az egység hiányát jelzi mind testben mind lélekben. A Természet, melynek mi is a részei vagyunk, harmonikus. Ez az egység különálló rezgés "tónusok" vagy harmónikus frekvenciák formájában jelenik meg, ahogy azt részben a modern quantumfizika is leírja.
Néhány órával a halál beállta elõtt, az Aura fehérré válik és nagyban növekszik az intenzitása. Figyeld csak meg, hogy a legtöbb kúltúrában a halált FEHÉRNEK (nem pedig feketének) ábrázolják, mert a múltban az emberek látták a fehér Aurát a halál beállta elõtt.
A REIKI japán szó és két szótagból áll: a rei a kozmikus jellegre utal, míg a ki az ősi, keleti filozófiákban megtalálható qi, prána, fény, csivel azonos életerőt jelenti, amely minden élőlény étének alapja.
A reikire a múlt század vége felé Dr. Mikao Usui talált rá, aki teológiát tanított és a hétvégeken misét celebrált. Egy alkalommal tanítványa megkérdezte, hogy hisz-e a Bibliában. Természetesen - volt a válasz. Akkor kérem, hogy magyarázza meg azt a Bibliai jelenetet, amikor Jézus kézrátétellel gyógyított! Erre Usui doktor nem tudott válaszolni, ezért japán szokás szerint felhagyott tevékenységével mindaddig, amíg a feltett kérdésre a választ meg nem találta.
A reiki tanfolyamon megismerhetjük, hogy Usui doktor, hogyan találta meg a választ a feltett kérdésre. Választ kapunk arra is, hogy milyen módon lehet használni ezt a csodálatos életenergiát. A REIKI I. tanfolyamon (egy hétvége: szombat - vasárnap) megismerhetjük még az energiaadás alapjait, azt, hogy mi az aura és mi a csakra, valamint azt, hogy a REIKI, hogyan illeszkedik az univerzum "működésének" egészébe. A REIKI II. tanfolyamon megtapasztalhatjuk, hogyan működnek a szimbólumok, amelyek a mentális és a fizikai energiát képviselik, és azt a szimbólumot, amellyel ezek az energiák a világ bármely részébe elküldhetők.
A tanfolyami napok végén tartott beavatások (behangolások), amelyek az energiaadás képességét felélesztik, maradandó élményt nyújtanak.
Ez így van, jómagam is megtapasztaltam, máig állítom, életem legjobb döntése volt, hogy megismertem, és ÉLEM a REIKI-t! Beépült a mindennapjaimba, valóban sokat köszönhetek neki. Az életem azonmód új fordulatot vett, és ez az erő valóban ráterelt az útra, amiért leszülettem a Földbolygóra! :)
Mindenki képes erre, mindenkiben megvan a lehetősége, és velünk van az ERŐ! Ez az az erő, amiből minden gyúratott!
CSAKRÁK:
A "csakra" szanszkrit szó, jelentése kerék.
A szellemi, lelki és testi életünk csodálatos gépezetként összefügg a legapróbb atomtól a legnagyobb testrészig. Testünkön hét csakra található, a csakrák energiakapuk, amelyek az óramutató járásával egy irányban forognak, ezen keresztül veszi fel testünk a kozmikus energiákat. Mind a hét csakra más színnel van jelölve, az energiát mi színnek látjuk. Mind a hét csakra egy - egy endokrin mirigyen halad át, az endokrin mirigyek hormonokat termelnek, amelyek kémiai anyagok és szükségesek szervezetünk testi működésének tökéletességéhez. A csakrák színei úgy jönnek sorban, mint a szivárvány színei. Kell még ettől is több összefüggés? Fantasztikus alkotás a testünk, lelkünk, szellemünk egysége.
A csakrák az ember étertestében található energiaközpontok. A fizikai síkon megközelítőleg az endokrin rendszerrel esnek egybe.
A csakra neve / színe
szanszkrit elnevezése
Endokrin mirigy
Testi szervek
Funkció
7. Korona csakra / lila
Sahasrara
tobozmirigy
agy felső része, jobb szem
összeköt spirituális énünkkel
6. Harmadikszem csakra
(homlokcsakra)
/ indigókék
Ajna
agyalapi mirigy (hipofízis)
vegetatív idegrendszer, agy alsó része, bal szem, orr, fül
intuíciós központ, az akarat lakhelye, belső látás, megértés, spirituális megvilágosodás
5. Torokcsakra / világoskék
Vishuddha
pajzsmirigy
torok, tüdő
kommunikáció, önkifejezés, kreativitás, felelősségérzet
4. Szív / zöld
Anahata
csecsemőmirigy
szív, tüdő, keringés
érzelemközpont, szeretet, együttérzés, béke, empátia, megbocsátás, bizalom, spirituális fejlődés
3. Napfonat / elosztó csakra: citromsárga
Manipura
hasnyálmirigy
gyomor, máj, epehólyag, emésztőrendszer
hatalom, uralkodás, erő, félelem
2. Szakrális csakra / narancssárga
Svadhishthana
ivarmirigyek
nemi szervek, vese
elevenség, életöröm, önbecsülés, érzelmi kifinomultság, kapcsolatok, vágy
1. Gyökércsakra / vörös
Muladhara
mellékvese
húgyhólyag, nemi szervek, gerinc
életkedv, életerő, túlélés, termékenység, szaporodás.
A Kundalini lakhelye
TITKOM, TITKOM…
A titok ott hever mindenki előtt, előttem is ott volt mindvégig, csak még nem tudtam olvasni a jelekből. Elolvastam sok könyvet, megnéztem rengeteg filmet, kutattam, tanfolyamra jártam, tapasztaltam, mire végül megértettem valamennyire a dolgokat. Minden egyes könyv, tanfolyam eljutott a létezés nagy titkáig, mindegyik megmagyarázta valahogyan, vagy felállított egy rendszert, egy elméletet.
Hallottál már a vonzás törvényéről? Mindent bevonzunk, amit akarunk, amit kimondunk, a gondolatainknak azért van hatalma, mert a gondolat is energia, a testünk is az…
A vallások is így keletkeztek, valaki megértette a titkot, kidolgozott egy módszert, amiből tanítás lett a többi kereső számára, így végül vallássá fejlődte ki magát. Megértem, mindezekre szükség van, mert az ember hiába hallja, látja, olvassa, megérzi a dolgok menetét, nem biztos, hogy el tudja fogadni, magáévá tudja tenni. Valami megakadályozza benne, talán a saját hite, amikor azt mondja, „ezt nem hiszem, az lehetetlen”!
Az összes lelki tanító, a könyvek, a filmek, sőt a kvantumfizika is bebizonyította már, hogy minden energia. Az egész, csodálatos Univerzum energia, - mi is beletartozunk a gigantikus Univerzumba. - Tehát már tudományos bizonyítékunk is van, sokan mégsem hiszünk. Mégis azt hisszük, hogy amit látunk, csak az létezik, létezhet, az a valóság. Hajlamosak vagyunk csak a testünkkel azonosítani magunkat, ami olykor nagyon nagy bajba keverhet bennünket.
Az igazság az, hogy a valóságnak csak egy igen kicsi százalékát láthatjuk, tapasztalhatjuk. Az a kis százalék a látás, hallás, tapintás útján jut el az érzékszerveinkhez. A szerveinkről pedig tudjuk, hogy vannak, hiszen nélkülük nem működne a testünk. Sokszor hallottuk, hogy a testünk folyamatosan lecseréli magát, ma nem ugyanaz a testem, mint mondjuk három éve. A test szervei, sejtjei emlékeznek és átviszik az emlékeket a következő, megújuló sejtekbe, szervekbe, rendszerekbe. Én ugyanannak látom, elhiszem, hogy ugyanaz. Nem így van. Sőt… Azt hiszem a kezem szilárd anyag… Ha megnyomom, ugye kemény? Nem, ez sem így van!
Ha leülünk például, akkor azt hisszük, érintkezünk a székkel. Ez sem igaz! Ha a kvantumfizika elméletét, és bizonyítékát vesszük alapul, láthatjuk, egészen közel van, de mégsem ér hozzánk. A hatalmas energiák közel kerülnek, de vibrálva taszítják egymást. Mondhatjuk, hogy hihetetlen, pedig így van! Semmi soha nem érintkezik teljesen!
A kvantumfizika kutatási eredményei alapján vizsgáljuk csak meg, miből van az anyagi testünk.
A test szervekből, szervrendszerek pontosan összefüggő rendszeréből áll. A szervek sejtekből állnak. Ezt még tudjuk is, bár már nem látjuk, csak mikroszkóppal. A sejtek atomokból, az atomok szubatomi részecskékből, azok apró energiacsoportokból, azok pedig alapenergiából állnak. – Energiából!!!
Az anyag tehát nem szilárd, azt is mondhatjuk, nem is anyag. Ha a testünket jobban megvizsgáljuk, akkor láthatnánk, hogy olyan, mint egy galaxis, a hatalmas űrben itt- ott lebeg egy- egy kis anyagi részecske, egy- egy bolygó. Gondolom, itt az űrt a víz tölti ki, ha testünk 70 %- a víz. Ilyen a testünk, olyan, mint egy galaxis, mely folyton rezgésben van, folyton mozog, szüntelenül átalakul, folyamatosan újrateremti magát a világmindenség anyagából. Én úgy neveztem el, hogy mi magunk is csillagporból születtünk. Bizony így is van! Ugyanabból vagyunk, mint a világegyetem, a galaxisunk, a bolygónk, a Föld… Porból lettünk, azzá leszünk… Igaz! Talán éppen pontosan annyi pici részecskéből állunk, mint a saját csillagrendszerünk. Ráadásul ez nem is anyag, hanem csak egy esemény, egy történés, egy folyamat. A párhuzamos univerzumok elméletei szerint ez sem egy síkban, nem egy dimenzióban zajlik, hanem sokkal többen, megszámlálhatatlan, végtelen lehetőség, végtelen sok dimenzió létezik. Ami megtörténhet, az meg is történik.
Mennyi, mennyi összefüggés! Micsoda csodálatos rendszer!
Biztos vagyok benne, hogy a manilai gyógyítók így gyógyítanak. Két magyarázatom van rá (csak nekem, nem biztos, hogy így van): Az egyik: tényleg bele tudnak nyúlni ebbe a mi kis nem sűrű, kemény anyagnak vélt, mégis laza galaxisunkba, és kivenni belőle a betegséget… Utána bezárul a seb a szemünk láttára…
A másik: csak úgy tesznek, mintha belenyúlnának, valójában a hit, a gondolat erejével gyógyítanak, mint a pszi sebészek. (a beteget a saját hite, és a gyógyító hite gyógyítja meg). Na, meg aztán a test, és a betegségek is csak egy folyamat, egy történés, egy üzenet…
Tulajdonképpen mindannyian képesek vagyunk erre, ha el tudjuk hinni!
Ez olyan, mint amikor egy falfestményt kezdek festeni. A fiam azt kérdezte egyszer: „Anyuci! Olyan bátor vagy! Meg sem fordul a fejedben, hogy elrontod? Ha pedig elrontottad, tönkreteszed a falat, és akkor mi lesz?” Nem! Magabiztosan, biztos tudattal, hittel nekiállok festeni, meg sem fordul a fejemben, hogy elrontom! Mi van, ha elfolyik a festék? Hát odafestek valamit, ami illik a képhez! Ennyire, ilyen magabiztosan kell hinni, így kell tudni a gyógyítást is, és minden mást! A hitünkkel, a gondolatainkkal bármire képesek vagyunk, a határ a csillagos ég, és még az sem!
Szellemi lények vagyunk, akik folyamatosan megteremtjük a testünket, hogy emberi tapasztalatokat szerezzünk. Ha tudjuk, hogy így van, tudunk hatni a testünkre. A gondolatainknak nagy hatalma van! Ezért! A gondolatunk hat a testünkre, a testünk hat a gondolatunkra. A szubjektív az objektívre, és fordítva. Valójában sokkal nagyobb hatalom van a kezünkben, mint az gondolnánk, el tudnánk hinni! (hinni!)
Mi is a hit tulajdonképpen?
Nem kell túl bonyolult dologra gondolni, a hit a saját tapasztalatainkra épülő bizonyosság. Amikor bebizonyosodik valamilyen tétel, amit saját bőrünkön tapasztalunk. Ez erősíti a hitet, mely mindig csak egy kis lépéssel kezdődik…
Most vizsgáljuk meg, mi a gondolat.
A gondolat egy rezgés, egy energia. Ma már mérni is tudják az energiáját. Ha a gondolat egy rezgés, energia, akkor képes hatni a testünkre, mely szintén rezgés, energia. A világegyetemben minden, minden rezgés, minden energia. Minden mindennel összefügg, semmi sem létezik véletlen, céltalanul. A minden egy, a mindenség összefügg, mint a tengerben a vízcseppek, melyek együtt alkotják a tengert. Mi vagyunk a tenger, a kövek, a homoktenger, a sivatag, a fény, a sötétség, az út, az élet maga. Szükség van ránk a létezésben, ha nem lennénk ott pontosan addig, amíg szükség van ránk, akkor hiányozna onnan az a pici részecske, amit éppen mi töltünk be. Gondolataink eredményei vagyunk - ugye?
Ezzel a magyarázattal érthető a rengeteg csodálatos gyógyítás, gyógyulás. Amikor az ember képes ezt megérteni, elfogadni, megérteni, TUDNI, akkor tud hatni a testére. Ha a testünk folyamatosan megújul, akkor már az új test lehet egészséges, nem kell a lélek sebeit magán viselnie, ezzel figyelmeztetve a feladatára. A folyamatos átalakulás során tudunk hatni rá a gondolataink energiájával, rezgésével. Ezért van fáziskésében a test a lélekhez képest, hiszen a lélek, amikor meggyógyult, akkor utána teremti meg folyamatosan a testet, mint egy történést, egy folyamatot.
Számomra is csodálatos a felfedezés, valóban nem csak a testem vagyok, nem csak az a feladatom, hogy felneveljem a gyerekeimet, éljek, aztán meghaljak, a létezésemnek sokkal magasabb céljai vannak. Szellemi lényként létezem a Föld nevű élő bolygón, mely iskolaként szolgál, hogy emberi tapasztalatokat szerezhessek, ez annyira csodálatos dolog! Ez a létezés legnagyobb csodája! Hálás vagyok, hogy részt vehetek benne, boldogan elfogadom a feladatom, leélem ezt az életet, amennyi nekem adatott belőle. Ha el tudom fogadni, akkor maga a csoda lesz minden egyes perc, minden egyes pillanat. Akkor már érzem a szeretetet, az elfogadást a megbocsátást, a hálát, az alázatot, a segíteni akarást mások iránt, hogy más is eljusson ehhez a csodához, amikor nem kell mást tennie, csak élni a lehetőségekkel.
Ha el tudjuk fogadni csodálatos szellemi létünket, akkor mit számít ehhez képest egy kis fejfájás, vagy a hétköznapi élet ezernyi apró fájdalma?
Gyermekként sokszor ültem a ház hátánál egyedül, egészen elrévedeztem, azon gondolkodtam, ez a valóság, vagy csak illúzió? Most tényleg létezem, itt vagyok, vagy csak álmodom? Sokszor egészen máshol jártam lélekben, ma azt mondanám erre, meditáltam. Ilyen állapotban sokszor gondolkodtam az élet nagy kérdésein, például, mi a célja annak, hogy én itt és most vagyok? Miért? Mi célból? Miért pont most? A most az most, vagy ez is már elmúlt? A most a jövőm, vagy a múltam, vagy tényleg most van? De hiszen minden egyes pillanat már a múlté, minden egyes pillanattal haladok az időben…
Ha úgy képzeljük el az időt, mint a koromsötét éjszakát egy úton, amikor csak egy kis elemlámpa van nálunk, akkor a megjárt út a múlt, a megteendő út a jövő, a megvilágított út, ahol most vagyunk a jelen… Akkor mit mondunk? Tudjuk, hogy egyszerre van itt mind, csak nincs megvilágítva! A múlt is itt van, a jövő is, meg a jelen is. Tudjuk, hogy létezik, tudjuk, hogy ott van, hogy itt van… tudjuk, hogy benne vagyunk, ismerjük a megtett utat, várjuk a megteendőt, és haladunk az úton, tudjuk, hogy ott van az út… talán egyszer meglátjuk az egészet fényes nappal bevilágítva… talán éppen a halál pillanatában, hiszen akkor mindenki megvilágosodik, mindenki tud mindent, csak már nincs ideje elmondani a többieknek…
Ha pedig tudjuk, hogy egyszerre van itt minden, ilyen módon elképzelhető a múltba, és a jövőbe látás képessége is, hiszen vannak érzékenyebb emberek, akiknek meg van világítva minden…
Mégis azt mondom, jó hogy nem tudjuk előre a jövőt, mert akkor elvárásaink lennének, és gondolatainkkal képesek lennénk megváltoztatni, mely által elveszítenénk a csodát. A jövő még változhat, hiszen tudjuk, hogy ott az út, de számtalan kereszteződés lehetséges, szabad akaratunkkal eldönthetjük, melyik úton menjünk… Akkor máris más lesz a jövő… talán minden út más, máshová vezet…
Érthető már, hogy ilyen módon a folyamatos döntéseink, és gondolataink eredményei vagyunk, ezért is nem látjuk annyira a jövőt előre, mert bármerre mehetünk…
Persze, érdemes megtartani a középutat, a ló túlsó oldalára sem szabad átesni!
Most itt vagyok, én vagyok itt a jelenben, ez a feladatom, ez a mostani életem, ezt élem, az a feladat, hogy tovább haladjak, és csak éljek, boldogan.
AGYKONTROLL
Ma már bizonyított tény, hogy - főleg ellazult állapotban - képzeletünkkel hatni tudunk testünkre, s azon belül főleg az immunrendszerünkre. Gondolataink erejét, energiáját felhasználva megteremthetjük a gyógyulás lehetőségét, amiben hatalmas szerepe van a megbocsátásnak. Mindannyiunk szívében él harag múltbéli sérelmek miatt. Megbánthattak bennünket családtagjaink, legjobb barátaink, munkatársaink is. Az is lehet, hogy saját magunkra haragszunk. Ez a sodró erejű, óriási érzelem - a DÜH, a HARAG, a GYŰLÖLET - mindennapi lelki energiánkat emészti fel, és szó szerint elpusztíthat minket.
A harag, a gyűlölet - akár mások, akár magunk ellen irányul - állandó, levezetetlen stresszben tart minket. A krónikus stressz az orvostudomány mai állása szerint egészségünk legnagyobb ellensége. A krónikus betegségek hátterében szinte mindig meghúzódik valami feldolgozatlan, „megemésztetlen" lelki trauma is. Ezért kulcsfontosságú annak megtalálása és érzelmi „kifésülése". Ha sejted, milyen lelki vonatkozású történéssel függhet össze testi betegséged, akkor érdemes behunyt szemmel, ellazulva képzeletben kibékülni az ügyben érintettekkel. (Magaddal is!)
(fejezetek az első könyvemből)
MESTER & TANÍTVÁNY
„Ha készen áll a tanítvány, megérkezik az alkalmas mester!”
Mondja egy bölcs mondás…
Hittem én ebben a mesterben, de mindig csak másoknál, magamra vonatkozóan nem hittem valósnak. Igen, mindenki más szép, mindenki más jó, mindenki másnak pont olyannak kell lennie, amilyen, ez alól egyedül én vagyok kivétel! Nekem nem így kellene kinéznem, engem nem szeret senki, nekem biztosan nincs mesterem, én nem vagyok méltó erre…
Az élet viharos fordulatai utamba sodortak egy nagyon kedves barátnőt, akinek az életem további részét köszönhetem. Ő lett az őrangyalom, a tanítóm, a mesterem??? - Akkor először kezdtem hinni a mester és tanítványa mesében…
Barátnők vagyunk, amit megköszönök a sorsomnak, mert ő terelt az utamon, először a reiki felé. Én nem akartam menni, nem hittem, hogy sokat változtathat a sorsomon, bár zombiként, gépisen vonszoltam magam az úton. Nem tudtam, mi vár rám, nem tudtam, mi jöhet még, csak mentem, csak mentem tovább, egyre és egyre céltalanabbul. Egy másik embernek köszönhetően felismertem, hogy nem szerettem, nem tartottam magam méltónak magam - Semmire… Azt gondoltam, ha az élet így megy tovább, akkor inkább feladom, meghalok, és majd a következő életemben mindent másképp teszek, majd akkor talán minden változik, de ebben az életben már úgyis minden mindegy! A körülményeim, az életem, hát élet ez?
Nekem is van valahol mesterem? Jó kérdés! De hol a válasz?
Talán a fiam? Akitől rengeteg útmutatót kaptam, én, az anyja! Nem fordítva kellene? Hogyan lehetséges, hogy néha okosabb, tapasztaltabb, bölcsebb nálam, én megyek hozzá tanácsért, nem ő hozzám? Itt látszik, mint rájöttem, nem a kor számít!
Az embernek bárki lehet a mestere, még egy gyermek is, aki éppen olyat mond, amire az adott pillanatban szükségünk van. Sokat tanultam a kicsi gyermekektől, ők még tiszták, bölcsek, eredetiek, okosak. Az a baj velünk, hogy mi be akarjuk őket törni, és nevelés, tanítás címszó alatt bedobozolni, skatulyába zárni, szocializálni, ugyanolyanná tenni, mint a többit!
Leírtam a gyermekek bölcs mondásait, itt idézek egyet, amely mélységes mély benyomást tett rám:
„Heni, a 7 éves nagylány hozott egy Rúzsa Magdi cd- t az óvodába. Vidáman meglobogtatta a kezében, majd az óvónőjéhez fordult:
- Óvó néni! Ezt ismered?
- Hallottam már róla… - bólintott az óvónő.
- A Megasztárban volt! Láttad a Tévében?
- Nem! – ingatta a fejét az óvónő.
- Miért?
- Nem nézek Tv- t! – válaszolta.
- Te nem nézed a Megasztárt!? – kiáltott fel a lányka tágra nyílt szemekkel.
- Nem! – folytatta az óvónő.
- Te miért nem szoktad nézni a Megasztárt? – csodálkozott.
- Nem érek rá! – legyintett az óvónő, miközben a többi gyerekkel rajzolt az asztalnál.
- De az vasárnap van! – mondta egyre jobban csodálkozva.
- Akkor sem érek rá! – folytatta az óvónő.
- Te vasárnap sem érsz rá? – csodálkozott egyre jobban.
- Nem…
- Nahát! Miért? – faggatózott tovább, miközben egész közel hajolt az óvónőhöz.
- Hát… mert állandóan dolgozom, építkezünk, mosok, főzök, takarítok… - nevette az óvónő a fontos beszédet.
- És a szülinapodon? – firtatta a gyerek.
- Akkor is dolgozom, mert akkor tortát sütök, főzök, vendégeket fogadok, mosogatok, takarítok…
- Ez szörnyű! – sóhajtott nagyot a gyermek.
- Hát… ez van! – nevette az óvónő, miközben megsimogatta a kislány fejét.
- Itt az oviban sem pihensz, mert rosszak a gyerekek…- nézett körül a gyerekcsoportban.
- Igen! Itt meg a gyerekek! Bár ők nem rosszak… – mosolygott az óvónő.
- TE TUDOD, HOGY AZ ÉLET NEM CSAK MUNKÁBÓL ÁLL? NEKED IS KELL SZABADNAP! TE ÉLETRE SZÜLETTÉL! ARRA, HOGY JÓL ÉREZD MAGAD, ARRA, HOGY ÉLJÉL! – fordult oda oktatóan a kislány.
- HOGY LEGYEN SZABAD NAPOD IS, HOGY PIHENJ IS! CSAK EZEK A NAPOK OKOZNAK ÖRÖMÖT AZ ÉLETBEN! - fejezte be a gyerek elégedetten a leckét! Majd nagy dérrel – dúrral átment a másik asztalhoz.”
Bevallom, rendesen elgondolkodtatott, totál lezsibbadtam, szinte megtorpantam - lélekben! Nagyon mély benyomást tett rám! Vajon ő honnan tudta mindezt? Hallotta? Tapasztalta? Miért pont akkor mondta? Miért pont nekem? Miért?
Tovább éltem az életem, már a reikivel együtt…
A mester szavain számtalanszor elmerengtem, szöget ütöttek a fejemben, megmondta, életünk teljesen meg fog változni, nem olyan lesz, mint eddig. Persze én ebben hittem is meg nem is. Ez a mester dolog olyan mese volt számomra, mint az angyalok, a tündérek, vagy a sárkányok. Nem tudtam elhinni, hogy nekem is lehet mesterem. Nem tudtam elhinni, hogy megváltozhat az életem! Ha pedig igen, akkor hogyan? Hogyan? Hogyan? - Mennyi, mennyi kérdést tettem fel égbe kiáltva, melyekre sorban érkezett válasz, csak akkor még nem tudtam fogni az üzenetet! Utólag értettem meg…
Reiki mestertanárom szerint, egy reggelen felébredünk, és azt mondjuk: „Értem! Mindent értek! Minden világos!” Na, persze, de jó is lenne! - Gondoltam magamban. Biztosan mások, csak én nem…
Az életünk pedig ment tovább a maga útján, és amikor elég érett lettem rá, kaptam újabb mestert, aki nap, mint nap segített tanácsaival az utamon. Majd újabbak, és újabbak jöttek. Úgy éreztem, a sötétség teljesen elnyelt, már mindennek vége, amikor belül, mélyen bennem megérintett egy halovány fénysugár, kezdett derengeni, valami, és megláttam, megtapasztaltam egy bennem elém tárt lépcsőt. Elfogadtam a segítő kezeket, és szép lassan elindultam felfelé, a fény felé, egyszerre felismertem valamit, hiszen tényleg velem is megtörtént! Mennyi, mennyi mesterem volt életem során! Mindig az alkalmas helyen, az alkalmas időpontban, amikor már meg tudtam érteni a tanítást! Ott volt a lépcső, és minden fokon eltalált a megfelelő „hang”, film, zene, cd, ember, szó, könyv, könyvcím érzés formájában.
Eljutottam ahhoz a ponthoz, amikor a barátnőm azt mondta nekem, én vagyok a mestere, én adom neki a hitet! Ezen azért csodálkoztam, mert ő billentett ki engem az egyhangúságból, a zombiságból, ő hozott vissza az életbe, neki köszönhetem a csodákat, amiket átéltem. Mindig őt tartottam a mesteremnek, nem gondoltam, hogy én is az lehetek! Ettől újabb felismerésekre jutottam.
Rájöttem, egyszerre vagyunk mindannyian mohó tanítványok, és alkalmas mesterek, attól függően, éppen mire van szükségünk, tanításra, vagy tanulásra! Az élet egy csodálatos körforgás, folyamatos tanítás, tanulás, felismerés, csak figyelni kell a jeleket! És ezen az úton nem a cél a lényeg, hanem maga az út a cél!
Mára már nem mese, hanem ez a tündérvilág a valódi életem! Igazi csodákat élek, igazi mesterekkel, akiktől rengeteget tanultam! Mára már hálásan megköszönöm a sorsomnak a mestereket, az új reményeket, az új utakat…
AZ AURA
Az aura egy nagy mennyiségű információt tárolni képes elektromagnetikus hologram, ami folyamatosan változik különböző érzelmek és gondolatok, illetve fizikai életmód hatására. Az aura rendkívül bonyolult energia- és információs rendszer. Mint köztudott, az aurának több rétege van, rétegei rendkívüli módon hatnak egymásra és a fizikai testre.
A „minden mindennel összefügg” elv alapján a fizikai testben végbemenő változások változásokat idéznek elő az aurában és annak rétegeiben is. Az aura kiterjedésének, színárnyalatainak változásából következtetni lehet a fizikai testben, a tudatban, a lélekben végbement változásokra is. Életenergia-színeink, azaz auraszíneink azt tükrözik, hogyan érzékeljük és éljük életünket, és az adott időben milyen valóságot tapasztalunk meg és ezek hogyan hatnak ránk. Azt is mutatja, hogyan dolgozzuk fel a külső hatásokat testileg, érzelmileg, mentálisan és spirituálisan. Ebből következően egyértelmű, hogy az asztrális és mentális rétegei auránknak a bennünk zajló érzelmi és gondolati változásokkal összhangban átalakulnak, változnak.Akkor miért nem látjuk? - kérdezhetjük magunktól. Régen, a középkorban és az azt megelőző időkben, amikor a levegő még nem volt szennyezett, és nem voltak mesterséges világítások, a sötétben szabad szemmel is jól látható volt. Természetesen mindenkinek más és más színösszetételű, vastagságú aurarétegei vannak, a személyiségének és szellemisége fejlettségétől függően. Ezért fordulhatott elő az, hogy a nagyon vallásos, hívő embereknek jobban látható aurájuk volt, ezt akkoriban a fej körüli fénykörnek ábrázolták. Természetesen nem a vallás és istenhit volt a döntő szempont, hanem általánosságban a lelki emelkedettség, ami egy hívő eksztatikus állapotban is megtörténik. Az aura létezik, sőt napjainkban is láthatóvá tették különböző technikai eszközökkel. Az aura testi-lelki egészségünkkel szoros kapcsolatban áll. Akinek sérül, a sérült rész alatti testtájon megbetegszik. Mint azt sokan tudják, rengeteg betegségnek nem a tünet helyén található a gócpontja, hanem egy másik testtájon, így az is előfordulhat, hogy a betegség nem az aura energiahiányának a helyszínén fog figyelmeztetni. Infarktusos betegeknél figyelték meg, hogy a szívük előtt egy sötét felhőréteg alakult ki az aurájukban. Ha ez az energiatorlódás kisült, és a beteg túlélte az infarktust, ekkor még látható évek múlva is egy szőlőfürt szerű sárgás színű alakzat. Ezeket, az energiahiányok miatt kialakuló betegségeket gyógyítja pl. a reiki, energiagyógyászat.
Rétegek
Az aurának több rétege van, B. A. Brennan például így írja le ezeket a rétegeket:
-Az első réteg, az ún. étertest pár cm vastag, kékesfehér színű finom energiavonalakból áll, ezek alakítják ki és tartják össze a fizikai test anyagát.
-A második réteg színes felhőcskékből áll, ez a réteg az érzelmeinkért felelős.
-A harmadik, élénksárga réteg, az ún. mentális test, ahol a gondolatformák találhatók.
-A negyedik réteg, az asztráltest, ahol ismét az érzések kavarognak.
-Az ötödik-hetedik réteg képviseli szellemi síkjainkat, ahol még finomabb energiák működnek, melyek a világegyetemmel kapcsolnak össze bennünk
Auránk Igazi Természetünket tükrörözi bármely pillanatban. Általánosságban, minél színesebb, tisztább és ragyogóbb az Aurája, annál jobb és spirituálisan fejletebb az adott ember. Ezenkívül minél egyenletesebb az energiaeloszlás az Aurában, annál egészségesebb és kiegyensúlyozotabb az illetõ.
Auránk az egész testet körülveszi, de a lejebb található értelmezése a színeknek csak a fej körüli részére vonatkozik . Ha már jól látod az Aurát, magad is ellenõrizheted, ha bizonyos gondolatokra figyelsz miközben sajátodat nézed, vagy megmondod más emberek gondolatait Aurájuk figyelése közben. Általában az embereknek egy vagy két domináns szín (erõs pont) van az Aurájukban. Ezek a színek (vagy az Aurikus párjaik) nagy valószínûséggel a kedvenc színeik is egyben. A domináns színek mellett, az Aura tükrözi a gondolatokat, érzelmeket és vágyakat, amik "villanások", "felhõk" vagy "lángok" formájában jelennek meg általában kicsit távolabb a fejtõl. Például egy narancssárga felvillanás az Aurában azt a gondolatot vagy vágyat jelzi, hogy az illetõ hatalom és irányítás gyakorlására vágyik. A narancs, mint domináns szín az erõ és a más emberek irányítására való általános képesség jele. Gyorsan változó "felvillanások" gyorsan cikázó gondolatokra utalnak.
Tiszta színek jelentése az Aurában (a szívárvány fényes, ragyogó, monokromatikus színei)
A lila :spirituális gondolatokra utal, sosem erõs pont az Aurában. Mindössze átmeneti "felhõk" vagy "lángok" formájában jelenik meg.
A kék: kiegyensúlyozott létezés, helytállás, nyugodt idegrendszer, vagy energia küldése. Ha egy embernek ez a szín dominál az Aurájában, az illetõ nyugodt, kiegyensúlyozott, arra is késznek érzi magát, hogy egy barlangban éljen és életben is maradjon. Született túlélõ. A kék gondolat jelentheti az idegrendszer pihentetését a tudat egyensúlyának eléréséhez, vagy szólhat a túlélésrõl is. Az acélkék az egész Aurát uralhatja, mikor az illetõ energiát kap vagy küld, vagy telepatikus kapcsolatban van.
A türkiz: lendületes és nagyon energikus személyiségre utal, aki képes az énjének kivetítésére és hatással van másokra. Az olyan emberek, akiknél a türkiz erõs pont az Aurában képesek egyidejûleg több dolgot is csinálni és jó szervezõk. Unatkoznak ha arra kényszerûlnek, hogy egyszerre csak egy valamire koncentráljanak. Az emberek szeretik azokat a fõnököket, akiknek türkiz Aurájuk van, mert elmagyarázzák céljaikat és képesek hatni a csapatukra, ahelyett, hogy csak parancsolgatnának. Az ilyen színû gondolat szervezésrõl és a másokra hatásról árulkodik.
A zöld: nyugalmas, mérséklõ energia, természetgyógyászati képesség. Az emberek, akiknél a zöld erõs pont az Aurában természetgyógyászok. Minden ilyen foglalkozású személynél jelen kellene lennie ennek a színnek. Minél dominánsabb a zöld, annál jobb a gyógyító. Az ilyen emberek szeretnek kertészkedni és értenek a növényekhez. Egy zöldszínû, erõs Aurájú ember jelenlétében lenni nagyon békés és nyugalmas érzés. A zöld gondolat nyugalmi állapotot és gyógyítást jelent.
A sárga: öröm, szabadság, kötõdés nélküliség, létfontosságú erõk felszabadítása vagy szabadon bocsátása. A sárgával sugárzó emberek tele vannak belsõ örömmel, nagyon nagylelkûek és nem kötõdnek semmihez. A sárga fényudvar a fej körül magas spirituális fejlettséget jelent. A sprituális tanító ismertetõjele. Senkitõl se fogadj el spirituális tanítást, akinek nincsen hasonló glóriája. Buddhánál és Krisztusnál a fényudvar egészen a karukig terjedt. Manapság nehéz olyan embert találni a Földön, akinél nagyobb mint 1 hüvelyk (2,54 cm). A sárga glória a rendkívül aktív homlokcsakra eredménye (amit sok ember láthat a szemináriumaimon, ahogyibolyaszínnel ragyog). A spirituálisan fejlett emberek éveken keresztül folyamatosan serkentik a homlokcsakrájukat, mivel mindig erõteljes spirituális gondolataik vannak. Ha ezt a csakrát különösen aktív állapotban figyeljük meg, egy sárga (az ibolyaszín Aurikus párja) fényudvar jelenik meg körülötte az egész fejet körülvéve. A sárga gondolat az öröm és megelégedés pillanatát fejezi ki.
A narancssárga: felemelõ és érdekfeszítõ. Inspiráló. Az erõ jele. Képesség és/vagy vágy mások irányítására. Ha a narancsszín erõs ponttá válik, általában sárga glóriával párosul, ami aztán aranyszínû lesz jelölve, hogy az illetõ egy nagy spirituális tanár, aki képes egyedülálló képességeinek szemléltetésére. A narancsszínû gondolat a hatalom gyakorlásával és más emberek irányításának vágyával kapcsolatos.
A piros: materialista gondolatok, gondolatok a fizikai testrõl. Ha túlságosan domináns szín az Aurában, materialista beállítottságú embert jelöl.
A rózsaszín (=lila+piros): szeretet. A tiszta rózsaszín eléréséhez vegyíteni kell a lilát (a legmagasabb frekvencia, amit érzékelni tudunk) a pirossal (a legalacsonyabb). A rózsaszín Aura azt jelzi, hogy az illetõ megteremtette a tökéletes egyensúlyt a spirituális tudatosság és az anyagi létezés között. A legfejletebb embereknek nemcsak sárga glória van a fejük körül (amely egy állandóan erõs pont az Aurájukban) de óriási rózsaszín Aurával is rendelkeznek, ami messzire kiterjed. A rózsaszín az Aurában nagyon ritka dolog a Földön, és mindössze átmeneti gondolatok formájában jelenik meg, sohasem erõs pontként.
A piszkos színek jelentése (színek, amelyek sötétebbnek tûnnek a háttérnél, és fényár helyett inkább füstre hasonlítanak)
A barna: felzaklató, nyugtalanító, materialista, spirituálisan tagadó.
A szürke: sötét, lehangolt gondolatok; tisztáttalan szándékok, a személyiség sötét oldalának jelenléte.
A kénsárga/zöldessárga (olyan mint a mustár): fájdalom vagy könnyedség hiánya, harag.
A fehér: súlyos betegség, szintetikus behatás (drogok). Miért is jelent a fehér szín az Aurában problémát? Mert a fehér leginkább a zajra hasonlít, nem olyan, mint a harmonikus színtónusok összessége (a monokromatikus színek). Lehetetlen a zajt összehangolni egy olyan zenekarral, ami harmonikus zenét játszik, ennélfogva a fehér Aura az egység hiányát jelzi mind testben mind lélekben. A Természet, melynek mi is a részei vagyunk, harmonikus. Ez az egység különálló rezgés "tónusok" vagy harmónikus frekvenciák formájában jelenik meg, ahogy azt részben a modern quantumfizika is leírja.
Néhány órával a halál beállta elõtt, az Aura fehérré válik és nagyban növekszik az intenzitása. Figyeld csak meg, hogy a legtöbb kúltúrában a halált FEHÉRNEK (nem pedig feketének) ábrázolják, mert a múltban az emberek látták a fehér Aurát a halál beállta elõtt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)