REIKI

A REIKI az univerzumban lévő egyetemes életenergia. Ez az az erő, amelyből minden gyúratott! Amíg étel nélkül kb. 2-3 hétig, folyadék nélkül egy pár napig létezhetünk, addig e nélkül az energia nélkül csak perceink lennének hátra.

A REIKI japán szó és két szótagból áll: a rei a kozmikus jellegre utal, míg a ki az ősi, keleti filozófiákban megtalálható qi, prána, fény, csivel azonos életerőt jelenti, amely minden élőlény étének alapja.

A reikire a múlt század vége felé Dr. Mikao Usui talált rá, aki teológiát tanított és a hétvégeken misét celebrált. Egy alkalommal tanítványa megkérdezte, hogy hisz-e a Bibliában. Természetesen - volt a válasz. Akkor kérem, hogy magyarázza meg azt a Bibliai jelenetet, amikor Jézus kézrátétellel gyógyított! Erre Usui doktor nem tudott válaszolni, ezért japán szokás szerint felhagyott tevékenységével mindaddig, amíg a feltett kérdésre a választ meg nem találta.

A reiki tanfolyamon megismerhetjük, hogy Usui doktor, hogyan találta meg a választ a feltett kérdésre. Választ kapunk arra is, hogy milyen módon lehet használni ezt a csodálatos életenergiát. A REIKI I. tanfolyamon (egy hétvége: szombat - vasárnap) megismerhetjük még az energiaadás alapjait, azt, hogy mi az aura és mi a csakra, valamint azt, hogy a REIKI, hogyan illeszkedik az univerzum "működésének" egészébe. A REIKI II. tanfolyamon megtapasztalhatjuk, hogyan működnek a szimbólumok, amelyek a mentális és a fizikai energiát képviselik, és azt a szimbólumot, amellyel ezek az energiák a világ bármely részébe elküldhetők.

A tanfolyami napok végén tartott beavatások (behangolások), amelyek az energiaadás képességét felélesztik, maradandó élményt nyújtanak.



Ez így van, jómagam is megtapasztaltam, máig állítom, életem legjobb döntése volt, hogy megismertem, és ÉLEM a REIKI-t! Beépült a mindennapjaimba, valóban sokat köszönhetek neki. Az életem azonmód új fordulatot vett, és ez az erő valóban ráterelt az útra, amiért leszülettem a Földbolygóra! :)

Mindenki képes erre, mindenkiben megvan a lehetősége, és velünk van az ERŐ! Ez az az erő, amiből minden gyúratott!



CSAKRÁK:


A "csakra" szanszkrit szó, jelentése kerék.

A szellemi, lelki és testi életünk csodálatos gépezetként összefügg a legapróbb atomtól a legnagyobb testrészig. Testünkön hét csakra található, a csakrák energiakapuk, amelyek az óramutató járásával egy irányban forognak, ezen keresztül veszi fel testünk a kozmikus energiákat. Mind a hét csakra más színnel van jelölve, az energiát mi színnek látjuk. Mind a hét csakra egy - egy endokrin mirigyen halad át, az endokrin mirigyek hormonokat termelnek, amelyek kémiai anyagok és szükségesek szervezetünk testi működésének tökéletességéhez. A csakrák színei úgy jönnek sorban, mint a szivárvány színei. Kell még ettől is több összefüggés? Fantasztikus alkotás a testünk, lelkünk, szellemünk egysége.

A csakrák az ember étertestében található energiaközpontok. A fizikai síkon megközelítőleg az endokrin rendszerrel esnek egybe.



A csakra neve / színe
szanszkrit elnevezése
Endokrin mirigy
Testi szervek
Funkció

7. Korona csakra / lila
Sahasrara
tobozmirigy
agy felső része, jobb szem
összeköt spirituális énünkkel

6. Harmadikszem csakra

(homlokcsakra)

/ indigókék
Ajna
agyalapi mirigy (hipofízis)
vegetatív idegrendszer, agy alsó része, bal szem, orr, fül
intuíciós központ, az akarat lakhelye, belső látás, megértés, spirituális megvilágosodás

5. Torokcsakra / világoskék
Vishuddha
pajzsmirigy
torok, tüdő
kommunikáció, önkifejezés, kreativitás, felelősségérzet

4. Szív / zöld
Anahata
csecsemőmirigy
szív, tüdő, keringés
érzelemközpont, szeretet, együttérzés, béke, empátia, megbocsátás, bizalom, spirituális fejlődés

3. Napfonat / elosztó csakra: citromsárga
Manipura
hasnyálmirigy
gyomor, máj, epehólyag, emésztőrendszer
hatalom, uralkodás, erő, félelem

2. Szakrális csakra / narancssárga
Svadhishthana
ivarmirigyek
nemi szervek, vese
elevenség, életöröm, önbecsülés, érzelmi kifinomultság, kapcsolatok, vágy

1. Gyökércsakra / vörös
Muladhara
mellékvese
húgyhólyag, nemi szervek, gerinc
életkedv, életerő, túlélés, termékenység, szaporodás.
A Kundalini lakhelye


TITKOM, TITKOM…

A titok ott hever mindenki előtt, előttem is ott volt mindvégig, csak még nem tudtam olvasni a jelekből. Elolvastam sok könyvet, megnéztem rengeteg filmet, kutattam, tanfolyamra jártam, tapasztaltam, mire végül megértettem valamennyire a dolgokat. Minden egyes könyv, tanfolyam eljutott a létezés nagy titkáig, mindegyik megmagyarázta valahogyan, vagy felállított egy rendszert, egy elméletet.

Hallottál már a vonzás törvényéről? Mindent bevonzunk, amit akarunk, amit kimondunk, a gondolatainknak azért van hatalma, mert a gondolat is energia, a testünk is az…

A vallások is így keletkeztek, valaki megértette a titkot, kidolgozott egy módszert, amiből tanítás lett a többi kereső számára, így végül vallássá fejlődte ki magát. Megértem, mindezekre szükség van, mert az ember hiába hallja, látja, olvassa, megérzi a dolgok menetét, nem biztos, hogy el tudja fogadni, magáévá tudja tenni. Valami megakadályozza benne, talán a saját hite, amikor azt mondja, „ezt nem hiszem, az lehetetlen”!

Az összes lelki tanító, a könyvek, a filmek, sőt a kvantumfizika is bebizonyította már, hogy minden energia. Az egész, csodálatos Univerzum energia, - mi is beletartozunk a gigantikus Univerzumba. - Tehát már tudományos bizonyítékunk is van, sokan mégsem hiszünk. Mégis azt hisszük, hogy amit látunk, csak az létezik, létezhet, az a valóság. Hajlamosak vagyunk csak a testünkkel azonosítani magunkat, ami olykor nagyon nagy bajba keverhet bennünket.

Az igazság az, hogy a valóságnak csak egy igen kicsi százalékát láthatjuk, tapasztalhatjuk. Az a kis százalék a látás, hallás, tapintás útján jut el az érzékszerveinkhez. A szerveinkről pedig tudjuk, hogy vannak, hiszen nélkülük nem működne a testünk. Sokszor hallottuk, hogy a testünk folyamatosan lecseréli magát, ma nem ugyanaz a testem, mint mondjuk három éve. A test szervei, sejtjei emlékeznek és átviszik az emlékeket a következő, megújuló sejtekbe, szervekbe, rendszerekbe. Én ugyanannak látom, elhiszem, hogy ugyanaz. Nem így van. Sőt… Azt hiszem a kezem szilárd anyag… Ha megnyomom, ugye kemény? Nem, ez sem így van!

Ha leülünk például, akkor azt hisszük, érintkezünk a székkel. Ez sem igaz! Ha a kvantumfizika elméletét, és bizonyítékát vesszük alapul, láthatjuk, egészen közel van, de mégsem ér hozzánk. A hatalmas energiák közel kerülnek, de vibrálva taszítják egymást. Mondhatjuk, hogy hihetetlen, pedig így van! Semmi soha nem érintkezik teljesen!

A kvantumfizika kutatási eredményei alapján vizsgáljuk csak meg, miből van az anyagi testünk.

A test szervekből, szervrendszerek pontosan összefüggő rendszeréből áll. A szervek sejtekből állnak. Ezt még tudjuk is, bár már nem látjuk, csak mikroszkóppal. A sejtek atomokból, az atomok szubatomi részecskékből, azok apró energiacsoportokból, azok pedig alapenergiából állnak. – Energiából!!!

Az anyag tehát nem szilárd, azt is mondhatjuk, nem is anyag. Ha a testünket jobban megvizsgáljuk, akkor láthatnánk, hogy olyan, mint egy galaxis, a hatalmas űrben itt- ott lebeg egy- egy kis anyagi részecske, egy- egy bolygó. Gondolom, itt az űrt a víz tölti ki, ha testünk 70 %- a víz. Ilyen a testünk, olyan, mint egy galaxis, mely folyton rezgésben van, folyton mozog, szüntelenül átalakul, folyamatosan újrateremti magát a világmindenség anyagából. Én úgy neveztem el, hogy mi magunk is csillagporból születtünk. Bizony így is van! Ugyanabból vagyunk, mint a világegyetem, a galaxisunk, a bolygónk, a Föld… Porból lettünk, azzá leszünk… Igaz! Talán éppen pontosan annyi pici részecskéből állunk, mint a saját csillagrendszerünk. Ráadásul ez nem is anyag, hanem csak egy esemény, egy történés, egy folyamat. A párhuzamos univerzumok elméletei szerint ez sem egy síkban, nem egy dimenzióban zajlik, hanem sokkal többen, megszámlálhatatlan, végtelen lehetőség, végtelen sok dimenzió létezik. Ami megtörténhet, az meg is történik.

Mennyi, mennyi összefüggés! Micsoda csodálatos rendszer!

Biztos vagyok benne, hogy a manilai gyógyítók így gyógyítanak. Két magyarázatom van rá (csak nekem, nem biztos, hogy így van): Az egyik: tényleg bele tudnak nyúlni ebbe a mi kis nem sűrű, kemény anyagnak vélt, mégis laza galaxisunkba, és kivenni belőle a betegséget… Utána bezárul a seb a szemünk láttára…

A másik: csak úgy tesznek, mintha belenyúlnának, valójában a hit, a gondolat erejével gyógyítanak, mint a pszi sebészek. (a beteget a saját hite, és a gyógyító hite gyógyítja meg). Na, meg aztán a test, és a betegségek is csak egy folyamat, egy történés, egy üzenet…

Tulajdonképpen mindannyian képesek vagyunk erre, ha el tudjuk hinni!

Ez olyan, mint amikor egy falfestményt kezdek festeni. A fiam azt kérdezte egyszer: „Anyuci! Olyan bátor vagy! Meg sem fordul a fejedben, hogy elrontod? Ha pedig elrontottad, tönkreteszed a falat, és akkor mi lesz?” Nem! Magabiztosan, biztos tudattal, hittel nekiállok festeni, meg sem fordul a fejemben, hogy elrontom! Mi van, ha elfolyik a festék? Hát odafestek valamit, ami illik a képhez! Ennyire, ilyen magabiztosan kell hinni, így kell tudni a gyógyítást is, és minden mást! A hitünkkel, a gondolatainkkal bármire képesek vagyunk, a határ a csillagos ég, és még az sem!

Szellemi lények vagyunk, akik folyamatosan megteremtjük a testünket, hogy emberi tapasztalatokat szerezzünk. Ha tudjuk, hogy így van, tudunk hatni a testünkre. A gondolatainknak nagy hatalma van! Ezért! A gondolatunk hat a testünkre, a testünk hat a gondolatunkra. A szubjektív az objektívre, és fordítva. Valójában sokkal nagyobb hatalom van a kezünkben, mint az gondolnánk, el tudnánk hinni! (hinni!)

Mi is a hit tulajdonképpen?

Nem kell túl bonyolult dologra gondolni, a hit a saját tapasztalatainkra épülő bizonyosság. Amikor bebizonyosodik valamilyen tétel, amit saját bőrünkön tapasztalunk. Ez erősíti a hitet, mely mindig csak egy kis lépéssel kezdődik…

Most vizsgáljuk meg, mi a gondolat.

A gondolat egy rezgés, egy energia. Ma már mérni is tudják az energiáját. Ha a gondolat egy rezgés, energia, akkor képes hatni a testünkre, mely szintén rezgés, energia. A világegyetemben minden, minden rezgés, minden energia. Minden mindennel összefügg, semmi sem létezik véletlen, céltalanul. A minden egy, a mindenség összefügg, mint a tengerben a vízcseppek, melyek együtt alkotják a tengert. Mi vagyunk a tenger, a kövek, a homoktenger, a sivatag, a fény, a sötétség, az út, az élet maga. Szükség van ránk a létezésben, ha nem lennénk ott pontosan addig, amíg szükség van ránk, akkor hiányozna onnan az a pici részecske, amit éppen mi töltünk be. Gondolataink eredményei vagyunk - ugye?

Ezzel a magyarázattal érthető a rengeteg csodálatos gyógyítás, gyógyulás. Amikor az ember képes ezt megérteni, elfogadni, megérteni, TUDNI, akkor tud hatni a testére. Ha a testünk folyamatosan megújul, akkor már az új test lehet egészséges, nem kell a lélek sebeit magán viselnie, ezzel figyelmeztetve a feladatára. A folyamatos átalakulás során tudunk hatni rá a gondolataink energiájával, rezgésével. Ezért van fáziskésében a test a lélekhez képest, hiszen a lélek, amikor meggyógyult, akkor utána teremti meg folyamatosan a testet, mint egy történést, egy folyamatot.

Számomra is csodálatos a felfedezés, valóban nem csak a testem vagyok, nem csak az a feladatom, hogy felneveljem a gyerekeimet, éljek, aztán meghaljak, a létezésemnek sokkal magasabb céljai vannak. Szellemi lényként létezem a Föld nevű élő bolygón, mely iskolaként szolgál, hogy emberi tapasztalatokat szerezhessek, ez annyira csodálatos dolog! Ez a létezés legnagyobb csodája! Hálás vagyok, hogy részt vehetek benne, boldogan elfogadom a feladatom, leélem ezt az életet, amennyi nekem adatott belőle. Ha el tudom fogadni, akkor maga a csoda lesz minden egyes perc, minden egyes pillanat. Akkor már érzem a szeretetet, az elfogadást a megbocsátást, a hálát, az alázatot, a segíteni akarást mások iránt, hogy más is eljusson ehhez a csodához, amikor nem kell mást tennie, csak élni a lehetőségekkel.

Ha el tudjuk fogadni csodálatos szellemi létünket, akkor mit számít ehhez képest egy kis fejfájás, vagy a hétköznapi élet ezernyi apró fájdalma?

Gyermekként sokszor ültem a ház hátánál egyedül, egészen elrévedeztem, azon gondolkodtam, ez a valóság, vagy csak illúzió? Most tényleg létezem, itt vagyok, vagy csak álmodom? Sokszor egészen máshol jártam lélekben, ma azt mondanám erre, meditáltam. Ilyen állapotban sokszor gondolkodtam az élet nagy kérdésein, például, mi a célja annak, hogy én itt és most vagyok? Miért? Mi célból? Miért pont most? A most az most, vagy ez is már elmúlt? A most a jövőm, vagy a múltam, vagy tényleg most van? De hiszen minden egyes pillanat már a múlté, minden egyes pillanattal haladok az időben…

Ha úgy képzeljük el az időt, mint a koromsötét éjszakát egy úton, amikor csak egy kis elemlámpa van nálunk, akkor a megjárt út a múlt, a megteendő út a jövő, a megvilágított út, ahol most vagyunk a jelen… Akkor mit mondunk? Tudjuk, hogy egyszerre van itt mind, csak nincs megvilágítva! A múlt is itt van, a jövő is, meg a jelen is. Tudjuk, hogy létezik, tudjuk, hogy ott van, hogy itt van… tudjuk, hogy benne vagyunk, ismerjük a megtett utat, várjuk a megteendőt, és haladunk az úton, tudjuk, hogy ott van az út… talán egyszer meglátjuk az egészet fényes nappal bevilágítva… talán éppen a halál pillanatában, hiszen akkor mindenki megvilágosodik, mindenki tud mindent, csak már nincs ideje elmondani a többieknek…

Ha pedig tudjuk, hogy egyszerre van itt minden, ilyen módon elképzelhető a múltba, és a jövőbe látás képessége is, hiszen vannak érzékenyebb emberek, akiknek meg van világítva minden…

Mégis azt mondom, jó hogy nem tudjuk előre a jövőt, mert akkor elvárásaink lennének, és gondolatainkkal képesek lennénk megváltoztatni, mely által elveszítenénk a csodát. A jövő még változhat, hiszen tudjuk, hogy ott az út, de számtalan kereszteződés lehetséges, szabad akaratunkkal eldönthetjük, melyik úton menjünk… Akkor máris más lesz a jövő… talán minden út más, máshová vezet…

Érthető már, hogy ilyen módon a folyamatos döntéseink, és gondolataink eredményei vagyunk, ezért is nem látjuk annyira a jövőt előre, mert bármerre mehetünk…

Persze, érdemes megtartani a középutat, a ló túlsó oldalára sem szabad átesni!

Most itt vagyok, én vagyok itt a jelenben, ez a feladatom, ez a mostani életem, ezt élem, az a feladat, hogy tovább haladjak, és csak éljek, boldogan.

AGYKONTROLL

Ma már bizonyított tény, hogy - főleg ellazult állapotban - képzeletünkkel hatni tudunk testünkre, s azon belül főleg az immunrendszerünkre. Gondolataink erejét, energiáját felhasználva megteremthetjük a gyógyulás lehetőségét, amiben hatalmas szerepe van a megbocsátásnak. Mindannyiunk szívében él harag múltbéli sérelmek miatt. Megbánthattak bennünket családtagjaink, legjobb barátaink, munkatársaink is. Az is lehet, hogy saját magunkra haragszunk. Ez a sodró erejű, óriási érzelem - a DÜH, a HARAG, a GYŰLÖLET - mindennapi lelki energiánkat emészti fel, és szó szerint elpusztíthat minket.

A harag, a gyűlölet - akár mások, akár magunk ellen irányul - állandó, levezetetlen stresszben tart minket. A krónikus stressz az orvostudomány mai állása szerint egészségünk legnagyobb ellensége. A krónikus betegségek hátterében szinte mindig meghúzódik valami feldolgozatlan, „megemésztetlen" lelki trauma is. Ezért kulcsfontosságú annak megtalálása és érzelmi „kifésülése". Ha sejted, milyen lelki vonatkozású történéssel függhet össze testi betegséged, akkor érdemes behunyt szemmel, ellazulva képzeletben kibékülni az ügyben érintettekkel. (Magaddal is!)


(fejezetek az első könyvemből)


MESTER & TANÍTVÁNY


„Ha készen áll a tanítvány, megérkezik az alkalmas mester!”

Mondja egy bölcs mondás…

Hittem én ebben a mesterben, de mindig csak másoknál, magamra vonatkozóan nem hittem valósnak. Igen, mindenki más szép, mindenki más jó, mindenki másnak pont olyannak kell lennie, amilyen, ez alól egyedül én vagyok kivétel! Nekem nem így kellene kinéznem, engem nem szeret senki, nekem biztosan nincs mesterem, én nem vagyok méltó erre…

Az élet viharos fordulatai utamba sodortak egy nagyon kedves barátnőt, akinek az életem további részét köszönhetem. Ő lett az őrangyalom, a tanítóm, a mesterem??? - Akkor először kezdtem hinni a mester és tanítványa mesében…

Barátnők vagyunk, amit megköszönök a sorsomnak, mert ő terelt az utamon, először a reiki felé. Én nem akartam menni, nem hittem, hogy sokat változtathat a sorsomon, bár zombiként, gépisen vonszoltam magam az úton. Nem tudtam, mi vár rám, nem tudtam, mi jöhet még, csak mentem, csak mentem tovább, egyre és egyre céltalanabbul. Egy másik embernek köszönhetően felismertem, hogy nem szerettem, nem tartottam magam méltónak magam - Semmire… Azt gondoltam, ha az élet így megy tovább, akkor inkább feladom, meghalok, és majd a következő életemben mindent másképp teszek, majd akkor talán minden változik, de ebben az életben már úgyis minden mindegy! A körülményeim, az életem, hát élet ez?

Nekem is van valahol mesterem? Jó kérdés! De hol a válasz?

Talán a fiam? Akitől rengeteg útmutatót kaptam, én, az anyja! Nem fordítva kellene? Hogyan lehetséges, hogy néha okosabb, tapasztaltabb, bölcsebb nálam, én megyek hozzá tanácsért, nem ő hozzám? Itt látszik, mint rájöttem, nem a kor számít!

Az embernek bárki lehet a mestere, még egy gyermek is, aki éppen olyat mond, amire az adott pillanatban szükségünk van. Sokat tanultam a kicsi gyermekektől, ők még tiszták, bölcsek, eredetiek, okosak. Az a baj velünk, hogy mi be akarjuk őket törni, és nevelés, tanítás címszó alatt bedobozolni, skatulyába zárni, szocializálni, ugyanolyanná tenni, mint a többit!

Leírtam a gyermekek bölcs mondásait, itt idézek egyet, amely mélységes mély benyomást tett rám:


„Heni, a 7 éves nagylány hozott egy Rúzsa Magdi cd- t az óvodába. Vidáman meglobogtatta a kezében, majd az óvónőjéhez fordult:

- Óvó néni! Ezt ismered?

- Hallottam már róla… - bólintott az óvónő.

- A Megasztárban volt! Láttad a Tévében?

- Nem! – ingatta a fejét az óvónő.

- Miért?

- Nem nézek Tv- t! – válaszolta.

- Te nem nézed a Megasztárt!? – kiáltott fel a lányka tágra nyílt szemekkel.

- Nem! – folytatta az óvónő.

- Te miért nem szoktad nézni a Megasztárt? – csodálkozott.

- Nem érek rá! – legyintett az óvónő, miközben a többi gyerekkel rajzolt az asztalnál.

- De az vasárnap van! – mondta egyre jobban csodálkozva.

- Akkor sem érek rá! – folytatta az óvónő.

- Te vasárnap sem érsz rá? – csodálkozott egyre jobban.

- Nem…

- Nahát! Miért? – faggatózott tovább, miközben egész közel hajolt az óvónőhöz.

- Hát… mert állandóan dolgozom, építkezünk, mosok, főzök, takarítok… - nevette az óvónő a fontos beszédet.

- És a szülinapodon? – firtatta a gyerek.

- Akkor is dolgozom, mert akkor tortát sütök, főzök, vendégeket fogadok, mosogatok, takarítok…

- Ez szörnyű! – sóhajtott nagyot a gyermek.

- Hát… ez van! – nevette az óvónő, miközben megsimogatta a kislány fejét.

- Itt az oviban sem pihensz, mert rosszak a gyerekek…- nézett körül a gyerekcsoportban.

- Igen! Itt meg a gyerekek! Bár ők nem rosszak… – mosolygott az óvónő.

- TE TUDOD, HOGY AZ ÉLET NEM CSAK MUNKÁBÓL ÁLL? NEKED IS KELL SZABADNAP! TE ÉLETRE SZÜLETTÉL! ARRA, HOGY JÓL ÉREZD MAGAD, ARRA, HOGY ÉLJÉL! – fordult oda oktatóan a kislány.

- HOGY LEGYEN SZABAD NAPOD IS, HOGY PIHENJ IS! CSAK EZEK A NAPOK OKOZNAK ÖRÖMÖT AZ ÉLETBEN! - fejezte be a gyerek elégedetten a leckét! Majd nagy dérrel – dúrral átment a másik asztalhoz.”



Bevallom, rendesen elgondolkodtatott, totál lezsibbadtam, szinte megtorpantam - lélekben! Nagyon mély benyomást tett rám! Vajon ő honnan tudta mindezt? Hallotta? Tapasztalta? Miért pont akkor mondta? Miért pont nekem? Miért?

Tovább éltem az életem, már a reikivel együtt…

A mester szavain számtalanszor elmerengtem, szöget ütöttek a fejemben, megmondta, életünk teljesen meg fog változni, nem olyan lesz, mint eddig. Persze én ebben hittem is meg nem is. Ez a mester dolog olyan mese volt számomra, mint az angyalok, a tündérek, vagy a sárkányok. Nem tudtam elhinni, hogy nekem is lehet mesterem. Nem tudtam elhinni, hogy megváltozhat az életem! Ha pedig igen, akkor hogyan? Hogyan? Hogyan? - Mennyi, mennyi kérdést tettem fel égbe kiáltva, melyekre sorban érkezett válasz, csak akkor még nem tudtam fogni az üzenetet! Utólag értettem meg…

Reiki mestertanárom szerint, egy reggelen felébredünk, és azt mondjuk: „Értem! Mindent értek! Minden világos!” Na, persze, de jó is lenne! - Gondoltam magamban. Biztosan mások, csak én nem…

Az életünk pedig ment tovább a maga útján, és amikor elég érett lettem rá, kaptam újabb mestert, aki nap, mint nap segített tanácsaival az utamon. Majd újabbak, és újabbak jöttek. Úgy éreztem, a sötétség teljesen elnyelt, már mindennek vége, amikor belül, mélyen bennem megérintett egy halovány fénysugár, kezdett derengeni, valami, és megláttam, megtapasztaltam egy bennem elém tárt lépcsőt. Elfogadtam a segítő kezeket, és szép lassan elindultam felfelé, a fény felé, egyszerre felismertem valamit, hiszen tényleg velem is megtörtént! Mennyi, mennyi mesterem volt életem során! Mindig az alkalmas helyen, az alkalmas időpontban, amikor már meg tudtam érteni a tanítást! Ott volt a lépcső, és minden fokon eltalált a megfelelő „hang”, film, zene, cd, ember, szó, könyv, könyvcím érzés formájában.

Eljutottam ahhoz a ponthoz, amikor a barátnőm azt mondta nekem, én vagyok a mestere, én adom neki a hitet! Ezen azért csodálkoztam, mert ő billentett ki engem az egyhangúságból, a zombiságból, ő hozott vissza az életbe, neki köszönhetem a csodákat, amiket átéltem. Mindig őt tartottam a mesteremnek, nem gondoltam, hogy én is az lehetek! Ettől újabb felismerésekre jutottam.

Rájöttem, egyszerre vagyunk mindannyian mohó tanítványok, és alkalmas mesterek, attól függően, éppen mire van szükségünk, tanításra, vagy tanulásra! Az élet egy csodálatos körforgás, folyamatos tanítás, tanulás, felismerés, csak figyelni kell a jeleket! És ezen az úton nem a cél a lényeg, hanem maga az út a cél!

Mára már nem mese, hanem ez a tündérvilág a valódi életem! Igazi csodákat élek, igazi mesterekkel, akiktől rengeteget tanultam! Mára már hálásan megköszönöm a sorsomnak a mestereket, az új reményeket, az új utakat…

AZ AURA

Az aura egy nagy mennyiségű információt tárolni képes elektromagnetikus hologram, ami folyamatosan változik különböző érzelmek és gondolatok, illetve fizikai életmód hatására. Az aura rendkívül bonyolult energia- és információs rendszer. Mint köztudott, az aurának több rétege van, rétegei rendkívüli módon hatnak egymásra és a fizikai testre.

A „minden mindennel összefügg” elv alapján a fizikai testben végbemenő változások változásokat idéznek elő az aurában és annak rétegeiben is. Az aura kiterjedésének, színárnyalatainak változásából következtetni lehet a fizikai testben, a tudatban, a lélekben végbement változásokra is. Életenergia-színeink, azaz auraszíneink azt tükrözik, hogyan érzékeljük és éljük életünket, és az adott időben milyen valóságot tapasztalunk meg és ezek hogyan hatnak ránk. Azt is mutatja, hogyan dolgozzuk fel a külső hatásokat testileg, érzelmileg, mentálisan és spirituálisan. Ebből következően egyértelmű, hogy az asztrális és mentális rétegei auránknak a bennünk zajló érzelmi és gondolati változásokkal összhangban átalakulnak, változnak.Akkor miért nem látjuk? - kérdezhetjük magunktól. Régen, a középkorban és az azt megelőző időkben, amikor a levegő még nem volt szennyezett, és nem voltak mesterséges világítások, a sötétben szabad szemmel is jól látható volt. Természetesen mindenkinek más és más színösszetételű, vastagságú aurarétegei vannak, a személyiségének és szellemisége fejlettségétől függően. Ezért fordulhatott elő az, hogy a nagyon vallásos, hívő embereknek jobban látható aurájuk volt, ezt akkoriban a fej körüli fénykörnek ábrázolták. Természetesen nem a vallás és istenhit volt a döntő szempont, hanem általánosságban a lelki emelkedettség, ami egy hívő eksztatikus állapotban is megtörténik. Az aura létezik, sőt napjainkban is láthatóvá tették különböző technikai eszközökkel. Az aura testi-lelki egészségünkkel szoros kapcsolatban áll. Akinek sérül, a sérült rész alatti testtájon megbetegszik. Mint azt sokan tudják, rengeteg betegségnek nem a tünet helyén található a gócpontja, hanem egy másik testtájon, így az is előfordulhat, hogy a betegség nem az aura energiahiányának a helyszínén fog figyelmeztetni. Infarktusos betegeknél figyelték meg, hogy a szívük előtt egy sötét felhőréteg alakult ki az aurájukban. Ha ez az energiatorlódás kisült, és a beteg túlélte az infarktust, ekkor még látható évek múlva is egy szőlőfürt szerű sárgás színű alakzat. Ezeket, az energiahiányok miatt kialakuló betegségeket gyógyítja pl. a reiki, energiagyógyászat.

Rétegek



Az aurának több rétege van, B. A. Brennan például így írja le ezeket a rétegeket:

-Az első réteg, az ún. étertest pár cm vastag, kékesfehér színű finom energiavonalakból áll, ezek alakítják ki és tartják össze a fizikai test anyagát.

-A második réteg színes felhőcskékből áll, ez a réteg az érzelmeinkért felelős.

-A harmadik, élénksárga réteg, az ún. mentális test, ahol a gondolatformák találhatók.

-A negyedik réteg, az asztráltest, ahol ismét az érzések kavarognak.

-Az ötödik-hetedik réteg képviseli szellemi síkjainkat, ahol még finomabb energiák működnek, melyek a világegyetemmel kapcsolnak össze bennünk

Auránk Igazi Természetünket tükrörözi bármely pillanatban. Általánosságban, minél színesebb, tisztább és ragyogóbb az Aurája, annál jobb és spirituálisan fejletebb az adott ember. Ezenkívül minél egyenletesebb az energiaeloszlás az Aurában, annál egészségesebb és kiegyensúlyozotabb az illetõ.

Auránk az egész testet körülveszi, de a lejebb található értelmezése a színeknek csak a fej körüli részére vonatkozik . Ha már jól látod az Aurát, magad is ellenõrizheted, ha bizonyos gondolatokra figyelsz miközben sajátodat nézed, vagy megmondod más emberek gondolatait Aurájuk figyelése közben. Általában az embereknek egy vagy két domináns szín (erõs pont) van az Aurájukban. Ezek a színek (vagy az Aurikus párjaik) nagy valószínûséggel a kedvenc színeik is egyben. A domináns színek mellett, az Aura tükrözi a gondolatokat, érzelmeket és vágyakat, amik "villanások", "felhõk" vagy "lángok" formájában jelennek meg általában kicsit távolabb a fejtõl. Például egy narancssárga felvillanás az Aurában azt a gondolatot vagy vágyat jelzi, hogy az illetõ hatalom és irányítás gyakorlására vágyik. A narancs, mint domináns szín az erõ és a más emberek irányítására való általános képesség jele. Gyorsan változó "felvillanások" gyorsan cikázó gondolatokra utalnak.


Tiszta színek jelentése az Aurában (a szívárvány fényes, ragyogó, monokromatikus színei)

A lila :spirituális gondolatokra utal, sosem erõs pont az Aurában. Mindössze átmeneti "felhõk" vagy "lángok" formájában jelenik meg.

A kék: kiegyensúlyozott létezés, helytállás, nyugodt idegrendszer, vagy energia küldése. Ha egy embernek ez a szín dominál az Aurájában, az illetõ nyugodt, kiegyensúlyozott, arra is késznek érzi magát, hogy egy barlangban éljen és életben is maradjon. Született túlélõ. A kék gondolat jelentheti az idegrendszer pihentetését a tudat egyensúlyának eléréséhez, vagy szólhat a túlélésrõl is. Az acélkék az egész Aurát uralhatja, mikor az illetõ energiát kap vagy küld, vagy telepatikus kapcsolatban van.

A türkiz: lendületes és nagyon energikus személyiségre utal, aki képes az énjének kivetítésére és hatással van másokra. Az olyan emberek, akiknél a türkiz erõs pont az Aurában képesek egyidejûleg több dolgot is csinálni és jó szervezõk. Unatkoznak ha arra kényszerûlnek, hogy egyszerre csak egy valamire koncentráljanak. Az emberek szeretik azokat a fõnököket, akiknek türkiz Aurájuk van, mert elmagyarázzák céljaikat és képesek hatni a csapatukra, ahelyett, hogy csak parancsolgatnának. Az ilyen színû gondolat szervezésrõl és a másokra hatásról árulkodik.

A zöld: nyugalmas, mérséklõ energia, természetgyógyászati képesség. Az emberek, akiknél a zöld erõs pont az Aurában természetgyógyászok. Minden ilyen foglalkozású személynél jelen kellene lennie ennek a színnek. Minél dominánsabb a zöld, annál jobb a gyógyító. Az ilyen emberek szeretnek kertészkedni és értenek a növényekhez. Egy zöldszínû, erõs Aurájú ember jelenlétében lenni nagyon békés és nyugalmas érzés. A zöld gondolat nyugalmi állapotot és gyógyítást jelent.

A sárga: öröm, szabadság, kötõdés nélküliség, létfontosságú erõk felszabadítása vagy szabadon bocsátása. A sárgával sugárzó emberek tele vannak belsõ örömmel, nagyon nagylelkûek és nem kötõdnek semmihez. A sárga fényudvar a fej körül magas spirituális fejlettséget jelent. A sprituális tanító ismertetõjele. Senkitõl se fogadj el spirituális tanítást, akinek nincsen hasonló glóriája. Buddhánál és Krisztusnál a fényudvar egészen a karukig terjedt. Manapság nehéz olyan embert találni a Földön, akinél nagyobb mint 1 hüvelyk (2,54 cm). A sárga glória a rendkívül aktív homlokcsakra eredménye (amit sok ember láthat a szemináriumaimon, ahogyibolyaszínnel ragyog). A spirituálisan fejlett emberek éveken keresztül folyamatosan serkentik a homlokcsakrájukat, mivel mindig erõteljes spirituális gondolataik vannak. Ha ezt a csakrát különösen aktív állapotban figyeljük meg, egy sárga (az ibolyaszín Aurikus párja) fényudvar jelenik meg körülötte az egész fejet körülvéve. A sárga gondolat az öröm és megelégedés pillanatát fejezi ki.

A narancssárga: felemelõ és érdekfeszítõ. Inspiráló. Az erõ jele. Képesség és/vagy vágy mások irányítására. Ha a narancsszín erõs ponttá válik, általában sárga glóriával párosul, ami aztán aranyszínû lesz jelölve, hogy az illetõ egy nagy spirituális tanár, aki képes egyedülálló képességeinek szemléltetésére. A narancsszínû gondolat a hatalom gyakorlásával és más emberek irányításának vágyával kapcsolatos.

A piros: materialista gondolatok, gondolatok a fizikai testrõl. Ha túlságosan domináns szín az Aurában, materialista beállítottságú embert jelöl.

A rózsaszín (=lila+piros): szeretet. A tiszta rózsaszín eléréséhez vegyíteni kell a lilát (a legmagasabb frekvencia, amit érzékelni tudunk) a pirossal (a legalacsonyabb). A rózsaszín Aura azt jelzi, hogy az illetõ megteremtette a tökéletes egyensúlyt a spirituális tudatosság és az anyagi létezés között. A legfejletebb embereknek nemcsak sárga glória van a fejük körül (amely egy állandóan erõs pont az Aurájukban) de óriási rózsaszín Aurával is rendelkeznek, ami messzire kiterjed. A rózsaszín az Aurában nagyon ritka dolog a Földön, és mindössze átmeneti gondolatok formájában jelenik meg, sohasem erõs pontként.



A piszkos színek jelentése (színek, amelyek sötétebbnek tûnnek a háttérnél, és fényár helyett inkább füstre hasonlítanak)

A barna: felzaklató, nyugtalanító, materialista, spirituálisan tagadó.

A szürke: sötét, lehangolt gondolatok; tisztáttalan szándékok, a személyiség sötét oldalának jelenléte.

A kénsárga/zöldessárga (olyan mint a mustár): fájdalom vagy könnyedség hiánya, harag.

A fehér: súlyos betegség, szintetikus behatás (drogok). Miért is jelent a fehér szín az Aurában problémát? Mert a fehér leginkább a zajra hasonlít, nem olyan, mint a harmonikus színtónusok összessége (a monokromatikus színek). Lehetetlen a zajt összehangolni egy olyan zenekarral, ami harmonikus zenét játszik, ennélfogva a fehér Aura az egység hiányát jelzi mind testben mind lélekben. A Természet, melynek mi is a részei vagyunk, harmonikus. Ez az egység különálló rezgés "tónusok" vagy harmónikus frekvenciák formájában jelenik meg, ahogy azt részben a modern quantumfizika is leírja.
Néhány órával a halál beállta elõtt, az Aura fehérré válik és nagyban növekszik az intenzitása. Figyeld csak meg, hogy a legtöbb kúltúrában a halált FEHÉRNEK (nem pedig feketének) ábrázolják, mert a múltban az emberek látták a fehér Aurát a halál beállta elõtt.